X

INTERJÚ

Ripka Gergely

Interjú a TokajKalauzról

Tarcali Hírek - Erdélyi István [2016. március]

„És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet kap akkor, ha viselik”

/Kodály Zoltán/  

Kedves Gergő! A 2014-es első megjelenést követően idén februártól kapható a Tokaj-Hegyaljára látogatók, és az itt élők részére egyaránt átfogó turisztikai vonatkozású információkat tartalmazó TOKAJ KALAUZ második, bővített kiadása. Az útikönyv szerzőjeként megfogalmazott bevezető soraidból kiderül, hogy lehetőségeidhez mérten sok időt töltesz régiónkban, és hétről-hétre látod az itt élő, alkotni vágyó emberek munkájának köszönhető értékmegőrzést, értékteremtést, és a mindezek alapját jelentő lokális küldetéstudatot. „Tokajt átélni újra és újra…..” – olvasható könyved prológusának első mondata. Szerzői szemmel tekintve e vidékre, mi változott nálunk két év alatt? 

Két év nagyon rövid intervallum. Nehéz kézzelfogható változásokat realizálni ez alatt. Van egy borvidékünk, ami évszázadokig a magas színvonalú borairól volt híres. Ezt szokta meg a világ Tokajtól. Elkövettük azt a hibát, hogy engedtünk a színvonalból, ami után minden döntés és fejlesztés nagyon nehéz, vontatott. De bizakodó vagyok: az elmúlt 25 év történelmi paradigmaváltást hozott, és a jelenlegi folyamatok biztató irányt mutatnak a borvidéken. Érdekes dolog ez, mert aki nem a borvidék gyermeke, attól mindig kicsit nehezebben veszik a kritikát, mégis mennyien lettek sikeresek Hegyalján úgy, hogy sok esetben nem is ebben az országban születtek. Ez is igazolás arra, mennyire kiválóak Tokaj adottságai a nagy álmokhoz.

 (Folytatáshoz katt a Továbbra.)

Tovább

Ripka Gergely

Berecz Stéphanie: "Nagyszerű fajtáink vannak Hegyalján"

interjú berecz stéphanie-val

A kivételes tehetségű, Loire-völgyből származó borászhölgy legutóbb a Borászok Borászának Év Felfedezettje - különdíjasa lett (egyrészről TAPS, másrészről így közel húsz esztendő kiemelkedő borászati teljesítmény után több, mint időszerű volt...). Aki a díjátadón ott volt, az hallhatta, mennyire tisztán és világosan, mégis sajátosan érzékeli és értelmezi Berecz Stéphanie mindazt, amit Magyarországon munkája közepette tapasztal. Megjárt számos nagy múltú hegyaljai borászatot: kezdve a Disznókőtől, az újabb, mádi Holdvölgyig. Jelenleg másik szerelmével, Berecz Zsolttal közösen finomítgatják a Kikelet amúgy is tiszta stílusát, miközben tanácsadóként továbbra is közreműködik itt-ott. Megsúgja a nagyoknak, mitől lesz érzékeny egy bor. Szerettem volna megtudni, hogy élte meg franciaként Hegyalja forradalmait az elmúlt évtizedekben, s hogy látja benne önmagát, mióta köztünk él:

Tovább

Ripka Gergely

Borszervírozástól a saját pincéig

Interjú Cseke Gáborral

Számos hazai és nemzetközi sommelier-megmérettetésen dobogós helyezéseket ért el, - Cseke Gábort a legtöbben innen ismerhetjük (ráadásul mindezzel mindig szemtelenül fiatalon büszkélkedhetett). Volt már sommelier Angliában, de Budapesten a Csalogány 26-ban is. Az e féle világlátott emberektől mindig tanulságos kérdezni.

Tovább

Ripka Gergely

Demeter Zoltán: A Borászok 12 pontja mára önjáró lett

Demeter Zoltánt leginkább kiemelkedő minőségű tokaji borai kapcsán ismerjük. Pedig ezen túlmenően igen sokat tesz és tett mindig a hazai borok ügyéért. Ennek talán leglátványosabb megnyilvánulása pár éve a Borászok 12 Pontja lett, mely egyértelmű programot fogalmaz meg arra vonatkozóan, miként és hogyan lehetne borágazatunkban végbemennie a valós minőségbeli rendszerváltásnak (így pár évtized után). Mert olyan problémák ezek, amiket nap mint nap mind megtapasztalunk, amikről nap mint nap sokat beszélünk, de tenni általában mégsem nagyon tudunk. Szerencsés és történelmi együttállása a dolgoknak, hogy ezzel a 12 ponttal talán pár lépéssel közelebb kerülhetünk ezeknek a problémáknak a megoldásához, hiszen a támogatottsága igen komollyá kezd válni. Ezekről kérdeztem Demeter Zoltánt:

Tovább

Ripka Gergely

Egy hosszú beszélgetés Alkonyi Lászlóval/ #2.

Ez a hét: HetedHét/ Vol. #2

A valóban nagy borok születésénél a vincellér nem valaki javára gondozza a szőlőt, nem valakinek tervezi a bort, hanem magát a szépséget keresi minden hátsó számítás nélkül. Ez a kihívás csak kivételes személyeknek adatik meg. Olyanoknak, akik el tudják viselni, hogy egyre magasabbra jutva egyre magányosabban kell haladniuk, amíg végül kettesben maradnak Istennel.”

Részlet Alkonyi László Dűlőmitológia c. könyvéből

*

Tovább

Ripka Gergely

Egy hosszú beszélgetés Alkonyi Lászlóval/ #1.

Ez a hét: HetedHét/ Vol. #1

Siker és nagyság nem jár kéz a kézben. A siker önhittségre, a nagyság alázatra tanít. Nem okosságunk, hanem tévedéseink adják a felismerést, nem a méltó dicséret, hanem a méltatlan elmarasztalás kényszeríti ki, hogy a felszín helyett a jelenségek lényegét keressük.”

Részlet Alkonyi László Dűlőmitológia c. könyvéből

Alkonyi László útvesztőkkel teli dűlő-klasszifikációs törekvéseit nagyon sokra tartom/tartjuk. De talán nem esnék túlzásba akkor sem, ha hazánk talán legnagyobb hatású szakírójaként is őt nevezném meg (legyen szó bortagadóból lett rajongóról, borrajongóból lett szakíróról, szakíróból lett borászról…úton-útfélen őt okolják a borszerelemért). Új borirányzatok, komolyabb hegyaljai mini pincék megismertetése okán bizonyára nevezhetjük hatását megkerülhetetlennek. Ahogy a bormustra kapcsán, már szóba került, egy-egy komoly szakíró (szükségtelen neveket mondani) nem csak úgy hozzátesz(eget) hazája borkultúrájához, nem csak úgy írogat róla (vagy meghallja valaki, vagy nem), hanem építi, formálja azt, s kőkemény hatása tud lenni a véleményformálásra. De miért is jön ez elő Alkonyi László kapcsán? - Sokunk számára több, mint kedves borvidékünk, Tokaj mindennapjaiban történelmében úgy fest, izgalmas esemény közeleg. Tipp, ha még akad szabad falfelület odahaza: május 31-én mutatja be Alkonyi László Tokaj-Hegyalja új, még teljesebb dűlőtérképét, 23 borász dűlős boraival. (Már amennyire egy dűlőtérkép teljes lehet egy magyar borvidék minden szereplője számára.)

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább