X

REDUKTÍV

Ripka Gergely

Folly borok – gyorsszemle

Egy badacsonyi hagyaték fölélesztése

Badacsony. Nem rég értekeztem az itteni borokról, a tájban rejlő lehetőségekről. Erről a környékről alighanem, már mindig egy dolog fog eszembe jutni (sajnos nem a kiemelkedő borok, de nem is a Balaton hűsítő vize). Az Eszter hagyatéka című Márai mű és az abból készült film hangulata, képei jelenti nekem a badacsonyi rezdüléseket. Kicsit a műben is leírt, értékes tájba beágyazott badacsonyi örökség témájába vág a Folly Borászat és Arborétum története is.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Rosé 2011

Nem több és nem kevesebb ez egy igen kellemes rosénál. Tetszetős, intenzív rózsás árnyalatú pink. Illatban közepes intenzitású, friss, érett eper, málnás cukor, tutti-frutti elvárható aromatikája. Ízben jóízűen húsos, finoman fanyar felszínű, szolgaian frissítő savak, melyek mellé lédús gyümölcsöket ad (jóval többet, mint egy évvel korábban, mely alapvető tendencia szerintem a 2011-es és a kevéssé sikeres, kármentő 2010-es rosék közt). A 13-as alkohol az íz végén a test hóna alá nyúl még. Jó ivású, üdítően kellemes gyümölcsbomba. Jól be kell hűteni, és akkor a tavaszi kerti munkák után bizony gyorsan lecsúszik.

Tovább

Ripka Gergely

Haraszty Sir Irsai Cuvée 2011

A bor alapját ugyan Irsai adja, de mellette Olaszrizling és Királyleányka is került bele. Illatban tódulnak az Irsai szappanos, muskotályos jegyei. Sok-sok virág, nőies fehérborillatok. A korty ismét az Irsaihoz illően elég lágy, középen egy kissé üres áttetsző, finoman fanyarkás savai azonban az évjárathoz képest elég élénkek, jólesőek is. Hétköznapok laza levezetőbora.

Tovább

Balla Márton

Hűvös este hűvös borai

Az újborok legnagyobb hátránya, hogy akkor robbannak be a frissességükkel amikor már épp senki sem vágyik rájuk. Egy csípős őszi estén ki akar friss, jól behűtött, élénk rozét kortyolgatni? Hát például én...
Egész napos fagyoskodásból hazaérve (egy új rozéval az anyósülésen), csontig átfagyva, valahogy mégis hűvös, könnyed borra vágytam.

Tovább

Ripka Gergely

Mátrai Tőkések kóstolója

közös bemutató, közös értékek

Nagyon vártam ezt a rendezvényt. Több oka is volt ennek a várakozásnak. Egyfelől nagyon kevés mátrai bort iszom, másfelől pedig rengeteg szépet és jót hallani az idő közben három pincére élesedő összefogás tagjainak borairól. Losonci Bálint, Karner Gábor és Szecskő Tamás. Mátra szemmel láthatóan kezd erőre kapni. Pedig Gyöngyös környéke nem éppen fölemelkedéséről, hatalmas fejlesztéseiről adott hangot mostanság; mégis annál örömtelibb látni, hogy vannak lelkes és tevékeny emberek néhol a határban, akik csakazértis hisznek abban, amit csinálnak. Példamutatónak érzem jóideje az egész Tőkések-projektet Tokajtól-Villányig valamennyi borvidékünk számára. Önzetlen és őszinte összefogás, tenni akarás, KÖZÖS értékteremtési motiváció. Ha már a parlamentben, minisztériumokban, hegyközségi intézményekben nem történik semmiféle, - borászati téren előremutató dolog, akkor más nem marad, mint a hangadó egyéniségek (sorsszerű) összefogása a széthúzás helyett. Sokszor azt látni ugyanis, hogy a legagilisebbek, leginkább szem előtt lévő nagy nevek nem képesek leülni egy asztal mellé, hogy közösen vitassák meg szeretett borvidékük jövőjét. Mert bár tudom én azt is, hogy sokszor egy-egy borász többet tesz tíz év alatt egy régió borászatért, mint a többiek együttvéve egész életük folyamán, de ettől még az együttgondolkodás nélkül valószínűleg hosszú távon semmi nem megy.

Tovább

Ripka Gergely

Mayer villányi Rosé 2011

Sok kritikát kaptak a rosék az idén mindent elárasztó 2010-esek kapcsán. Eleinte nem értettem mire a nagy fanyalgás (nem iszom sok rosét, de van, hogy jól esik), aztán ahogy a poharamba került egyik-másik régebben is bevált tétel, úgy egyre inkább tudtam azonosulni a fölfogással, hogy a mostoha évjárat (bevallott/be nem vallott) kármentői kerültek alapvetően palackokba. Egyre jobban elment a kedvem a roséktól. Savas fröccsalapok, mely a nyári fesztiválokon kiválóan betöltötték trendhangoló szerepüket (és talán inkább lássuk egyre több helyen ezt, mint a boros kólát). Különösen szerettem ilyenkor a csak rosét fogyasztó vevők kedvenc kérdését: "mi a különbség egyik és másik rosé között, melyik a (leg)jobb stb?" Érzem ezt megerősítve most is, amikor egy sokkal bíztatóbb évjárat nyilván nem mérvadó, mégis kedvesebb roséit lehet már kóstolgatni. Csavarzáras. Savanykás málnás cukor, epres blendy fogkrém és gyermekkorom egyik rózsaszín, valószínűleg szintén eperrel/málnával ízesített felhörpintős szirupos, ragacsos orvossága jut róla eszembe. Másnapra kifakul, kissé fehérborossá változik a bukéja sok trópusi gyümölccsel. A pohárban idővel elkezd gyöngyöket képezni a szép, halvány hagymahéj színű bor. Savai egyáltalán nem metszenek, de elegen vannak. Zamatos, jól kortyolható rosé, a kortynak van eleje, közepe, vége, nem légiesen áttetsző, bár nem is hosszú és nem meglepő módon a megszokott pirosas gyümölcsözönt mutatja, amit az illat ígért. Magában is meg lehet inni, sőt lágysága talán inkább úgy érdemes fogyasztani szerintem. Nőies bor.

Tovább

Balla Márton

Füst és kő

Tovább a nagy száraz furmintok nyomában

A hatodik év nehezen telt a borkóstolóink szempontjából, kicsit megbicsaklott tavasszal, egyéb elfoglaltságaim és a koncepciók ütközése miatt. Hosszas szünet után maradt meg egy 8-10 fős kemény mag, akikkel immár komolyabb irányba tudtunk mozdulni és úgy tűnik ez a fenntartható fejlődés.
Mi mással kezdődhetne egy új korszak mint furminttal. Szofisztikált, nem olyan behízelgő fajta mint mondjuk személyes kedvencem, az olaszrizling. Nehezen érthető, egyedi, ezerarcú szépség. Akadt itt teltkarcsú, telt idomú, ugyanúgy mint filigrán modell, szépségében megöregedett, vagy ereje teljében lévő családanya...nehéz elhinni, hogy nem csak egy sárgamuskotályt lehet női arccal és alkattal felruházni, de a szigorú furmintot is. Dehát...férfiak vagyunk...
Tovább

Ripka Gergely

Nagy száraz furmintok nyomában

viszonyítási pontok #6

Mindenszentekre egy egészséges furmintozást írt föl nekünk az orvos, úgyhogy Marcival hirtelen fogtunk egy cetlit, és fölírtunk rá – mintegy recept gyanánt – néhány érdekes tételt a (közel)múltból. Új munkahelye van, ahol számos új és izgalmas tétel felé nyíltak meg a kapuk számára is, de nekem sem volt ellenemre beszállni egy olyan kóstolóba, ahol számos régi és új kedvenccel ismerkedhettem meg. Zömmel tokajiakat szedtünk össze, köztük volt egy dűlős pár is, de akadt somlói kakukktojás ráadásként. Vak legyen vagy ne? Vak lett, méghozzá elég erős mezőnnyel. Sajnos csak ritkán jön össze, de párhuzamos értékelések jönnek, kettébontva. Ma én - kicsit tárgyilagosabban mutatom be a borokat, holnap Marci osztja meg velünk gondolatait a borokról (amolyan „ősmedvés” elvekhez híven kicsit érzékenyebb megközelítéssel). Annyit elárulhatok, hogy merőben eltérőek lettek, mind a leírások, mind a végső pontok (ezért is döntöttem a két különálló poszt mellett). Tessék:

Tovább

Ripka Gergely

Mindszenthavi mulatság/2011.

Program a szemnek, a szájnak, a léleknek (nem csak borisszáknak)

Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud az a része a Tokaji borvidéknek, melynek hangulatához nagyban hozzájárul, hogy nem főútvonal mentén helyezkedik el, kicsit kiesik a látómezőből (a 37-esről Tarcal után leágazó 38-ason keressük). Ez kellő romantikát, meghitt hangulatot ad ezeknek a kis takaros, eldugott településeknek, ahol ezen túlmenően rengeteg kiváló adottságú terület, történelmileg is jelentős dűlő található. Elég csak a Lapisra, Barakonyira, Henyére gondolni. Tudjuk, számos fontos borászatnak van erre területe, ám a legtöbben nem itt élnek, nem is itt készítik boraikat. A helyi nagyok közül a Dereszla és a Patricius a legjelentősebbek, de zömében a kis családi pincéké a főszerep errefelé, melyeket az év minden szakában érdemes meglátogatni jó borért, jó szóért. Ahogy már pár hete beharangoztuk: október 8-9-én Mindszenthavi Mulatságot rendezett a környék néhány aktív borásza és barátaik.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Chardonnay 2010

Illatban könnyed citrusosság, reduktív, fehér virágos jegyek. Ízben meglepően zamatos, mintha nem is lenne teljesen száraz, de azért savai is kellően adják a citrusos, ropogós löketet a kortynak. Nem hosszú bor, de igazi szomjoltó, egészen limonádé szerű, laza fehérbor a hétköznap esti vacsi mellé.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgőt innék egész nyáron

Herczeg Ági MasterTasting/7

Herczeg Ágnes javában vizsgázik eközben Londonban. Ezzel a poszttal is szeretnék neki nagyon sok sikert és szerencsét kívánni a nagy megmérettetésen! Óriási felkészülési munka előzi meg az ilyesfajta vizsgát. Nyugodt és eltökélt volt, mikor legutóbb együtt kóstoltunk. Amolyan laza ünneplés gyanánt pezsgőkkel koccintottunk az utolsó közös kóstolás alkalmából. Mindenféle stílusba belekortyoltunk: prosecco a maga fiatalos lazaságával, könnyű gyümölcsösségével, Cava a maga sajátos érleltéségével, Lambrusco a megszokhatatlan édességével (nem is tudtam igazán írni róla), néhány kuriózum és természetesen az örök csúcsok-csúcsa: Champagne, a finom kis részletekkel. Mindig mondom, hogy pezsgőt én bármilyen év- és napszakban képes lennék inni, de nyáron aztán végképp szezonja van: frissítő bubik, esküvők, kertipartik, jókedv...ezek szinte elképzelhetetlenek jó pezsgő nélkül!

Tovább
Szilvolgy

Ripka Gergely

Tovább