Szilva és piroshúsú gyümölcsök jönnek elő az illatban. Mély, meggypiros szín. A kortyban is az élénk gyümölcsösség a legjellemzőbb. Pálos Miklós bora inkább az újvilágias, lényegretörőbb Shiraz stílust kivánja megjeleníteni borában. Ezeknek a boroknak a közvetlensége sokszor meggyőzőbb tud lenni, mint a gigászi testű egri vagy villányi Syrah-k, melyek mindenáron a rhone-völgyi mintákat kívánják utolérni.
Egy nagyon jól iható, kedvesen gyümölcsös vörösbor egy tehetséges szekszárdi borásztól.

Syrah-k közt egy nagyágyú, melyet hazai viszonylatban mindig a legnagyobbak közt emlegetnek. Eger egyik legnagyobb ígérete kétségtelenül Bukolyi úr elképesztő méretű telepítései az Eged-hegyen, melyet az elmúlt évek során vitt véghez a borvidék legmagasabb, meszes dombjának csúcsi, legjobb adottságú sávjain. Hál’ Istennek helyet kapott ott a Syrah is. Az egri pincészet amúgyis nagyon kedveli ezt a fajtát (trilógia formájában is forgalomba került, mely tanulmány a terroir és bor tengerszint feletti magassággal való kapcsolatának változásait próbálja nyomon követni), és a 2005-ös verzió kétségtelenül nagyon meggyőzőre sikerült.
Fűszeres-fekete ribiszkés, szedres illat, mely igen sokrétű és idővel egyre többet mutat magából. Az íz rendkívül széles spektrumú, áradó, jó savakkal és hosszú lecsengéssel, kitűnő egyensúllyal.

Syrah, merlot és cabernet sauvignon tánca. Erőteljes, szinte szúró illattal indít, ami késöbb borsos, szedres, kissé animális illattá szépül a szellözéssel. Az illatot tehát a syrah fajta vezeti. A szánkban merlot-san gyümölcsösség terül szét. Végül cseresznyés, szilvás cabernet-es villanások uralják az ízt. Egyszerü, gyümölcsös, légisen könnyed vörösbor.

A Syrah fajta önmagában is az elmúlt évtizedek egyik izgalmas tanulmánya hazánkban. A Vylyan prémiumsorozatának kétségtelenül a syrah az egyik legelegánsabb tagja, mely annak ellenére, hogy szintén a fajtakísérlet egyik ékes eredménye, hazai viszonylatban máris a legjobbak közt tartható nyilván, és rengeteg szépet és jót ígér még a jövő évjárataira vonatkozóan. Kéreti magát a pohárban, akár a legtöbb syrah. Elképesztően lassan nyílik az illat. A sötét színű italból percekig szinte semmi konkrétum nem olvasható ki. Aztán a feszült várakozás meghozza gyümölcsét, méghozzá kellemes bogyósok képében, de szépen előbújnak a jellemző borsos, fűszeres aromák is. Minden ízében rendkívül tömör bor, melyet a kiváló egyensúly határoz meg. Elképesztő komplexitás és férfiasan elegáns harmónia egy robosztus borban, mely a megfelelő ételpartner mellett nyújthat csak igazán kiemelkedő kulináris örömöket. Még jópár évet pihenhet az otthoni gyűjteményben, ha teljes szélességében élvezni akarjuk.

Starlings Favorite (seregélyek kedvence) – áll a címkén, utalva rá, hogy az alapanyagot már az ég madarai is kedvelték. Egy igazi könnyed, áradóan gyümölcsös Shiraz, mely valóban, ahogy neve is mutatja, talán egy egész kicsit tényleg közelebb áll az újvilági stílushoz, mint a rhone-völgyi fajtatársakhoz, de a helyzet nem teljesen egyértelmű. A macsó Shiraz mindig lényegretörőbb, temperamentumosabb, gyümölcsösebb, fűszeresebb, karakánabb, mindenből kicsit több, mint az elegáns, tartózkodó gentleman Syrah; könnyebb inni, hamarabb nyílik, és hamarabb megkedvelteti magát, kevesebb idő kell neki, bár a szellőztetést (írásmódtól függetlenül) mindig meghálálja a fajta. Az igazán kifinomult soproni borok amúgyis szinte mindig jobban szeretik kéretni magukat, mint például egy villányi bor. A címke biztosan nem hazudik...ám a végeredményt kóstolva már nem csak a seregélyek szeretik.

A fajtára és a rozékra jellemző jó kedvű, szamócás-málnás-fűszeres illatözön egyből derűt és mosolyt visz a társaságba. Az aromákra szépen rímelő gyümölcsös ízben ismét feltűnik az erdei szamóca édeskés fanyarsága és a primőrborok frissessége. Mindenképp a különleges magyar rozék táborát erősíti.

A következő érdekesebb előadás a két Rhone-völgyi csillagról szólt. Bár egyiküket nálunk is kedvelik a szőlészek-borászok, s terjedőben van hazánkban, ezek a fajták mégis forróbb klímán mutatják meg igazi arcukat. Ha tömören akarnám megfogalmazni lényegüket (mondjuk a többi világ fajtával szemben), akkor azt mondanám, hogy boraik nem származási helyük talajáról, hanem inkább klímájukról árulkodnak, méghozzá a gazdag, érett gyümölcsösség révén. Hat teljesen eltérő karakterű bort kóstolhattunk vakon. Volt, ahol könnyű volt az elméleti oktatást követően egyértelmű tippeket adni a fajtákat illetően, de bizony nem egyszer felsültem a tippeléssel, és kiderült, hogy igen messze állok az új- és óvilág valamint a fajták elkülönítésében is a kívánatos szinttől. Ám aki azt gondolja, hogy ez egyszerű muzsika, az is téved.

Úgy indultam el a Borjour-ra, hogy főként fehéreket fogok kóstolni, pillanatnyi érdeklődésemet és ízlésemet kielégítve. Aztán egyszer csak megkívántam egy vöröset, majd a másikat és még vagy harmincat…mégis a fehérek nyertek. Viszonylag keveset járok ehhez hasonló kóstolókra, borfesztiválokra. Egyrészt szeretek a borral kettesben maradni (vagy hármasban, négyesben), mert így ismerem meg igazán és nem csak egy futó találkozás, ami akárcsak az embereknél, itt is mindkét fél erényeit és hibáit eltakarva a feledés homályába vész.