Kis briós, péksütis jelleg, élesztős illatok. Nagy buborékok szúrnak, almás, szép élesztős ízek. Szinte robban a szájban. Szép pezsgősség, elegáns és korrekt, megbízható minőségű tétel, mint mindig.

Opálos szín (balatonmelléki OFJ bor). Meg nem mondanám illatról, hogy hárs: mandula, fehér virágok, sárgás őszi gyümölcsök, birs, egy csepp méz, de visszafogott és inkább egy korrekt olaszra emlékeztet illat (igaz bontás után van fülledtség bőven, de két nap után eltűnik, ahogy az ilyen alter boroknál lenni szokott). Ízben friss sav, húsos korty, eleven, friss, fiatalos íz, kis kesernyés, héjas cserrel szárítva, összehúzva a végén. Van benne egy markáns vegetális vonulat, ami végigfut a kortyon, de összességében tiszták az ízek. Izgalmas világ a natúr vonal híveinek. 

Kicsit kiszakadva a tokaji-mókuskerékból, megtörjük a hegyaljai hegemóniát. Pár hete a Borkollégium szervezésében látogathattam el a somlói nagybirtokra, ahol köztudomású, hogy Kreinbacher József befeketetése nyomán nem csak csendes, de pezsgőborban is komoly színvonalat sikerült megalapozni területkben, technológiában és szaktudásban is. A fine-dining étterem mellett pedig menő szálláshely is létesült a leghíresebb hazai vulkán lábánál. Valóban egyedülálló szinergiákat lehet érezni a látványos birtokközpont épületei közt, melyet valamiért most először sikerült csak teljes keresztmetszetében bejárni. Természetesen megkóstoltuk az összes jelenlegi pezsgőt. A Tovább gomb mögött kiderül, melyik hogyan viselkedik a pohárban…

Sörös, sajtos, aztán sárga virágokat is kapunk. Komplex, mély, mézes íz. Nagyon hosszú korty. Gazdag, vastag, még érlelhető karakter. Kis gyógynövénnyel búcsúzik. Összességében elég kusza kép jellemzi egyelőre...

Szép szalmaszín, tutti-fruttis, kimondottan late harvest illat, sok almás, körtés, birses jeggyel: izgalmas, összetett és gazdag somlai buké jellemzi. Komplex, mély, vastag és kimondottan testes olasz, hosszú ízzel, még fiatal díszekkel. Izgalmas és egyedi karakter, szép hordós érleléssel, amit érdemes lesz megnézni évek múlva is!

Erős habzás kitöltéskor. Illatában finom, fanyar piros gyümölcsök, tiszta és definiált pezsgős illatok. Ízben puha krémesség, apró bubirékok, élénk savak, kerek íz. Finom és jellegzetes Kreinbacheres autolízises ízek: nemes és emelkedett pezsgősség, krémes taointású habzással. Tiszta, gyümölcsös lecsengés, visszafogott rosésság, vérprofi munka. Egy szép, hideg lazacos előétel falat mellé lehet az igazi így nyáron.

Szépen, finoman sejlik fel illatában a terroir komplexitása, mellette túlérett gyümölcsöket érezni. Masszív somlai savak, mely szerkezetre kicsit külön mozog a bor többi alkotórészétől, megbontva a struktúrát némileg. Vissza kell térni rá később, hátha az idő segít rajta...

Bodó Juditék egyik kedves barátja, Pollák Tibor szokta megszervezni minden évben Bodrogkisfaludra azt a kóstolót, ahol a tíz évvel korábbi évjárat érett tételeiből kóstolgatjuk. Mindenki hoz, amit otthon a pinyóban talál, a borászok beszállnak saját tételekkel és (nyilván) a kezdő pezsgő és a jó hangulat mellett nyílt diskurzusban arra is keressük a választ, hogy miképpen fejlődnek (előre vagy épp vissza) a különféle borok a palackban. A reflektorfényben persze leginkább Tokaj. Ezúttal pedig 2011 került terítékre, mely sok szempontból fejtöréseket tartogató év. Lássuk, miért…!

Némi identitászavarral küzd a bor. Sauvignonos olaszrizlingről már sokat hallottunk, de hogy ez fordítva is létezhet, az nekem újdonság... Megtréfált rendesen. Olaszrizlinges, mandulás, friss, üde déli gyümölcsös jelleg, friss őszibarack érezhető orrban. Ízben aztán eléggé tompa és lomha a fajtához képest, kesernyés, egyszerű, fiatal olaszrizlingességet éreztem vakon (de nagy bornak szánták biztos). Tiszták az ízei, de beleszeretni mégsem tudok…

A kereskedő szórta ki pár hete nagy kedvezménnyel. Színben, és illatban is árulkodó korjelleg, oxidáció és idős jegyek, a masszív kenyérhéjas palackbukén túl átbillent már bontáskor a temetnivaló irányba kissé (hidegen főleg, közepes hőmérsékleten némileg barátságosabb). Ízben a széles, sós, vastag anyag még ott motoszkál a szénné oxidált felszín alatt. Elég komplex íz jelzi hajdani nagyságát, még tartogat méltóságot, mélységet, sűrűséget. Kár, hogy kávés, kesernyés, zilált ízekkel búcsúzik. Az idő sajnos csak ront ezen, másnapra már teljesen vége. Hogy ennyire időtálló borokat készítő pincénél a meleg, savszegény év vagy pusztán a nyolc év-e inkább a ludás, azt nehéz lenne megmondani, de még a legnagyobb klasszikusok is megkopnak sajnos idővel. (De tiszteletből megittuk az egész palackot.)