Négy fehér fajta: hárslevelű, olaszrizling, tramini, sauvignon házasítása. Elvileg az előbbi túlsúlyával, ám ez kevéssé hangsúlyos a borban. Jó savak, szép arányok, de talán ezúttal szintén kár volt a kutyát és a fát, mint nevet is bevonni a történetbe. Egyszerű, korrekt bor, de semmi több, és az alap vörös, 2007-es még mindig az igazi. A második vörös testvéréhez képest egy kicsivel többet kapunk, de nem sokkal. Kellemes savak és zamatok, de a St. Andreás báj kicsit hiányzik belőle.
A 2007-es kutyafájátnak készült egy második verziója is, amely egészen más összetételben és egészen másképp jellemezhető, mint nagy reményű eredetije, ami akkor mindent vitt. Mondhatnám úgy is, hogy kissé imázsrombolóra sikerült. Azok után, amekkorát az igazi kutya szólt ez a bor eleve 5 perc hátránnyal indul. Belekóstolunk és nyoma sincs annak a kedves, gyümölcsös pinot noiros közvetlenségnek, melegségnek, amit az elődjénél tapasztaltunk. Szép vörös színe ellenére teljesen „szürke” bort kapunk. Semmi különös St. Andreás érzékenység, kedvesség nem érezhető a borban.
Színe már rögtön megoszthatja az embereket: nagyon világos, szinte Silleres vörösbor Illatában nekem kissé túlzóan gyógynövényes, kapros, tárkonyos, zellerhez hasonló Az íz hasonlóan tolakodólag hatott nálam, de amellett, hogy radikális, azért különleges és magyaros (nem csak magyalos) borról van szó. Kissé nehezen értelmezhető bor, de miután a taglózó vegetális jelleg kicsit kiszellőzik, örömöket is okozhat ez a gyógynövénykavalkád a szájban. Csak érdeklődőknek és kalandvágyóknak
Lőrincz Györggyel kapcsolatban bizony számtalanszor bizonyságot nyert már, hogy rendkívüli érzékenységgel közelít nem csak hivatásához, hanem mindenhez, amihez hozzányúl. Egy igazi kis gyertyaláng az egri borvidék éjszakájában. Egyszerre modern és hagyományszerető, egyszerre tudatos és természetes, egyszerre kedves és erőteljes, határozott. Mi 2005-ös Ferenchegy Chardonnay-ját szerettük meg legelőször...de talán nem hazudnék, nem is túloznék, ha azt mondanám, hogy ez az érzékenység jelen van minden egyes borában. A címkék, a fantázianevek minden laikust levesznek a lábukról (még akkor is, ha néha kicsit erőltettek, néha már kicsit túloznak, de A kutyafáját....Kedvesek is, Boldogságosak is). Ami pedig a borokat illeti, minden borkedvelőt meggyőznek arról, hogy a St. Andrea a szakértelmet és a már említett érzékenységet képes felszínre juttatni a borokon keresztül is. Létezhet igényesség, kiegyensúlyozottság nagy tételben is. A terroir szeretete, a természet felé közölt áhitat, az Istenhit, az alázat és szerénység a többi ember, kolléga, érdeklődő felé mind-mind integrálódott koncepciójukban, mellyel néhány év alatt a legnagyobbak között értek révbe. Majd 2009-ben sokak örömére végre az év borásza címet is ők kapták meg.
Bükkszentkereszti házunk terasza keletre néz. Egy hosszú hegyvonulat húzódik pont szembe a látóhatár végén… mögötte nem látni semmit… azt szoktuk mondani, hogy ez a hegyvonulat a világ vége. Egyszer persze kísértésbe estünk és elhatároztunk, hogy elmegyünk a világ végére… egy miskolctapolcai kőbánya az utunkat állta, de annyit láthattunk, hogy van világ a világ végén túl is…
Advent előtti kincsvadászat, címke nélkül (száraz novemberi kiadás)
Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!
Aki a közösségi média felületein aktív, bizonyára szembejött vele a hír: James Suckling Magyarországra látogatott, vélhetően egy jól ismert, nagyobb termetű hegyaljai pince ráhatásával, és ha már itt járt, Egerbe is vitte az útja odafelé vagy visszafelé. Balladai homály fedi az okokat, mindenki spekulál (biztos így volt, biztos azért hozzájuk ment), Gál Tibor beszámolója szerint tényleg rejtély, hogy miért éppen az ő pincéjükben és a St. Andreánál kóstoltak, amit Lőrinczék annyival egészítettek ki, hogy korábban bort küldtek ugyan Sucklingnak, írt is róluk, és ennyi. Lényegtelen. Bárhogy is volt, szépen megsorozta mindkét egri pincészet borait 90+ pontokkal, világszínvonalúnak ítélve azokat (korábban is szoktam azért mondani boros körökben, hogy JS mintha 100 helyett 110-es skálán pontozna, jelentsenek azok a 97-98 pontok bármit is, de természetesen ez már csak merő rosszmájúság). Bízzunk benne, hogy valóban sokakhoz elviszi a magyar bor hírét ez a siker; ha valamire, erre mindenképp alkalmasak lehetnek ezek pontszámok. A St. Andrea is felettébb megörült és büszke a nemzetközi feedbacknek, s ha már így alakult, a róluk elkeresztelt pesti borbárban be is mutattak egy izgalmas válogatást a szóban forgó tételekből. Nézzük is ezeket a csúcstámadásokat közelebbről!
BRÉKING: november 15-ig nem késő még nevezni meseíró-pályázatunkra, melynek témája a hegyaljai kultúrtáj izgalmas legendája, a földben, vesszőkben megbúvó tokaji arany.
Általános iskolás és középiskolás tanulók is pályázhatnak saját, magyar nyelvű szövegekkel, egyedül a téma kötött: “A tokaji aranyvenyige titka”, azaz az alkimisták és Paracelsus lázasan keresett kincse (aurea virgula), melyről számos töredékes mende-monda keringett mindig is a történelmi borvidék lakói körében. Itt az ideje tisztázni ezt a különös legendáriumot!
Pénteken tettem közzé az idei év legfontosabb aktivitásának, az AszúGlass-projektnek az előzetesét. Ez lenne a nulladik állomás a kommunikációban. Rögtön jelezném is, hogy érdemes követni youtube-csatornánkat, mert három epizódban ott kerülnek majd legkorábban bemutatásra a gondosan előkészített pohárfejlesztési munka mozzanatai. Minderről már korábban is több posztban említést tettem. Az első részben (október 30) majd a halimbai első tesztelés, a másodikban (november 20) a tokaji kiválasztás, a harmadikban (december 8) pedig a végső leleplezés lesz majd nyomonkövethető. Többen is kérdezték, hol lesz kapható majd a pohár: folynak erről tárgyalások, de az AszúGlass-ra az előrendelés várhatóan november közepén fog majd elindulni a Halimba-Crystaloldalán. Nagyon izgatott vagyok és már most nagyon büszke az egész közös munkára. Őszintén remélem, hogy nem hiába...;)
Október 3-án megjelent a legnaprakészebb kiadvány a Tokaji borvidék borászatairól, éttermeiről, szállásairól és megannyi egyéb látnivalóiról. A 2021-ben Best European Wine Book díjat is elnyert kétnyelvű kalauzban két újabb pincészet kapott csillagos kiemelést, de a könyv bemutatja az olvasónak, hol érdemes még kopogtatni a 27 településen és környékén. Nélkülözhetetlen útitárs tehát egy felejthetetlen tokaji túrához!
