Úgy indultam el a Borjour-ra, hogy főként fehéreket fogok kóstolni, pillanatnyi érdeklődésemet és ízlésemet kielégítve. Aztán egyszer csak megkívántam egy vöröset, majd a másikat és még vagy harmincat…mégis a fehérek nyertek. Viszonylag keveset járok ehhez hasonló kóstolókra, borfesztiválokra. Egyrészt szeretek a borral kettesben maradni (vagy hármasban, négyesben), mert így ismerem meg igazán és nem csak egy futó találkozás, ami akárcsak az embereknél, itt is mindkét fél erényeit és hibáit eltakarva a feledés homályába vész.
Furmint, hárslevelű...igazi hungarikumok. Ma már többnyire csak az utóbbi évtizedekben nemesített klónjaikat termesztik. Pontusi-balcanica fajtakör, amiből egyenesen következik, hogy fagyérzékenyek, késői érésűek, és kedvező évjáratokban képesek a borkészítés egyik legvagányabb trükkjére, az aszúsodásra. Ám, ha kicsit félretesszük nagy hírű aszúinkat, desszertborainkat, most már ott vannak a nagy tokaji szárazak is. Jó cukorgyűjtő képességüknek, sajátos illatuknak (hárslevelű) és markáns savösszetételüknek (furmint) hála, magas alkoholtartalmú, egyedi, férfias karakterű szárazborokat köszönhetünk nekik. Egyúttal kiválóan alkalmasak a borvidék s annak dűlöinek, mineralitásának megszólaltatására, méghozzá nem alsó hangon. Ezek az alaptulajdonságok avatják őket utánozhatatlan borokká. Nem véletlen tehát, hogy a legnevesebb tokaji nagyágyúk „A száraz fehérbor” sziluettjét vélték fölfedezni bennük az utóbbi néhány mozgalmas év során. Büszkeségre, sőt nemzetközi kiugrási lehetőségre nyújthatnak alapokat, hisz ha vannak sajátosan eredeti boraink, melyekre igazán büszkék lehetünk, hát a tokajiak azok. Egy szép folyamat elején/közepén járunk még tehát.
Sok kedves meghívást kapok termelőktől folyamatosan, igyekszem eleget tenni annyinak, amennyinek csak tudok. Makai Gergővel is már tavaly óta toljuk a látogatás dátumát. Múlt héten végre összejött ez is. Kovács Tibor visszavonulása után fiatalos, új energiákat lehet érezni a Rákóczi Pincében. 2017-ben már a borvidék első hivatalosan organikus aszúja is elkészült a francia alapítású tokaji pincében, és ha az ember a Hétszőlő dűlőiben sétál, olyan érzése támad, mintha nyugat-európai borvidékeken járna: látványos, gyönyörű, méltóságteljes bio birtok, mely méltó a tokaji aszúbor első említéséhez (1671). A címkéken is történtek újítások, de egyetértettünk a fiatal birtokigazgatóval abban, hogy azért az is pozitív, hogy az 5 puttonyosnál megmaradt a hagyományos (franciás) címeres címke. És hát igen: az is világossá vált ismét, hogy ez a birtok történelmileg is és ma is az aszúborok egyik legizgalmasabb bölcsője. Lássuk, mely friss tételek tettek erről tanúbizonyságot ottjártamkor!
Soká fejtegettük (id.) Halász Imre nagyszerű barátommal somlói kispincéje mélyén a rozé töltése közben, mikor is fogtunk kezet először. Van annak már hét éve is. Golopon, Setét Péternél (Míves Borház) találkoztunk: csodás 2013-as borokat mutattak nekem, melyekért azóta is rajongok, meg házi krémsajtot. Ő most a két fejes töltőn adagolta a natúr rozébort a palackokba, kollégája a koronazárat nyomta rájuk, én pedig a kalodákba pakoltam a készárut. Reggel érkeztem, délutánra meg már Sütő Zsoltiékat vártuk morva termelők kíséretében. A kettő közt szerencsére sok minden belefért a napba, és volt is mit bepótolnunk történetekben. A legfrissebb borai terén sem kevésbé, hisz évek óta nem láttuk egymást…
Régen volt már Somló, pedig úgy vagyok vele, hogy ha igazán jó, akkor nagyon kedvelem. De azt hiszem, ezzel minden hazai borrajongó így van: Somló valahol mindenkinek a szíve csücske, aki kicsit is érzékeny a terroirra. Kolonics Károly pedig az elsők közt volt a hegyről, akinek a boraival dolgoztam 10 éves kereskedői pályám alatt. Sok szép emléket őrzök korai borairól (2003, 2007, 2008). Az elmúlt tíz évben kissé lecsúszott a radarképemről, de úgy hallom, eredménnyel csiszolja tovább a termelő a márka ismertségét és a borok jól szerepelnek sok helyen itt meg ott. Most három 2021-es tételükkel vakon tettem próbát egy vegyes sorban, melynek kivonataként jönnek a jegyzetek, hullámzó pontozással. Előtte röviden nézzük, mizu a Somlón!
