Bárdos Saci Barakonyi-dűlős borai könnyen lehet, hogy a mindenkori legszebben érő száraz tokajiak. Aki szeret vakon kóstolgatni idősebb furmintokat, hársakat, annak talán nem új ez a jelenség. Sokszor elmondom azt, hogy a termőhely-fajta-borász háromszög akkor adja ki a legszabályosabb képet, ha valóban mindhárman méltók rá és működik köztük az összhang, a kémia. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem minden termőhelyen tud akármilyen fajtával, bármely borász keze nyomán nagyot adni, de pont ezért szeretjük a bort, ettől különleges termék a bor: megismételhetetlen és az egyediség hordozója. Bárdos Sarolta borászatában a Barakonyi-dűlő kapta a signature szerepet. Készít innen Furmintot (tán ez az ismertebb márka), de akik a Terroir Clubnál szoktak vásárolni, bizonyára az egyszerűen csak Hárs’ névre keresztelt dűlőszelekciót is ismerik.

Mély illat, nem az a kitárulkozó, behízelgő hárs, de azért el lehet veszni benne. Olyannyira, hogy szerelmbe is estem. Van benne mutatóban citrus, az érett, sárgás és zöldes fajtából, miközben van egyfajta termőhelyiség is orrban. Ízre hasít a sav rendesen, de megvan a fókusz és a tartalom is a citrusosság, a lime mellé. Elképesztő lendület és feszesség szövi át ezeket a remek, érett savakat. A végén az alkohol melegét is érezni. Csiszolt, hosszú, nagyon tiszta ízű és még elég fiatal (nem érezni korosnak 15-ös tokajiak közt). Egy ilyen nehéz évből ennyire teljes, izgalmas és elegáns bort készíteni nem kis eredmény, de a fajta, a termőhely és a borász szépen összedolgoztak.

Van az úgy, hogy egy nehéz évjárat is meglepetéssel tud szolgálni. Bereczéknél két szűk évjáratról kell beszélnünk zsinórban, hisz 2013-ban kaptak egy nagyon kemény jégverést is. A 14-es évet bizonyára nem kell bemutatni a feketeöves borértőknek. Esős, beteges év, kevés (szép) eredménnyel, kis palackszámokkal. Talán édesben lehetünk boldogabbak. De itt egy makulátlan száraz tokaji: friss, üde, fókuszált, makulátlanul tiszta, semmi bizonytalanság. Ízben is ellenállhatatlanul csillog: csupa lédús citrus, hosszú, benne a löszös termőhelyek Stephanie-s kedvességével. Magas a savérzet, de hosszúvá, ragyogóvá teszi a bort, akár egy nagy Sauvignon esetében. Az esős évek borai általában gyorsan öregednek, itt nem hinném, hogy így lesz. Ezt a fajta vitalitást csak nagyon kevés tokaji borász tudja, legyen szó bármilyen évjáratról.

Még havas, téli időben tettem látogatást Illéséknél, Erdőbényén. Állandó résztvevői a Bor, Mámor, Bényének. Területeik Kisfalud és Bénye mentén találhatók. Foglalkoznak palackos borok bértárolásával és a pincénél egyedülálló kőzetleletek is megfigyelhetők a környékből. A borok nagyobbrészt a régebbi stílushoz igazodnak. Muskotályból egy-két igazán szép példát tudnak felmutatni, de esszenciából, magasabb puttonyszámú aszúkból, emellett 3 és 4 puttonyosból is kóstolhatunk Illéséknél. A borászat minden évben kísérletezik jégborkészítéssel is,a termés egy részt kinn hagyják és mérik azt az időt, amíg a szőlő valóban tartósan fagypont alatti hőmérsékleten van. A nagy kísérletezőkedv pár ékes példájából sikerült kóstolnom:

Kevés borászt ismerek, aki maga készíti hordóit is és mindkettőben eredményes. Matyisák Gábor az Andrássynál volt borász évekig, s egyben kádár is végzettségét tekintve. Az építkezések végeztével az idelátogatóknak is szeretné ezt a szakmáját méltó keretek közt bemutatni. Persze, hogy a borokban is több szerep jut a hordóhasználatnak, mint másutt. El tudom nézni. Tudni kell még róla, hogy az aszúborok megszállottja, elképesztő készletei vannak a különféle évjáratokból, és bár kevesen hallottak talán nevéről, akad néhány igazán szép és modern kiadás is nála. Mit néhány? - A tarcali pincében páratlan hosszú sort kóstolhatunk végig 5 és 6 puttonyosból, de aszúesszenciából és natúr esszenciából is. Csupa egyedi ritkaság a Tokaji-hegy tarcali oldaláról.

Ungváry Krisztián talán sosem tartozott a reflektorfényt vonzó, sem a reflektorfényre repülő borászok közé. Néhány évvel ezelőtt többet láthattuk, kóstolhattuk borait, de limitált mennyiségük okán sem lehetett könnyedén összeismerkedni velük. Pár éve aztán arculatváltás állt be a címkék dizájnjában. A karddal átszúrt körte helyett metszetek állatai vették át a főszerepet rajtuk. A végső Vayi-paletta mára örömtelien letisztult lett: muskotály, egy 100 éves névre keresztelt száraz bor, édes cuvée és egy denevér mögé rejtett pinot noir is egyre gyakrabban színezi a sort. Az aszúról később még lesz szó. Egy történésszel kóstolni, aki ráadásul bort is készít, amellett, hogy nyilván komoly külföldi referenciák adják borízlésének alapjait is, mindenképp egyedi világba enged betekintést. Egyben jelzi számunkra, micsoda mélységei vannak Hegyaljának, ha egész más profilú emberek is ilyen mélyen alámerülnek benne. Ráadásul a hírhedt Olaszliszka bugyrait gyakorta érintve.

Közeleg ismét Márton nap. Már itt vannak és egyre csak jönni fognak 2014 első szüreteiből az újborok. A bor még mindig egy olyan kivételezett élelmiszer, melynek pontos összetételét a csomgolás alapján sem tudjuk meg. A szőlőben használt felszívódó és egyéb vegyszereknek ugyan szigorú várakozási idő előtt szabad csak a gyümölcsre kerülni, de máig nem tudja senki, hogy milyen mértékben halmozódnak fel ezek a szerek a különféle érési fázisú gyümölcsben (most nyilván a legkorábbi szüret boriat kóstolhatjuk). Elvileg az emberre veszélytelennek ítélték meg ezeket a szereket (részben azok, akik a kemikáliák forgalmazásából élnek), de (együttes) hatásukról semmit nem tudunk. Senki nem tudja, pontosan milyen szinten módosítja a gyümölcs összetételét évi nyolc permetezés felszívódó permetszerrel?