Mély bíbor szín. Illatban fűszeres, édes fűszeres, hordós újvilágiság. Íze édeskés, kimondottan újvilági stílusjegyekkel, húsos, haraphatóan telt gyümölcsösséggel. Csupa áfonya, erdei gyümölcs, remek tanninnal, nagy testtel, hevítő alkohollal és szép hosszú ízzel. Mindene a helyén, ahogy az a malbeceknél megszokott.
Örök etalon a fajtából, igazi iskolapélda: fűszepaprikával, borssal, rengeteg elragadó és őszinte fűszerrel, gyógynövénykerttel, érett fekete gyümölcsökkel. Ízben elég újvilági édességgel indul, aztán előbújnak benne a nyelven a fajta kifejező fűszerei is. Elég sűrű és komplex ízvilág, ami rengeteg zamatos sötét húsú gyümölcsöt tartogat: cassis, szilva, áfonya. Enyhék a savak, s épp annyira újvilágias és (édeskésen) buja, ami még nem zavaró vagy unalmas ezen az árszínvonalon.
Mivel komolyabb boros események nem nagyon történnek most, így írni sem nagyon van miről (de egy szép évvégi meglepetés most hétvégén várható, és ha a vírus nem szól közbe, ígérem, megírom jövő héten). Közben pár éve Veszprémben tanítok hajópincéreknek boros ismereteket, alapszintű sommelier-képzés keretein belül. Kisebb 6-8 fős csapatokról van szó (ami tehát még a coviddal is összeegyeztethető), a csapat körében többnyire mérsékelt fogalmakkal a borok kapcsán, kb. 18 órás képzésben (3 vagy 6 alkalom). A szükséges oktatási segédanyagot persze igyekszem úgy összeállítani, hogy a legfontosabb szőlőfajták, termőhelyek és stílusok megmutatkozzanak a pohárban, lehetőleg olyan formában, hogy az érthető, egyértelmű legyen. A múlt szombati utolsó óra végeztével azokat a maradékokat, amiket a hallgatóság nem kapott a hóna alá, hazahoztam én Pestre és kicsit ismerkedtünk a nappaliban a töredékes tananyaggal (holnap vizsga):
Idén másodszorra kerül a poharamba, és most sem csalódok benne (2004 óta gyakorlatilag sosem). Illatában mostanra (a májusi hordósság helyett) a gyümölcsök dominálnak: érett szilva, dzsem, finom fűszeresség és elegáns érlelési jegyek. Ízben selymes, elegáns, a végén enyhén étcsokis és édes fűszeres, babéros. Megvan a kellő test, de hosszúnak vagy erőteljesnek nem mondanám, de hétköznapi élvezetek mellé most is ideális. Szuper vétel ezúttal is.
Klasszik, jól kivehető vaníliás, füstölt szalonnás, édes fűszeres újvilágiasság. Direkt, populáris és nagyon könnyen elvarázsol bárkit. Meleg, puha és ölelelő módon hat minden érzékszervre. Ízre is elég kövér, széles, húsos, haraphatóan telt vörös, ami ezért az árért többet ad jóval az átlagnál. Már egy szolid kis érettség és játszik benne, de nem vesz el belőle, inkább emel az élményen. Hosszú, vaníliás, savakban elég tompa, kissé az édesebb jelleg felé hajlik, mégis szuper balansz jellemzi. Az áráért még mindig nagyszerű vétel.
'A Hetek Birtoka'. Hét francia tulajdonosé ez a mendozai birtok. Kicsit visszafogott illat: hordó, vanília és ribizli. Tanninosabb, európaibb ízvilág. Végén sokkal szárazabb, mint a megszokott argentín borok édessége. Kávés. Étcsokis. Luxus hatást kelt az egész bor.
Tejszínes illattal indít. Ízre bordói tanninosság jellemzi. Telt hosszú, nagy bor ez is, de a nagy varázslatot mondjuk itt sem érzem a magasabb kategóriánál (az Altosnál inkább).
Bőr, szárított paradicsom, édeskés illat, édeskés gyümölcsökkel. Semmi Európa, kivetkőzik benne az Újvilág. Édes fűszeresség és bőrösség ízben is érezhető. Hosszú és finom bor.
Visszafogottabb, bőrösebb illat. A korty cseres is, alkoholos is, ahogy a legtöbb évjáratban. Nagyobb a test, az egész élmény nagyobb térhatású, mint a reserva esetében, de akkora ugrást mégsem érzek benne a súlya ellenére sem.
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
II/IV: Az év első fele a szárazaké. - Idei második TokajDry-kóstolónk főszereplője pedig egy igazi modern klasszikus, az *Oremus Mandolása lesz. Expertebbek számára aligha újdonság, hogy a sztenderd és a magnum palack mennyire másképp érik a palackban. Ebben a témában Hegyalján pedig csakis az *Oremus rendelkezik mérhető merítéssel és tapasztalattal, ezért most a friss TokajGuide új csillagos borászatának birtokborain keresztül fogjuk vizsgálni ezt a különleges kérdéskört professzionális, ültetett keretek közt (ahogy kell): hogyan érik a furmint kis és nagy palackban? Van-e szignifikáns eltérés a palackméretek közt? Ha igen, milyen mértékben? Szinte tudományos magaslatokig emelkedünk majd hipotézisekkel, kóstolással és sok-sok meglepetéssel. Ehhez az alábbi Mandolás Furmint palackpárok lesznek segítségünkre: 2019 (0.75 vs. 1.5 L), 2017 (0.75 vs. 1.5 L), 2016 (0.75 vs. 1.5 L), 2012 (0.75 vs. 1.5 L), 2009 (0.75 vs. 1.5 L). .. Helyszín: Borkollégium, Podmaniczky utca 31 (I. emeleten, balra). Belépő: 16.500.-/fő (Patreon Eszencia támogatóknak minden Magic eseményünkre jár az éves bérlet). A részvételi csak előzetes regisztráció esetén biztosított: http://www.patreon.com/tokajguide
Foglalás: HELLO@TOKAJMAGIC.HU vagy privát üzenetben.
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!