X

SOMLÓ

Ripka Gergely

Szentivánéj Somlón

bármi megtörténhet

Szentivánéj hétvégéjének szombatján, június 22-én a somlói borászok egész éjszakára megnyitják pincéjüket, majd hajnal fél négykor a legkitartóbb kóstolóvendégeket a Somló Hegy tetejére invitálják, egy közös napfelkelte-köszöntő koccintásra.

A nyitott pincék előtt sorra kis tüzek és/vagy lámpások gyúlnak majd este 10 óra és 10:10 között, ezzel nyitva a rendezvényt, amin egy komplett TV stáb is részt vesz majd.

Tovább

Ripka Gergely

Milyen volt Tokajban 2006?

Hiszünk a nagy száraz fehérborok halhatatlanságában. Annyira hiszünk, hogy néha észre sem vesszük, mennyire az út elején tartunk megismerésükben. A 2006-os év például az egyik legfontosabb mérföldkő volt Hegyalján száraz borok terén. A 2003-as után végre ismét egy kimagasló minőséget produkáló évjárat, ahol a pincékben tovább folytatódhatott a dűlős borok minőségi csiszolása. Mindennek már hat éve. Akkor sokan azt gondoltuk, ez a minőség új távlatokat nyit meg érlelhető száraz borok tekintetében.
Az egyéni stílusok még javában formálódtak: a fahasználat és az almasavbontás hatása, a magas szesz több helyen gyermekbetegségekként nyomták rá bélyegüket egyes borokra, de az vitathatatlan, hogy a dűlők föltérképezésében óriási szerepe volt 2006-nak! Ismét borászokkal és bloggerekkel kóstoltuk meg vakon az évjárat legfontosabb tételeit Hegyalján, hogy megtudhassuk, mi maradt a kecses, törékenynek látszó löszös borokból vagy épp a zsírosabb, méregdrága nagyágyúkból.

Tovább

Ripka Gergely

Vince/Biodinamikus Mesterkurzus Jamie Goode MW-al

Alkalmam nyílt idén először ellátogatni a Vince nagyszabású rendezvényére, mely az egyik legjelentősebb szakmai eseménnyé nőtte ki magát az elmúlt pár évben. Vagyis mindenképp az egyik legvisszhangosabbá, az biztos. A korábbi évek igencsak vegyes kritikái után valójában különösebb elvárásaim nem voltak, mikor beléptem a helyszínre (egy ideig nem fogjuk elfelejteni a Mi magyarok vs. Világ drámai végkifejletet hozó banális mellényúlását). Aztán a személyes látogatással elég hamar szembejött velem a magas fokú szervezettség és a profizmus. Egészében meg kell, hogy mondjam, hogy a legtöbb igényt maradéktalanul kiszolgálta a szorgos és bizony nem kevés főt számláló csapat (pedig nem mondható, hogy könnyű dolguk volt). A rendezvényen bizony kiállítóként és vendégként is igen nagy falat, kis túlzással azt is monhatnám, hogy aki él és mozog idehaza a borszakmában, az többnyire megfordul a Vincén.

Tovább

Ripka Gergely

Nyitott kóstoló a Terroir Clubban

kézművesebb, természethű tematika

A kötetlenebb hangulatú nyitott kóstolók évek óta rendszeresen látogathatók a Terroir Clubban. Ilyenkor az épp aktuális újdonságok közül néhány tétel kóstolható meg együtt, jelképes összeg fejében. A napokban ezek az érdekességek kerültek bemutatásra a Csillaghegyi úton:

Tovább

Ripka Gergely

Két Hollóvár Hárs

pálfordulás előtt/után

A Furmint Februáron odavoltam Takács Lajos 11-es félszáraz Furmintjáért. Ezt a posztot most csak azért kezdem egy látszólag teljesen ide nem illő borral, mert arról a borról írás sajnos egyelőre nem született, de előbb-utóbb úgyis fog. Nem titok, hogy Somló talán legkedveltebb kézműves borászánál 2010-től nagy változások történtek a borok érlelését illetően. Egész pontosan az, hogy a borász egyik évről a másikra megvált hordóitól, és áttért famentes érlelésre. Csak színlével dolgozik Takács Lajos, szüret után gyors földolgozással, bár a must akár egy éjszakát is csepeghet, ami révén értelemszerűen számos értékes sav és aromaanyag jut a borba. Tiszta és sallangokat, trükköket nélkülöző technológia, mely hasonlóan tiszta borokat hozott a teltebb, vastagabb korai évjáratok után.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy Furmint Február 2013

Ma kerül megrendezésre a Furmint Február-rendezvénysorozat immár hagyományossá vált legfőbb maratonja, melyen most is számtalan borász Furmintjával lehet megismerkedni szerte az országból. Én éppen ezekben a percekben érkezek meg a Vajdahunyad várba, és vállalkozom a lehetetlenre: az összes izgalmas furmintunkat megkóstolni egyetlen délután alatt…

Hamarosan poszt is formálódik majd belőle.

Tovább

Ripka Gergely

Karácsonyi boraim//2012.

Néhány tárolási tapasztalat fehérekkel

Sokminden történt 2012-ben. - Rengeteg változás, alakulás, fomálódás kísérte az évet. - Kívül is, belül is…persze jó volt ez így (mégis abban bízom, hogy 2013 valamiféle stabilitást, kis révbe érést hoz majd magával a sok hullámzás után). De addig is, ahogy 2008 óta minden esztendőben, úgy idén is próbáltam módszeresen a lehető legjobb borokból nyitni a családnak a meghitt ünnepre. A tányérokon hal, mákosguba, bejgli stb. A poharakban pedig…

Tovább

Ripka Gergely

Top 6//2012.

az év hat leginsipirálóbb borélménye

Úgy döntöttem, ettől az évtől kezdve megpróbálok mindent kicsit szűkebbre szabni, kicsit kevesebb lére ereszteni. Talán mindenkinek jobb így. Így mostantól 12-esről 6-osra zsugorodik ez a képzeletbeli '(Very) Best Of' – karton (de az sem kizárt, hogy később még ezt is felezni fogom...). Két fehér, két vörös és két édes lenne nyilván a helyes egyensúly (két csillag alatt nem nagyon lehet ebbe a ligába bejutni). A szabályok pedig még annyiban módosulnak, hogy borvidékenként maximum 3 -féle bor szerepelhet (borászatonként természetesen egy). Igencsak megnehezítettem ezzel a saját dolgom egy ilyen csillagzáporos esztendő után! Tokaj 2012-ben is sokkal több kiemelkedő élménnyel szolgált, mint bármi más, de nyilván nem csak erről az egy borrégióról szól az élet. Év borát természetesen idén is választok. Illetve minden bor kapcsán megfogalmaznék valami apró gondolatot, ami bizakodásra ad okot... Nem feltétlenül a legmagasabb pontok döntöttek, inkább a jelentőség foka alapján válogattam most (aki karácsonyi ajándékot válogatna innen, az nem biztos, hogy talál még köztük forgalmi tételt, ezért előre is elnézést). Erre a képzeletbeli kartonra vésném föl legszívesebben, hogy ’2012-es álmok’:

Tovább

Ripka Gergely

Fekete Béla somlói Hárslevelű 2007.**

Aranyló szín, tükrös csillogás. Illatát, ízét is a tercier jegyek töltik ki, de még javában a platón csíptem el. Orrban krémes, vaníliás, enyhén marcipános jellegű. A barackos, mézes korty elképesztően összesimult egységet alkotott az évek során, melyben az alkohol, a sav és a mineralitás nagyszerű összhatást nyújt. Hömpölygő és széles. De pillanatra sem lusta bor. Nem mondanám, hogy jobb lesz ez a bor ennél, de azt hiszem, az ilyesmire mondhatták anno, hogy az idő jót fog neki tenni. (Hallottam, hogy sokan elégedetlenek Fekete Béla hasonló, idősebb boraival; számomra nagyon nehezemre esne nem meghajolni ennek a bornak és egyúttal Somlónak nagysága előtt.) 1500 palackot töltöttek le belőle.

Tovább

Ripka Gergely

Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2010.*

Múlt héten, a Terra Hungaricán sikerült a 2011-es évjáratot megkóstolni a Somlói Apátság Hárslevelűjéből. Még nyáron vételeztem lenn a pincénél tőlük egy palackot a 2010-esből, s közvetlenül a rendezvény után ki is dugóztam a nagy sikerű bort. Nyilván senkit nem lep meg a két évjárat borai közti hatalmas különbség.
Aranyló, tükrös szín. Illatban érett kajszi (szinte aszús töménységben), barack nektár, virágméz, virágpor, kandírozott narancshéj, sárga virágok, napok múlva mézestea. Ízben sűrű rácspontok, csodás harmónia valósul meg benne. Trópusi gyümölcsök és a késői szüretes barackosság megvan ízben is, ahogy az illat ígérte. Hosszú íz, mely fémes sósságban ér véget. Ízmaradékában az alkohol fűt kissé. Érezhetően van benne cukor, nem kevés extrakt (melyet valószínűleg ebben a borban is a heves esők juttattak el a bogyókba ilyen koncentrációban), de a savak mellett semmi esélye sincs, teljesen lemossa és szárazra egyenesíti ki az ízérzetet, mielőtt az esetleg letompulna. Kivételes gazdagságú bor. 7+

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgőt innék egész nyáron

Herczeg Ági MasterTasting/7

Herczeg Ágnes javában vizsgázik eközben Londonban. Ezzel a poszttal is szeretnék neki nagyon sok sikert és szerencsét kívánni a nagy megmérettetésen! Óriási felkészülési munka előzi meg az ilyesfajta vizsgát. Nyugodt és eltökélt volt, mikor legutóbb együtt kóstoltunk. Amolyan laza ünneplés gyanánt pezsgőkkel koccintottunk az utolsó közös kóstolás alkalmából. Mindenféle stílusba belekortyoltunk: prosecco a maga fiatalos lazaságával, könnyű gyümölcsösségével, Cava a maga sajátos érleltéségével, Lambrusco a megszokhatatlan édességével (nem is tudtam igazán írni róla), néhány kuriózum és természetesen az örök csúcsok-csúcsa: Champagne, a finom kis részletekkel. Mindig mondom, hogy pezsgőt én bármilyen év- és napszakban képes lennék inni, de nyáron aztán végképp szezonja van: frissítő bubik, esküvők, kertipartik, jókedv...ezek szinte elképzelhetetlenek jó pezsgő nélkül!

Tovább
Szilvolgy

Ripka Gergely

Tovább