Tokaj városa különös pontja a borvidéknek. A fővárosa, mégis időről-időre belefuthatunk ellentmondásokba. Ebben a városban máig összeér az elmúlt (minimum) 100 év összes történelmi szála, minden ami szép vagy kevésbé szép, miközben a város fejlődése egyedi mederben zajlik. Megújult a Tisza hídja a nagy teherforgalom kívánalmai szerint, a hídfőnél megújult a város legnagyobb szállodája is (mostmár Mercure**** néven), maholnap átadják a Csurgó-völgy 5 csillagos új szállodakomplexumát is, miközben a város különböző pontjain tényleg megélhetünk mindent, ami Tokajban az elmúlt 40-50 évben történt. Borászatok tekintetében jelenleg a TokajKalauz legtöbb csillaga Tokajban van (összesen 4), de bizony nagyon nem mindegy, hogy az ember hol kopogtat, ha megbízható minőségre vágyik. Ott a Hétszőlő mint a város látványos, nagy szereplője, a kicsik közül Tokajhoz kötődik ***Demeter Zoltán, (részben) *Balassa István is. Ha igazán biztos pontokat keresünk érdemes előre tervezni! A Dobogó és a Hímesuvar mellett az Erzsébet Pince is mindig szép élmény. Ma ők következnek.

Rengeteg jegyzet szunnyad a füzetemben, ami csak arra vár, hogy kiszabaduljon. Igyekszem mindenhonnan, mindenkiről, régi és új pincékről is hírt adni, amennyire időm engedi a készülő friss kiadás, a rendezvények és sokminden közepette. Szüntelenül kutatom továbbra is a meggyőző minőséget a hegyaljai pincék méylén (is). Ma a tehetséges és fiatal Varkoly Ádámról lesz szó, aki dicséretesen egyre inkább a hajdani mulató épülete alatti családi borászatra, az Árpád-hegyre összpontosít Szerencsen. Jó látni, hogy hozzá megérkezve mindig azonnal érezni, hogy tudja mit csinál: legutóbb, 2015 körül egy fél napos, nagyon tanulságos dűlőbejáráson találtam magam Tarcal és Mád között, most pedig egy spontán, de magabiztos pincebejárásra és kóstolóba kapcsolódtunk be Ádámnál. Lássuk mi történt náluk 5 év alatt:

Bizony régen jártam Prácser Hajniéknál. Az idősebb Prácser Miklós a rendszerváltó generáció egyik meghatározó alakja. Volt a Hegyközség élén, de a Degenfeld birtokigazgatói székében is. Varkoly Istvánnal ott is sokat dolgoztak együtt, de a két család területeket is együtt vásárolt, majd kisorsolták, adott dűlőben melyik parcella kié legyen. Mostanra mindkét borászatnál a második generáció dolgozik. Az Erzsébet Pincénél Miklós és Hajni osztja meg a szőlészeti illetve borászati feladatokat. Megkóstoltuk az aktuális tételeket Hajni történetei mellett:

A tarcali Degenfeld élmények után ideális folytatásnak tűnik egy Árpád-hegy poszt. Remélem, jó lesz. Varkoly István családi pincéje alighanem az egyetlen olyan név, amely miatt Szerencset útba ejti az, aki ma izgalmas kortárs pincéket keres. A Varkoly család régóta foglalkozik borkészítéssel a szerencsi felső pincesoron, de az új, nagyobb méretű pincét csak nem rég vették birtokba (a régitől pár méterre). A családfő maga, mint tudjuk a tarcali Gróf Degenfeld Pincészet szőlésze, de számos telepítés köszönhető neki szerte Hegyalján. Köztiszteletnek örvendő, megbecsült szakember. Fia, Ádám nem rég jött haza új-zélandi tanulmányútjáról, és tele van ambíciókkal, tervekkel, hogyan fogja a megszerzett tudást saját borászatukban kamatoztatni. Helyes.

Fontos tartozásom volt Prácser Hajniék felé. Régen beszéltük már, hogy be kellene néznem hozzájuk, ha már Hegyalját járom. Ők is tudták, én is tudtam, hogy nézeteink nem találkoznak minden ponton egy-egy boruk kóstolása közben. Különösen hordóhasználat tekintetében. Most a Tokaji Ősz afterje helyett, úgy döntöttem, személyesen, a borok születésének helyén járok utána az okoknak Hajnival: