Barack, citrusok, direkt, friss aromák, korrekt technológiai jelleggel, zöldfűszeres díszekkel. Ropogós, friss savú, citrusosan élénk furmint, igaz a meleg év és a meleg borvidék ad neki egy sajátos lágyságot is közben. Egyszerű, rövid és kissé üres a vége, de hétköznapi fehérborként megállja a helyét szépen.
Elsőre fura gumis illat, visszafogott hordóval, diszkrét és elég zárkózott furmint karakter. Ízben aztán meglepően komplex és mély. Sokmindenről mesél a fajta és a termőhely tekintetében. Szép savak, húsos gyümölcsök, hosszú korty, édeskés (félszáraz) lecsengéssel. Második kóstolásra még jobban szerettem. Érdemes lesz odafigyelni a tállyai kisbirtokra...!
Kora ellenére vidám, kedves és vonzó virágossággal, narancsos palackbukéval kényeztet. Ízben is kifejező tokajdry jelenség, sóssággal, hosszúsággal. Sima, tiszta és rétegzett dűlős bor, mely komplex és szép arányokkal bír, a termőhely mellett friss gyümölcsökkel. Profizmus árad minden cseppjéből.
Orrban púder és virág, furmint létére eléggé intenzíven indul az illat! Ízben sok citrus, élénk, friss és üde bor, fiatalos, primer stílusjegyekkel. Könnyed, piacos, laza furmint profin megalkotva, érezhetően magabiztos kezek által elkészítve!
Illatban vaníliás, puncsos, eléggé erőteljes illat, ahol az érlelésé a főszerep. Ízben is elég erőteljes a hordó jelenlée, faforgácsos. fűrészporos, puncsos hatással, sajnos kevesebb gyümölccsel, mint, amit egy 2 éves fehérbortól várnék. Sajnos nekem máig sem világos, hogy ha egy bor vállaltan dűlőszelektált, akkor ugyan miért a hordó játsza a fő szólamokat illatban és ízben (?).
Eléggé szúrós, magas illóval indul az illatélmény, mögötte fás vaníliával folytatódik gazdagon. Ízben is krémes, hordós világot tár elénk a bor, majd eléggé kemény savak marnak. Az arányok, a kifinomult részletek most némileg hiányoztak nekem ebből a furmintból sajnos...
Illatban friss, fiatalos, furmintos visszafogottsággal: kis olajos mag, kis fehér húsú citrus, körte, naspolya, csipet fűszer és fehér virág. Ízben sok lédús gyümölcs, simaság, jó test, a meleg év kereksége határozza meg formavilágát. Olajos magok, jóleső kis cukor tovább simítja éleit, de szépek, játékosak a savak is, a végén kissé erős alkohollal, szép testtel. Tiszta korty, finom kis részletekkel és zamatos díszekkel. Alapvetően nagyon korrekt alap tokaji, a borász elegáns stílusával.
Ez érdekes. - Nem nagyon írtam ugyanis még Petrányi borról, és aki közelebbről is ismeri a pályámat, az talán tudja, hogy három és fél évet dolgoztam a csopaki borászatnál. Öt év talán elég türelmi idő, hogy már írhatok róluk minden elfogultság nélkül (aki szerint nem, az ne olvasson tovább:)
Szalmaszínű bor. Illatban kenyér, neutrális vonások, visszafogott aromatika elsőre, szellőzve aztán finom mézzel. Ízben csupa barack, finom sárga húsú gyümölcsök, termőhelyi jegyek, szuper szerkezettel. Komplex és elég hosszú bor, mintha egy kis cukor is bujkálna benne (de lehet, hogy csak a meleg év motoszkál benne). Remek munka Bakó Ambrustól!
Nehéz volt vele mit kezdenem. Az vakon is átjött, hogy nem egy szokványos furmint. Színben aranyló, illatban egészen furcsa gumicukros, üdítőitalos, kevéssé természetes aromák. Ízben köves, füstös, elsőre Somlót juttatta eszembe, és eléggé kusza szerkezetet mutatott. Érett tercier jegyei mellett a gyümölcsök igencsak elfogytak mára, de ennyi év után ez persze nem meglepő.
Mély szalmasárga szín, vegetális, pörkölt fás illat...kevéssé az én ízlésemnek való, intenzív érlelési jegyekkel. Ízben kesernyés hordó, összességében elég kusza szerkezet mellett. A sav ugyan élénk, de nincs a borban struktúra, itt egy kis cser, ott egy kis érettség, és mindenekelőtt rengeteg fa! Látszik, hogy szép alapanyag lehetett, de így ebben a formában ez a bor rendesen megszűri (a mai ízlés szerint) a közönségét.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: