Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet… 

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Pont egy éve írtam róla utoljára. Jó volt újrakóstolni tanítványokkal, majd otthon az AszúGlass-ból is. Halvány arany szín. Illatában tisztaság, közepes intenzitás, modern és pontos stílusjegyek. Sok friss barack, érett sárga húsú déli gyümölcsök, halványan akácmézzel és virágporral. Ízben példás egyensúly, a korty elején húsos, mézédes őszi barackosság. Aztán kesernyés barackmag, lendületes sav, aszalt gyümölcsök, kellő savérzet, hosszú és tiszta utóízzel érve véget. Nem hivalkodó vagy tobzódó szamorodni, mégis minden szépen és rendben a helyén van benne. Újabb szép villanés a remek évjáratból!

Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni. 

Nagy Zsoltéknál sem mostanában jártam utoljára Bényén. De pár hete annyira tetszett aszújuk (ld. előző poszt), hogy múlt héten beszaladtam hozzájuk egy gyors helyszíni szemlére. A vendégház udvara megszépült, a környezet mindenféle igényt remekül kielégít (szállással, étkezéssel, a legkülönfélébb igények szerint, és ez nem a reklám helye). Én most leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a pince stílusa mit mutat az elmúlt évjáratok tükrében. Korábban rendre meggyőzött, sőt meglepett a borászat produkciója Ugyan a Préselőnél a limitált palackszámok ellenére vállaltan az érettebb tételek dominálnak az aktuális választékban, néhány fiatalabb tétel is került a pohárba. Lássuk közelebbről:

Szép boritisz, finom sárga gyümölcsök: kandírozottak, főleg barack, narancs, a fajtára jellemző diszkrét intenzitással. Sok gyümölcs, mézes íz, magas cukor, egyenúlyos íz, nem túl hosszan, szép arányokkal megkomponálva. Fiatal még. (6+)

Az egyik legszebb édes bor, amit eddig a pincétől kóstoltam, gyönyörűen eltalált egyensúllyal és példás tisztasággal. Illatában sok érett őszibarack, körte, fiatalos primer túlsúly. Ízben mádias mélység, hosszú és komplex szamorodni. Valósággal aszús teltség, zamataiban is rengeteg barackos jegy. Még roppant fiatal bor egy gyönyörű évből és persze kiváló termőhelyről. Nem kérdés a csillag. (7)

Világos arany szín. Mély, akácmézes, propoliszos illatok. Ízben magas cukor, enyhén szirupos édesség, kissé enyhe sav, de a hömpölygően krémes textúrájában valósággal el lehet veszni. Nagy koncentráció, igazi desszert. Negyedszerre is és minden kóstolásnál kicsit másképp tetszik (még változik, formálódik javában). Most egy csillag. (7+)

A bor még intenzív fejlődési időszakban van, ezt a hullámzó értékeléseim is jól mutatják (0 és 2 csillag között lavírozik, ami azért kirívó teljesítmény). Négyszer kóstoltam változó sorokban és mindig kicsit mást mutat magából egyelőre. Ősszel például kifejezetten nehezen barátkoztunk, de most szép volt. Halvány arany szín. Nemes, elegáns, kifejező illat: érett barackkal, puha körtekompóttal, tiszta birssel és déli gyümölcsökkel. Komplex íz, benne ismét csupa körte és birses jegyek. Fiatal, húsos, lédús és hosszú szerkezet jellemzi. Kiváló, de úgy fest, az évjárat borai még sokat alakulnak a palackban. Tehát nem kell velük kapkodni. (7+)

2023-ra mindössze 4 zártabb körű TokajMagic eseményt ütemeztem (egyrészt ennyire jut kapacitás, másrészt ebben a formában tud fenntartható lenni a rendszer). Évente gy **Bott tematika immár hagyomány. - Tavaly ősszel Határikat kóstoltunk, aztán Judit bedobta, hogy kéne egy ‘aszú összest’ is tartani valamikor. Mondja ezt pont nekem... Több se kellett: fél év múlvára már be is írtam a naptárba. Pár gyűjtői és egyéb szálat megmozgatva végül össze is állt a komplett sor, kiegészítve a legújabbakkal (a frissen töltött 2019 és az érdekesség/perverzió kedvéért 2021, egyenesen a hordóból, Keresztúrról). Ritka, de kivételes alkalom: nem csak amiatt, mert ennyi féle **Bott aszú egyetlen estén még sosem volt a poharakban, de amiatt is mert ez az első TM-kóstoló, amit meghirdetni sem kellett, elég volt egy kicsit kiszivárogtatni, és másnap már Varsóból jött az első két foglalás. 12 szerencsés résztvevővel végülis igazán parádés élményben lehetett részünk. A kétcsillagos pince továbbra is a tisztaság egyik legszebb példája a borvidéken. Bizony aszúban is: