Nem telt még el fél év sem, mióta Demeter Zoltán legutóbb jelentkezett 2008-as boraival, s máris itt vannak az első 2009-esek. Meglepett, de ő mindig meglep minket valamivel (mondhatni, mást sem csinál). Kicsit a márciusi bemutató folytatása, második fölvonása volt a tegnapi este. Már tavasszal is tett utalást sok újdonságra: kizárólag tartályban nevelkedő dűlős furmint, egy titokzatos „nem tokaji” projekt, a készülő vörösbor (nyilván másik borvidékről), stb....hát most eleget tett ígéreteinek, s elhozta őket egy újabb kóstolóra. Szárazak, édesek, csupa sajátos bor, rengeteg tíz pont környéki, felejthetetlen tapasztalat, melyek közül talán a külön-külön is teljesen egyedi dimenziót jelentő 3 főbort vártam leginkább. Aki mindkét rendezvényen részt vett, annak bizonyára teljesen összeállt már a kép a nagyszerű borász filozófiáját, ars poetica-ját illetően. Aki nem volt ilyen szerencsés, azoknak íme egy kis ízelítő. Aki pedig (joggal) úgy érzi, nem elég ennyi, vagy esetleg nem kóstolt még személyesen Demeter Zoltánnal, javaslom, mindenképp pótolja a hiányosságokat! (Vajon én már csak tokaji borra fogok 10 pontot adni...?)

Najó, ez most már kezd kóros lenni. Lassan minden poszt tokajról és a Királyudvarról szól. Ígérem, ezen hamarosan változtatunk, de ha már megtiszteltek e nagyszerű lehetőséggel, s részt vehettem a Terroir Club és a Királyudvar felejthetetlennek ígérkező közös bemutatóján, akkor miért ne írnék róla... Pláne, ha olyan meglepetések is terítékre kerültek, mint a Lapis aszú 2003-ból és 2006-ból. Az ambiciózusan szerény külföldi befektető, Anthony Hwang volt jelen, s osztotta meg velünk gondolatait. Sok érdekeset mesélt az egyik legnívósabb, legnagyobb reményű tokaji pince titkairól.

A Terroir Club honlapján már jó előre beharangozták az olyan rajongónak, mint amilyen én vagyok: március 4, Demeter Zoltán 2008-as dűlős borinak kóstolója a Festetics Palotában. Valósággal a kezemet tördelve vártam, mit alkotott „Az egyik tokaji mester” 2008 ellentmondásos évében. Ha létezik hazánkban nagy hatású borászegyéniség, vezéralak, akire föl lehet nézni, akire oda kell figyelni, akkor Demeter Zoltán az.

Régi jegyzet, első Szepsy-kóstolóm, ahol egyértelműen új dimenziók nyíltak meg bennem anno a Tokaj száraz és édes oldaláról egyaránt. Volt szerencsém tehát az öreg Szepsy-mester mellett megkóstolni ezt az aszút, melyet a sorsnak hála aztán még két alkalommal is visszakóstolhattam érettebb korában is. Ám ekkor még csupán hordóminta volt, közvetlenül palackozás előtt (2009 elején). Életreszóló élményt jelentett ez nekem akkor. Aszú, ahogy a fogyasztó nem élvezheti. Fiatal, az érlelése még nem zárult le, amikor kóstoltam. 2003 után a következő Szepsy aszú a 2005-ös évből készült el. Káprázatos szín. Maga a gyümölcshús íze és illata, mindent átható aromatikája. "Mintha sárga húsú őszibarackba harapna az ember" - alapvetően ennyit tudtam leírni róla akkoriban, de máig meghatározó borélményt érzékeltek bennem a műszerek. Elképesztően sűrű, és tartalmas ízek, zamatok. Határtalan komplexitás, melynek a fokát addig egyáltalán nem ismertem. (9+)

A hideg miatt levegő után kapkodva teljesen átfázva érkeztem meg a Bortársaság Lánchíd-utcai üzletébe egy ködös tél-eleji reggelen. Nagyon vártam ezt a napot, ezt a kóstolót, így nem volt nehéz korán kelni, a fűtetlen vonaton ábrándozva bedöcögni Budapestre és átgyalogolni a benzingőzös alagúton.