Meglepetés, egy kevéssé felfedezett fajtából, de remek forrásból, egy régi kedvenctől, akiktől bár az elmúlt években kevés (átütő) bort kóstoltam. Diszkrét grapefruitos illatjelleg, de leginkább makulátlan tisztasága gyönyörködtet. Aztán friss, fiatalos íze, sok-sok eleven citrussal, igazi gasztróbor, igazi balatoni stílus, remek arányokkal, csupa eleganciával. (6+)
Masszív hordójelleg, de mellete komplex és szép minőség. Ízben is erőteljes a hordóhatás, intenzív tölgyfával, sok vaníliával, kókusszal, de jó savakkal, szép testtel és hosszú ízekkel. (5+)
Winelovers Top 100: édes borok kóstolója
Felettébb izgalmas kóstolót volt szerencsém megtartani a Borkollégiumban múlt pénteken. Az idei Winelovers Top 100 legszebb édes borai kerültek terítékre, melyek közt számos váratlan meglepetés is helyet kapott. Az idén nemzetközileg és itthon elismert szakértőkből verbúvált zsűriben én is helyet kaphattam. A mi panelünk csak édeseket kóstolt (szegény szerb hölgy mellettem a végén már úgy szuszogott, fujtatott a sok cukortól), elnökünk pedig Lenka Sedlackova MW volt; öröm volt látni (később), hogy a legtöbb bornál hasonló értékeléseket adtunk. Elképesztő, hogy milyen keveset ismerünk az édes borok stílusai közül, pedig mennyi színt, mennyi árnyalatot lehet találni a műfajon belül akár csak ebben a honi merítésben. A legnagyobb meglepetések persze most is Tokajból jöttek, de bizony a Balaton-felvidékről, sőt Aldebrőről is érkezett a pohárba eleddig számomra ismeretlen érdekesség. Lássuk is, hogy honnan!
Oly régóta próbálkozom már a Varga édesekkel, hogy csak horogra akadt valami izgalmas is végre. Friss, primer illatok, sok-sok gyümölccsel, főként tiszta barackkal. Ízben nagy koncentráció, sok birses zamat, körte, meglepően magas savérzettel és komoly hosszúsággal. Ez most tetszett!
Illatában sok-sok érett sárga húsú gyümölcs, finoman jön rajta némi botritisz is. Ízben az évjáratra jellemző magas cukor, nagy édesség és aztán eléggé rövid lecsengés jellemzi. (Bevallom, nem teljesen világos, mi a cél ezekkel a borokkal: alig isznak az emberek édes bort, de a kevesek, akik isznak, azért azoka találnak ennél nagyobb élményeket is.)
Mélyarany színe is már gyanús. Illatban is, ízben is érett, oxidált, csúcsán túli élmény sajnos...
Szép érettséget mutat 20-as létére, azonnal érezni, hogy nem a tokaji stílusjegyekből épül fel. Csupa citrus, rajnai édeseket idéző izgalmas buké. Ízben magas cukor és némi CO2 teszi nagy friss, rieslinges édes borrá. Egyébként érdekes tanulmány a fajtára.
Érett, kissé old-school karakter jellemzi már, de alighanem a nehéz év is kap benne szólamokat orrban. Ízben meglehetősen gejl édes bor, alig érezni benne savat, egyáltalán nem vesz le a lábamról, sőt a végén még keserű is.
Édes zenit Badacsonyból. Igencsak direkt, virágos, szinte muskotályos jelleggel mutatkozik be a fajta orrban, sok almával és körtével. Ízben is intenzív rózsás, bukés jegyek, mely akár traminiket is zavarba hozhatna. Összességében kissé bizarr és gejl bor, enyhe savakkal.
Kirobbanóan friss illat, sok primer gyümölcs is jelzi fiatalságát, főként barackos jegyekkel díszítve. Nagy koncentráció ízben, birses, körtés szépség, (a fajtához képest is) meglepő savtartalommal és hosszúsággal. Tokaji mezőnyben is megállná a helyét, szép minőséggel.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!