Nagyon vártam ezt a rendezvényt. Több oka is volt ennek a várakozásnak. Egyfelől nagyon kevés mátrai bort iszom, másfelől pedig rengeteg szépet és jót hallani az idő közben három pincére élesedő összefogás tagjainak borairól. Losonci Bálint, Karner Gábor és Szecskő Tamás. Mátra szemmel láthatóan kezd erőre kapni. Pedig Gyöngyös környéke nem éppen fölemelkedéséről, hatalmas fejlesztéseiről adott hangot mostanság; mégis annál örömtelibb látni, hogy vannak lelkes és tevékeny emberek néhol a határban, akik csakazértis hisznek abban, amit csinálnak. Példamutatónak érzem jóideje az egész Tőkések-projektet Tokajtól-Villányig valamennyi borvidékünk számára. Önzetlen és őszinte összefogás, tenni akarás, KÖZÖS értékteremtési motiváció. Ha már a parlamentben, minisztériumokban, hegyközségi intézményekben nem történik semmiféle, - borászati téren előremutató dolog, akkor más nem marad, mint a hangadó egyéniségek (sorsszerű) összefogása a széthúzás helyett. Sokszor azt látni ugyanis, hogy a legagilisebbek, leginkább szem előtt lévő nagy nevek nem képesek leülni egy asztal mellé, hogy közösen vitassák meg szeretett borvidékük jövőjét. Mert bár tudom én azt is, hogy sokszor egy-egy borász többet tesz tíz év alatt egy régió borászatért, mint a többiek együttvéve egész életük folyamán, de ettől még az együttgondolkodás nélkül valószínűleg hosszú távon semmi nem megy.

Közepesnél intenzívebb, pirosas rosé szín. Friss eperlé és egy kis vegetális fűszeresség határozza meg az illatot. Bár fekete pohárban lehet, hogy hamarabb tippelném laza fehérbornak (mondjuk Sauvignonnak). Ízben folytatódik a málnás-epres tengely menti tobzódás. Elég tartalmas és meglepően krémes íz, kis gyógyszeres mellékzöngével a végén. Ahogy a 2011-es Mayer, úgy ez sem a savakról szól. Lágyabb, behízelgőbb világ egy átlag 2010-es rosénál.

Tavalyi ígéretes kezdet után, másodjára rendezik meg a 100 Hungarikum Bormustra nevet viselő rendezvényt Keszthelyen. December első szombatján várják a kóstolni vágyókat aBalaton Színházban. 50-60 féle magyar vagy magyarnak vélt fajta összesen 100 tételével ismerkedhetnek az érdeklődök. Kóstoláson túl szakmai előadásokat tartanak elismert borászok részvételével a hungarikum szőlőfajták sajátosságairól. A szerényen árazott belépő (1500 Ft) a korlátlan kóstolási lehetőség és kóstolópohár mellett belépést biztosít a szakmai előadásokra, valamint az esti Ghymes koncertre. Tavalyi látogatásunk beszámolóját itt olvashatják, ami alapján szívből ajánljuk az idei részvételt!

Színe intenzív, fiatalos céklalé szerűen lilás bíbor (gyakorlatilag még a poharat is megfogja, bizonyára a Zweigeltnek köszönhetően). Illatban portugieseres őrölt kávé, lédús erdei gyümölcsök valóságos rengetege. Aztán ízében olyan, mintha ezekből a roppanóan friss gyümölcsökből egy jó marékkal gyömöszölnék a számba. Elképesztően friss és üdítően lágy vörösbor. Finom savak, semmi él, semmi  komolykodás, csak csúszik nagyon, ahogy kell.

Sok kritikát kaptak a rosék az idén mindent elárasztó 2010-esek kapcsán. Eleinte nem értettem mire a nagy fanyalgás (nem iszom sok rosét, de van, hogy jól esik), aztán ahogy a poharamba került egyik-másik régebben is bevált tétel, úgy egyre inkább tudtam azonosulni a fölfogással, hogy a mostoha évjárat (bevallott/be nem vallott) kármentői kerültek alapvetően palackokba. Egyre jobban elment a kedvem a roséktól. Savas fröccsalapok, mely a nyári fesztiválokon kiválóan betöltötték trendhangoló szerepüket (és talán inkább lássuk egyre több helyen ezt, mint a boros kólát). Különösen szerettem ilyenkor a csak rosét fogyasztó vevők kedvenc kérdését: "mi a különbség egyik és másik rosé között, melyik a (leg)jobb stb?" Érzem ezt megerősítve most is, amikor egy sokkal bíztatóbb évjárat nyilván nem mérvadó, mégis kedvesebb roséit lehet már kóstolgatni. Csavarzáras. Savanykás málnás cukor, epres blendy fogkrém és gyermekkorom egyik rózsaszín, valószínűleg szintén eperrel/málnával ízesített felhörpintős szirupos, ragacsos orvossága jut róla eszembe. Másnapra kifakul, kissé fehérborossá változik a bukéja sok trópusi gyümölccsel. A pohárban idővel elkezd gyöngyöket képezni a szép, halvány hagymahéj színű bor. Savai egyáltalán nem metszenek, de elegen vannak. Zamatos, jól kortyolható rosé, a kortynak van eleje, közepe, vége, nem légiesen áttetsző, bár nem is hosszú és nem meglepő módon a megszokott pirosas gyümölcsözönt mutatja, amit az illat ígért. Magában is meg lehet inni, sőt lágysága talán inkább úgy érdemes fogyasztani szerintem. Nőies bor.

Ahogy tavaly is, idén is megpróbálom összegezni a látottakat, hallottakat az idei évjáratról. Néhány borásszal egész évben sikerül folyamatosan tartani a kapcsolatot, ezért valamelyest beleláthatok, hogyan alakul az év a metszéstől a szüretig. A 2010-es esztendő buktatói, országosan is nagy terméskiesései miatt, óhatatlanul is ahhoz mérik első körben az évet. Ebben a kontextusban pedig 2011 kezdettől fogva sokkal biztatóbban alakult szerencsére.