Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!

Aki a közösségi média felületein aktív, bizonyára szembejött vele a hír: James Suckling Magyarországra látogatott, vélhetően egy jól ismert, nagyobb termetű hegyaljai pince ráhatásával, és ha már itt járt, Egerbe is vitte az útja odafelé vagy visszafelé. Balladai homály fedi az okokat, mindenki spekulál (biztos így volt, biztos azért hozzájuk ment), Gál Tibor beszámolója szerint tényleg rejtély, hogy miért éppen az ő pincéjükben és a St. Andreánál kóstoltak, amit Lőrinczék annyival egészítettek ki, hogy korábban bort küldtek ugyan Sucklingnak, írt is róluk, és ennyi. Lényegtelen. Bárhogy is volt, szépen megsorozta mindkét egri pincészet borait 90+ pontokkal, világszínvonalúnak ítélve azokat (korábban is szoktam azért mondani boros körökben, hogy JS mintha 100 helyett 110-es skálán pontozna, jelentsenek azok a 97-98 pontok bármit is, de természetesen ez már csak merő rosszmájúság). Bízzunk benne, hogy valóban sokakhoz elviszi a magyar bor hírét ez a siker; ha valamire, erre mindenképp alkalmasak lehetnek ezek pontszámok. A St. Andrea is felettébb megörült és büszke a nemzetközi feedbacknek, s ha már így alakult, a róluk elkeresztelt pesti borbárban be is mutattak egy izgalmas válogatást a szóban forgó tételekből. Nézzük is ezeket a csúcstámadásokat közelebbről!

BRÉKING: november 15-ig nem késő még nevezni meseíró-pályázatunkra, melynek témája a hegyaljai kultúrtáj izgalmas legendája, a földben, vesszőkben megbúvó tokaji arany. 

Pénteken tettem közzé az idei év legfontosabb aktivitásának, az AszúGlass-projektnek az előzetesét. Ez lenne a nulladik állomás a kommunikációban. Rögtön jelezném is, hogy érdemes követni youtube-csatornánkat, mert három epizódban ott kerülnek majd legkorábban bemutatásra a gondosan előkészített pohárfejlesztési munka mozzanatai. Minderről már korábban is több posztban említést tettem. Az első részben (október 30) majd a halimbai első tesztelés, a másodikban (november 20) a tokaji kiválasztás, a harmadikban (december 8) pedig a végső leleplezés lesz majd nyomonkövethető. Többen is kérdezték, hol lesz kapható majd a pohár: folynak erről tárgyalások, de az AszúGlass-ra az előrendelés várhatóan november közepén fog majd elindulni a Halimba-Crystal oldalán. Nagyon izgatott vagyok és már most nagyon büszke az egész közös munkára. Őszintén remélem, hogy nem hiába...;)

Október 3-án megjelent a legnaprakészebb kiadvány a Tokaji borvidék borászatairól, éttermeiről, szállásairól és megannyi egyéb látnivalóiról. A 2021-ben Best European Wine Book díjat is elnyert kétnyelvű kalauzban két újabb pincészet kapott csillagos kiemelést, de a könyv bemutatja az olvasónak, hol érdemes még kopogtatni a 27 településen és környékén. Nélkülözhetetlen útitárs tehát egy felejthetetlen tokaji túrához!