Megjelenésre minden Tamás bor káprázatos, intenzív vizuális élményt jelent Ez is tükrös felszínű, aranyló árnyalattal büszkélkedhet. Illatra a legtisztább rizling: benne mandula, rezeda, krémesség, ásványok. Ízre tömör, vastag, szinte harapható. A fahordó aromái mellett a fajtajelleget nem lehet véka alá rejteni: keserűmandula, balatoniság, kellemes savérzet, végtelen, húsos zamatosság....minden benne van e borban, ami egy jó fehérborhoz kell.
Egy újabb karton bor, mely megéri az árát
Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).
Félszáraz primőr fehérbor Figuláéktól, a megszokott zöld mintás külsővel. Világos, szinte fehér szín. Illatban vágott fű, csalán, bodza. A kortyot a húsos, zamatos, cukorkás íz viszi. Kis kesernye és a friss savak kellemes, rövid párbeszédével folytatódik az íz. Szerencsére a maradékcukor pont abba a könnyed, szinte légiesen áttetsző, fiatalos irányba viszi el a bort, amerre kell. Itatja magát, de csak ha kellőképp be van hűtve. Ha nem várunk feltétlenül szénsavas, ropogós savakat egy primőrtől, akkor a Zenit a mi borunk.
Kedvesen halovány sárgás szín. Eleinte tömör, jellemző és fajtajeleges érett körte illata tűnik föl az illatban. Az íz is elég hangsúlyos a maga egyszerű módján: húsos, a végén határozott kesernyés ízmaradékkal, melyet hosszan érzünk a szánkban a korty végén.
A hétköznapok kedves bora.
A vakteszt végén, mikor lelepleztük a palackokat döbbenten néztem a pontjaimat és láttam, hogy az egyetlen bor, ami többet kapott Zsombor két olaszánál az egy kakukktojás német rizling (Weingut Eymann Riesling Classic, 2007)…a sorban Jásdi, Figula, Szászi, Nyári és Györgykovács szerepeltek…
Már jóideje Figuláék készítik hazánkban az olyan olaszrizlingeket, melyekre méltán lehetünk büszkék, és melyeket méltán nevezhetünk hungarikumoknak. Kifinomult szelektált tételeik pedig a legkiemelkedőbbek a piacon. Szépen hömpölyög a pohárban, ahogy forgatjuk. Illata fajtajelleges, de diszkrét, nem hivalkodó. Ízében az üledékes alapkőzetek ásványossága, a balatoniság és az elmaradhatatlan kesernye remekül keretbe van foglalva.
Olaszrizling, Sauvignon és Pinot Gris. Szép, halvány citrom szín. Balatonias illat, benne rezeda, fehér húsú gyümölcsök és fehér virágok egész sora. A korty tömör, de valami hiányzik. "Mintha nem is száraz lenne" - hangzik el az asztaltársaság egyik sokat tapasztalt, alföldi savakon nevelkedett tagjától, és rájövök, hogy hiba volt ebédhez bontani ezt a bort. A savak tompák, és a kevés maradék cukor is elfed a borból egy keveset, de kétségtelenül ad is az élményhez. Hosszú, zamatgazdag íz, némi alkohol is érezhető. Szép keserűmandulás lecsengéssel búcsúzó, komoly és izgalmas fehérbor. Kár, hogy hiányoznak a savak.
Az előző évjárathoz képest kicsit talán érettebb, tartalmasabb lett. Illatában mindenképp köröket ver kistesójára; annak gyógyszeressége az illatban és feminin lágysága az ízben kicsit rontott az élményen, de a 2007-es Málnás nagyon szép illatokat tud felmutatni. Zamatai is nagyon jók, sokkalta tartalmasabb, savai meggyőzőbbek, mint az előző évjáraté. Érettebb, kicsit férfiasabb, már a felnőtté váláshoz közelítő lett ez az igazi balatonmelléki bor. Reméljük, lehet ezt még fokozni!
Évadzáró poszt
Megjelent az AszúGlass és én alighanem még soha ilyen büszke nem voltam semmilyen szakmai projektemre. El sem tudom hinni, mennyire szeretik és vonzónak látják ezt a poharat. Pontosan ezt a hatást igyekeztem becélozni, és látom, ahogy az emberek tekintetét megigézi, ahogy nézik az üres majd aszúval töltött kelyhet, aztán megfogják és nem akarják elengedni, és birtokolni akarják. Pedig féltem, hogy nem értik majd: kézzel készült pohár, drága lesz, mindenki tart majd tőle (mi van ha eltörik?), de láthatóan a pohár eleganciájával és teljesítményével kivívta magának a sikert és a szakma megbecsülését egyaránt. Elképesztő napokon vagyok túl: december 8-án és 9-én Tarcalon, 10-én, az AszúDay-en Tokaj városában, majd december 11-én, 12-én és 14-én Budapesten mutattam be az új poharat. Múlt hétfőn a sommelier-szakma előtt, kedden pedig szokásos évi TM20-as kóstolónkon, ahol ezúttal tehát 2003***** kerül a poharakba.
Islai Inez meséje
Múlt héten osztottuk ki meseíró-pályázatunk nyerteseinek a fődíjakat Bodó Judittal (Závada Pál író sajnos nem tudott velünk tartani). A sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és a mádi Koroknay Dániel Általános Iskola egy-egy diákja lett a két nyertesünk. A héten mindkét nagyszerű mesét szeretnénk megosztani. Bízunk benne, hogy vannak olyan családos olvasóink, akik a bekuckózós adventi estéken örömmel olvassák fel ezeket a sorokat otthon is, akár saját gyermekeik számára. Még egyszer gratulálunk Silai Ineznek is ezért a szuper meséért! Fogadjátok szeretettel:
Juhász Viola meséje
Múlt héten osztottuk ki meseíró-pályázatunk nyerteseinek a fődíjakat Bodó Judittal (Závada Pál író sajnos nem tudott velünk tartani). A sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és a mádi Koroknay Dániel Általános Iskola egy-egy diákja lett a két nyertesünk. A héten mindkét nagyszerű mesét szeretnénk megosztani. Bízunk benne, hogy vannak olyan családos olvasóink, akik a bekuckózós adventi estéken örömmel olvassák fel ezeket a sorokat otthon is, akár saját gyermekeik számára. Még egyszer gratulálunk Juhász Violának ezért a szuper meséért! Fogadjátok szeretettel:
Helyszíni évjáratbemutató Bodrogkeresztúron
A borászatot nem kell bemutatni itt már senkinek, alighanem a dűlőiket sem: a két csillagos Bott Pince borai úgy fest, kikezdhetetlen példái a szépen érlelhető tokajiaknak! Menetrend szerinti évjárat-bemutatójuk mindig ősszel esedékes, az egyik ilyenre én is meghívást kaptam, és az ilyesmiért bizony megéri külön is Hegyaljára utazni, mert az ember tapasztal, tanul, van kontextus, amiben a borok mélységei, erényei szépen kirajzolódnak. De nem csak én vállaltam be a kilométereket: kellemes lengyel társaságban ismerkedtünk a 2022-es évjárattal, és hab a tortán, hogy került a klasszis 2021-es évből is egy-két érdekesség a pohárba. Lássuk nyomába ér-e ez a forróbb, aszályosabb évjárat a 2021-es csodáknak…!
10 éves jubileum 21 borral ünnepelve!
Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni.