Soká fejtegettük (id.) Halász Imre nagyszerű barátommal somlói kispincéje mélyén a rozé töltése közben, mikor is fogtunk kezet először. Van annak már hét éve is. Golopon, Setét Péternél (Míves Borház) találkoztunk: csodás 2013-as borokat mutattak nekem, melyekért azóta is rajongok, meg házi krémsajtot. Ő most a két fejes töltőn adagolta a natúr rozébort a palackokba, kollégája a koronazárat nyomta rájuk, én pedig a kalodákba pakoltam a készárut. Reggel érkeztem, délutánra meg már Sütő Zsoltiékat vártuk morva termelők kíséretében. A kettő közt szerencsére sok minden belefért a napba, és volt is mit bepótolnunk történetekben. A legfrissebb borai terén sem kevésbé, hisz évek óta nem láttuk egymást…

Régen volt már Somló, pedig úgy vagyok vele, hogy ha igazán jó, akkor nagyon kedvelem. De azt hiszem, ezzel minden hazai borrajongó így van: Somló valahol mindenkinek a szíve csücske, aki kicsit is érzékeny a terroirra. Kolonics Károly pedig az elsők közt volt a hegyről, akinek a boraival dolgoztam 10 éves kereskedői pályám alatt. Sok szép emléket őrzök korai borairól (2003, 2007, 2008). Az elmúlt tíz évben kissé lecsúszott a radarképemről, de úgy hallom, eredménnyel csiszolja tovább a termelő a márka ismertségét és a borok jól szerepelnek sok helyen itt meg ott. Most három 2021-es tételükkel vakon tettem próbát egy vegyes sorban, melynek kivonataként jönnek a jegyzetek, hullámzó pontozással. Előtte röviden nézzük, mizu a Somlón!

Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

Mindig az egyik legmagabiztosabb pontja a Kreinbacher sornak (igazi bestbuy). Autolízises, péksütesményes, kenyérhéjas illat, tercier jegyekkel, halvány oxidációval. Egészen apró buborékok kárpótolnak aztán ízben. Szofisztikált pezsgő, végig száraz ízzel. Klasszikus stílusjegyek, profi kivitelben, eleganciával, kifinomult szerkezettel (igaz szerettem már ennél jobban is). (6)

Több fajta házassága. Szép tiszta ezüst szín, apró bubik intenzíven halandak fölfelé a pohár aljáról. Illatban csupa kenyérhéj, kovászos péksütemények, csak enyhén érett, még épp a csúnya érésen innen van, tiszta, elegáns és definiált pezsgősséggel orrban. Finom buborékok, aprók, feszes sav adta csontszáraz érzet. Szikár, de nem bánt, egyensúlyos, tömör szerkezetű pezsgő. Hosszú és tartalmas élmény, hibáktól mentesen, közepes izgalmakkal. Most is profi részletek, precíz kompozíció.

Hihetetelen, hogy mindig mennyire rendben van. Most is óriási élmény. Fiatalos citromszín. Szinte fejlődő illat: mandulakrém, fehér virág, széna, viasz, termőhely, éteri tisztaság, és a fajta legszebb mosolya, kimérten, elegánsan, mintha patikamérleggel mérték volna ki arányait (pedig dehogy). Olyan akár egy csizolt márványdarab: egyben van, mindene tökéletes összhangban. Tömör szövet, krémes textúra, fehér húsú barack, magasság. A 13.5-ös alkohol nem tréfál, de nem is uralja a bort, hanem égig emeli. Hosszú és burgundi borokat idéző emelkedettség, varratmentes egység és részletgazdagság teszi egyéniséggé. A kesernye sem zavaró. A bor pedig még fiatal, alakul, ki tudja pontosan mivé...mit számít: úgy klasszis, ahogy van, éppen akkor és ott...ahogy minden Györgykovács bor. Kincs. Örökkévaló csoda.

Fiatal, firss illat, mandulás, jellegzetes somlai karakterrel. Ízben is a termőhely sós jegyei a meghatározóak, a furmint eőteljes, fanyar savai kíséretével. Sok citrusos íz, mellette vegetális jegyek, fiatal, fejlődő szerekezettel. (Mellette a top selection kiadás egy ponttal kevésbé tetszett.)

Kató Andrást legtöbben talán még a Terroir Clubos időkből ismerhetjük. Időközben a képlet sokat változott, emlékszünk még a Terra Hungarica-ra, aztán később lett Mitiszol? - eseménysorozat, s immár a Chefmarketen belül zajlik a természethű borok képviselete, többek közt Juhász Panka szaktudásával megtámogatva a csapatot. A Haris Parkban tartottak tavaszi kóstolót, és mivel egyébként is régen kóstoltam az András által képviselt pincék boraiból, az időpont is megfelelt, így alig vártam, hogy megszondázzam az izgalmas választékot. Lássuk!

Olasz, hárs és furmint házassága Somlóról. Érett, tercier aromatika, izgalmas, vaníliás fássággal. Almasavbontott hangulatában krémes, széles, emelkedett stílus, kevéske sav, de komplex, tetszetős ízek. Izgalmas egyediséget mutat, a végén némi krémességgel.

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!