Kulcsár Gábor megjelenése a mádi színtéren az egyik leglátványosabb változás, ami a település életében történt az elmúlt években: nem elég, hogy felújította Mád egyik legszebb épületét (a Máriás Kúriát, Coop mellett), még azt is a fejébe vette, hogy az Urbán elvadult részét kővel kirakott teraszokon tölti meg új tartalommal. Aki nem hiszi, ezeken a látványos fotókon megcsodálhatja az értékmegőrző munka jelen állását. Az Urbán különleges képességeit még Szepsyéktől ismerhettük meg 2006-tól. Gáborról köztudott, hogy debreceniként csöppent a borvidékre (alapvetően borsóval foglalkozik), de már az épület tavalyi elkészültét is számos sikeres koncert és nagyobb teltházas rendezvény kísérte. Vendéglátással szeretnének komolyabban is foglalkozni, de első lépésben tavaly óta már minden borászati mozzanat a mádi épületben zajlik. Nagyon bízik a sauvignonban, ahogy az Urbán terroir-adottságaiban is. Éppen egy éve még tállyai házukban kóstoltunk, de immár kívül és belül is látva az új birtokközpont és a terület adottságait, bizony van okunk hinni, hogy a település egyik nagy dobása formálódik a pincéből.

A Winelovers Wine Awards idén komoly szintet lépett. A mustrára nevezett borok száma immár nem csak, hogy 700-ra emelkedett, de külföldi tételek mellett, komoly szakemberek, MW-k és MS-k meghívást kaptak a borversenyre. A WL csapatának köszönhetően pedig a hét elején zajlott kóstolási napokon izgalmas mesterkurzusokon vehettek részt a zsűri tagjai is. Sajnos elmondható, hogy állami szervezésben még mindig csak egyetlen (idei tavaszi) esemény tudott valami hasonlót gurítani nemzetköziség és szakmaiság terén: van tehát még potenciál ebben a témakörben bőven. Muszáj hallatni a hangunkat, ha ott szeretnénk lenni, ahova borászaink, kereskedőink, szószólóink szánják a magyar borokat. Egy ilyen hazai programsorozatból persze Tokaj nem hiányozhat, és ha valaki igazán mély szakmai tartalommal tud megtölteni egy ilyen ültetett eseményt, akkor azok **Szepsyék! Ifj. Szepsy István a 2017-es ragyogó évjárat borait mutatta be, szinte kizárólag dűlő(/parcella)szelektált tételeken keresztül. Nem sok olyan pincét tudnék mondani, akinél egy hasonló sor ennyire sok izgalmas üzenetet hordozna Hegyaljáról. De meg is fordítható a gondolat: **Szepsyék borai talán így, együtt igazán látványosak és informatívak.

Csendben, szépen egy új és igen nagy reményű borászat ereszt gyökeret Mádon. A hajdani Máriássy Kúriában (egyik legszebb épület a településen, szemben a Coop-pal) a legkülönfélébb elemekkel felvéve a kesztyűt, a fiatal Kulcsár Gábor Debrecenből építgeti birtokközpontját (ld. TokajGuide 2021: 124. o.). Mielőtt a romos épületet elkezdte rendbe hozni, olyan legendás dűlőkben vásárolt és újít fel területet, mint a Holdvölgy, Betsek és Urbán. Első évjáratai még Tállyán (barátoknál és a közösségi feldolgozóban) fejlődtek, de Gábor maga is nagyon várja a napot, hogy idén végre belakják a saját pincét, ahol minden borászati mozzanat egyéni elképzelései mentén történhet majd. Látványos új támfalak a dűlőben, tiszta borok a palackban, egy váratlan világfajtával kiegészülve, friss brand, gyönyörű címkék a civilben borsóval foglalkozó termelőtől. Lássuk, milyenek a borok a ‘Borsó Házából’!

Hosszú ideje nem kóstoltunk Szepsynél. Voltam nála nyáron interjú végett. Utána meghívást is kaptam. Jártam is nála, ha Mádon jövet-menet kérdésem volt, de kóstolni 2010 óta nem nyílt alkalmam nála. Véletlenek persze nincsenek. Talán most jött el újra az ideje... Akinek volt már ebben része (ajánlott), az tudja, hogy vele egész más élmény borozni, mint bárki mással. Pillanatok alatt a hatása alá tud vonni bárkit. Általa másképp látjuk Tokajt, kicsit másképp látjuk magát a bort is. Szepsy István látásmódjával sokminden új megvilágításba kerül (ahogy magát a borvidéket is képes volt megváltoztatni a rendszerváltás után). Pedig a maga puritán valóságában nincs itt semmi csodafegyver: Szepsy István alázattal áll a látogatók elé, köveket mutat, bort tölt és mesél, őszintén, szívből, átéléssel olykor meghatóan. A hatás pedig nem marad el soha. Így évek múltán sem.

Nagyon izgalmas dramaturgia szerint indították a szervezők a tizedik, jubileumi Tokaji Ősz eseménysorozatát, megadva annak alaphangját. A rendezvény nulladik estéje olyan kóstolóval kezdődött, ami a Tokaj-Hegyalját mélyebben ismerők számára igazi történelmi momentumnak is mondható. Megnyitó előtti este… - Hol máshol is történhetne ez méltóbb helyen, mint az egész dűlő-sokszínűségi história kiindulópontját jelentő Mádon, ahol a 2000-es évek elején az első igazán zajos száraz dűlőszelekciók megszülettek Hegyalján, megnyitva egy új korszakot a borvidéken.

Hiszünk a nagy száraz fehérborok halhatatlanságában. Annyira hiszünk, hogy néha észre sem vesszük, mennyire az út elején tartunk megismerésükben. A 2006-os év például az egyik legfontosabb mérföldkő volt Hegyalján száraz borok terén. A 2003-as után végre ismét egy kimagasló minőséget produkáló évjárat, ahol a pincékben tovább folytatódhatott a dűlős borok minőségi csiszolása. Mindennek már hat éve. Akkor sokan azt gondoltuk, ez a minőség új távlatokat nyit meg érlelhető száraz borok tekintetében.
Az egyéni stílusok még javában formálódtak: a fahasználat és az almasavbontás hatása, a magas szesz több helyen gyermekbetegségekként nyomták rá bélyegüket egyes borokra, de az vitathatatlan, hogy a dűlők föltérképezésében óriási szerepe volt 2006-nak! Ismét borászokkal és bloggerekkel kóstoltuk meg vakon az évjárat legfontosabb tételeit Hegyalján, hogy megtudhassuk, mi maradt a kecses, törékenynek látszó löszös borokból vagy épp a zsírosabb, méregdrága nagyágyúkból.

Aranyló, tükrös megjelenés. Jellemző Szepsys füstösség, égett gumi, ternálvíz. Kissé fülledt, kissé őszibarackos. Nagy térhatás. Mély és ásványos súly. Krémes, vajas, rusztikus, hatalmas, kövér test, kicsit az alkoholtól talán túlsúlyos is. Ízmaradékában a szikrázóan sós ásványok sokáig érződnek a szájban. A Szepsy Furmintok közt az Urbán mindig az egyik legteltebb és legnagyobb bor, melynek szerencsére szép savgerince is támasztékot ad a megdöbbentő beltartalomnak.

Beosztásom miatt az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy ki kell-e hagynom ezt a kóstolót (sorban a második Alkonyi-estet, - az rossz lett volna...igaz annyira nem lehet rossz, mint a helyettesítendő kollégáknak, akiknek bokaficama, sérvműtétje, nyelvvizsgája volt eközben). De ahogy a poszt is mutatja, sikerült eljutni. Ezeken a kóstolókon mindig akad számomra (legalább) egy olyan ritkaság, melyért különösen is nagy a kísértés, hogy befizessek és ott legyek. Az elsőn még a sok új név mindegyike, de hamar egyértelművé vált, hogy az előadó gondolatai, személete talán még a boroknál is többet adnak hozzá ezekhez a kóstolókhoz. A másodikon egy akkor is föláldozott, nagyon limitált 2007-es Exczelencziás volt, aztán a 93-as aszúk közt csak ilyesmi volt (igaz a fölbecsülhetetlen értékű Szepsy érdekelt a leginkább). A kilencvenes évekig visszanyúló Muscat Luneles kóstoló alatt sajnos én is külföldön kóstoltattam. Most pedig a (régóta nem kapható, de nem rég korlátozott tételként újra forgalomba kerülő) 2007-es Szerelmi bizsergette leginkább a nyelvem hegyét. Svédországba került a tétel nagy része, s én így pont lemaradtam róla. - Így aztán az egyedüli Szerelmi volt mostanáig, melyet ezidáig nem ismertem.

Sokat töprengtem, morfondíroztam Tokajból hazafele a vonaton (a többiek már mind édeseket álmodtak a megkóstolt, finom boroktól mellettem), hogy miképp tudnám leghitelesebben/legáttekinthetőbben (nem is túl terjengősen, ahogy hajlamos vagyok) átadni, milyen élményekben volt részünk Hegyalján az első (boros) látogatásunk alkalmával. Nehéz. Én amúgy is napokig a hatása alatt vagyok olyan embereknek, akik mélységeiben, összekapcsolódva látják a világ dolgait/problémáit/örömeit/harcait. Szepsy István és Demeter Zoltán pedig ilyenek, hisz sok éve tanítja/edzi már őket a természet szeszélye, a szőlő kitartása, a föld mélysége, az emberek felszínessége. Adtam egy hetet magamnak, hogy teljes egészében lecsapódhassanak az ingerek. Meglátogattunk 4 pincét, akik a rendszerváltás után mind különböző módon próbálták a borvidék romjaira újra fölépíteni a jót, az igazit, a komolyat. Merőben másképp, máshova jutottak el ezalatt, a kiemelkedő színvonal azonban közös értékük. Már most látom, legjobb lesz, ha szét bontom a 4 helyszínt, és úgy próbálom visszafejteni az események láncolatát, hisz annyi mindent láttunk, kóstoltunk.

Furmint, hárslevelű...igazi hungarikumok. Ma már többnyire csak az utóbbi évtizedekben nemesített klónjaikat termesztik. Pontusi-balcanica fajtakör, amiből egyenesen következik, hogy fagyérzékenyek, késői érésűek, és kedvező évjáratokban képesek a borkészítés egyik legvagányabb trükkjére, az aszúsodásra. Ám, ha kicsit félretesszük nagy hírű aszúinkat, desszertborainkat, most már ott vannak a nagy tokaji szárazak is. Jó cukorgyűjtő képességüknek, sajátos illatuknak (hárslevelű) és markáns savösszetételüknek (furmint) hála, magas alkoholtartalmú, egyedi, férfias karakterű szárazborokat köszönhetünk nekik. Egyúttal kiválóan alkalmasak a borvidék s annak dűlöinek, mineralitásának megszólaltatására, méghozzá nem alsó hangon.
Ezek az alaptulajdonságok avatják őket utánozhatatlan borokká. Nem véletlen tehát, hogy a legnevesebb tokaji nagyágyúk „A száraz fehérbor” sziluettjét vélték fölfedezni bennük az utóbbi néhány mozgalmas év során. Büszkeségre, sőt nemzetközi kiugrási lehetőségre nyújthatnak alapokat, hisz ha vannak sajátosan eredeti boraink, melyekre igazán büszkék lehetünk, hát a tokajiak azok. Egy szép folyamat elején/közepén járunk még tehát.