Nehéz volt vele mit kezdenem. Az vakon is átjött, hogy nem egy szokványos furmint. Színben aranyló, illatban egészen furcsa gumicukros, üdítőitalos, kevéssé természetes aromák. Ízben köves, füstös, elsőre Somlót juttatta eszembe, és eléggé kusza szerkezetet mutatott. Érett tercier jegyei mellett a gyümölcsök igencsak elfogytak mára, de ennyi év után ez persze nem meglepő.

Elegáns karácsonyi fűszerek, fahéj, szegfűszeg, komplex aromatikája. Ízben soproniasan vékonyabb, savas, édesfűszeres és még fiatal bor, a végén vaníliával. Élénk savak, tiszta ízek az egyetlen "soproni" (értsd belvárosi) pincéből. (5+) 

Meglepően virágos, fás és egyszerre gyógyszeres illatokat mutat a bor. Ízben szép furmintos savkarakter, friss, citrusos, izgalmas só jelleg, csupa terroirjegy, fűszeresség, citromfű. Egyedi kiadás furmintból Sopronból.

A pince kékfrankosait szerettem korábban, most a merlot-val meggyűlt a bajom. Animális, büdi, bőrös, kávés illat, sok gyógynövénnyel. Szárító és eléggé animális ízek, nagyon tapad a vége. Összességében hiányzik az elegancia és szépség (de nem tévesztem szem elől a pincét, mert pár hete a furmintjukban is láttam fantáziát).

Nemes illat, finom fahasználat, szép sötét húsú gyümölcsök, kék szilva, áfonya, de nagyon szépen, vonzóan, igényesen megformálva, pici anilamitás, ami még nem zavaró. Szép vaníliás hordó, modern, vonzó és arányos merlot. Finom, élénk, száraz savérzet, szuper érett anyag, kókusz és szép tannin jellemzi a bort.

Régen volt szerencsém Luka borhoz, de 2008 környékén a Zweigeltjük élénken él emlékeimben. Most is tetszett, igaz vakon ráismerni erre fajtára bizony nehéz, de milyen meggyőző tud lenni ez a fajta, ha a megfelelő kezek közé kerül...! Élénk színek, bíbor és rubin. Illatában sötét tónus: friss erdei gyümölcsök, áfonya, dzsúzos fekete ribizli és szeder, joghurtosság, pici földességgel, feket olivával, igazán vonzó és egyedi jelenség, mely nem nagyon hasonlítható máshoz, mint önmagához. A kortyban is élő, friss, húsos, harapható gyümölcsök, kifejezett test és finom sötét fűszerek. Finomszemcsés szerekezet, kis kávé és nagyon intelligens, összetett struktúra. Fiatal bor még, amivel az idő is jót tehet még.

Megjelenésében nem tükrösen tiszta, vakon is érezhető, hogy valamilyen alternatív, héjon tartott anyag lehet. Illatában csupa kedves virágosság, természetes báj és finom parfüm. Ízben sima, savakban kifejezetten lágy, selymes bor, tele fehér és sárga húsú érett, zamatos gyümölcsökkel és szintén a műfaj sajátosságaként egy kis cserességel. Érzékeny, bájos fehérbor, a fajta feminin simaságával, izgalmas és meggyőző natúr villanások mellett.

Laza, enyhén portugieseres, primer illat. Könnyed, gyümölcshangsúlyos jegyek. Szárító, fanyar, meggyes jelleg utal aztán a fajtára. Összességében korrekt, mérsékelt klímáról mesélő kékfrankos a mindennapokra.

Fajtajelleges meggyes, finom, tiszta és modern buké, kifejező a fajtát és a termőhelyet illetően egyaránt. Hűvös, cseresznyés, meggyes kékfrankososság ízben is, erős soproni savak és tiszta kortylefutás mellett. Remek példa a hazai kékfrankos mezőnyben.

Ismét azok fognak örülni ezeknek a soroknak, akiknek már a könyökén jön ki Tokaj. Ma kizárólag hazai vörösökről lesz szó, melyek egytől-egyig a méltán nagybecsű 2013-as évjáratot dicsérik. Azt tudom, hogy Hegyalján kiemelkedő év volt, de elmondható, hogy országszerte egy kiegyensúlyozott, a forró 2011 és 12 után mérsékeltebb klímájú év volt, mely a legtöbb bortípus számára kedvező feltételekkel szolgált. Bernáth Józsi barátunk összegyűjtögetett az évek folyamán jónéhány tételt ebből az évből, és most látta elérkezettnek az időt, hogy 22 tételből kikerüljön a dugó. Lássuk vakon az izgalmas tanulságokat az évjáraton keresztül.