Kedvesen halovány sárgás szín. Eleinte tömör, jellemző és fajtajeleges érett körte illata tűnik föl az illatban. Az íz is elég hangsúlyos a maga egyszerű módján: húsos, a végén határozott kesernyés ízmaradékkal, melyet hosszan érzünk a szánkban a korty végén.
A hétköznapok kedves bora.
Részben botritiszesedett szőlő leve, 10 hektós hordóban érlelődött. A kétségtelenül káprázatosra sikerült 2006-os évjárat alighanem méltó folytatása, de még talán javul is egy kicsit a palackban később. Szürkebarátból egy etalon, nagy fehérbor, mely ebből a kissé neutrális fajtából nem gyakori! Arányos, szép fehérbor, hozza a szürkebarátra jellemző harmonikus, izgalmas sokoldalúságot, illat- és ízgazdagságot. Évek után is remek arányok: bukéban főleg olajos magvak, nugátkrém, dióolaj, talán a palackérés nyomán enyhe körtés-barackos gyümölcsösséggel a háttérben. Ízre krémesen, nyúlik el a szájban, tömör, vastag, szépen kimunkált, izmos test, a 14-es alkohol pedig jól áll neki, komollyá és nem groteszkké teszi! Határozott kesernyével búcsúzik hosszan. Sokadszorra vesz le teljesen a lábamról, és azt hiszem, (Szászi Szentgyörgyhegyije mellett) számomra továbbra is a referencia Szürke! Nők körében is sikeres darab, hiszen a fajtára jellemzően nem túl savas, kellemes zamatossággal rendelkező bor.
Olaszrizling, Sauvignon és Pinot Gris. Szép, halvány citrom szín. Balatonias illat, benne rezeda, fehér húsú gyümölcsök és fehér virágok egész sora. A korty tömör, de valami hiányzik. "Mintha nem is száraz lenne" - hangzik el az asztaltársaság egyik sokat tapasztalt, alföldi savakon nevelkedett tagjától, és rájövök, hogy hiba volt ebédhez bontani ezt a bort. A savak tompák, és a kevés maradék cukor is elfed a borból egy keveset, de kétségtelenül ad is az élményhez. Hosszú, zamatgazdag íz, némi alkohol is érezhető. Szép keserűmandulás lecsengéssel búcsúzó, komoly és izgalmas fehérbor. Kár, hogy hiányoznak a savak.
Az Etyeki mellett kóstolva ezúttal a zamatosság és a krémesség (fa?) felé dől a mérce. A savak a háttérből figyelnek, inkább nem bántanak, ami nagyon kedveskedő, de kicsit hiányozni kezdenek 3-4 korty után.
Egy reduktív szürkebarát, csiklandozó savakkal. A Cuvée 1-hez sokban hasonlító száraz fehérbor, mely a gazdag szürkebarátos illatokat és zamatokat hozza azért. Egyszerű, de magabiztos bor, mely markáns savassága miatt ételt kér...fehér húsokhoz kiváló választás ez a bor.
Nagyon kellemes csalódást jelentett számomra ez a kis bor. Annyira kis mostoha helyzetben volt szegény a 2008-as újborok közt. Senki nem vette, senki nem szerette, hát megkóstoltam 2009 elején, és egészen meglepően kellemes bort találtam a (sokszor nem valami jól záró) csavarzár alatt. Királyleányka és szürkebarát közül a határozott savgerincet egyértelműen a királyleányka tüzessége szolgáltatja, továbbá ne feledjük el megemlíteni, hogy ettől a (kevéssé divatos?) fajtától lesz igazán etyeki ez a bor; a szürkebaráttól pedig barátságos zamatgazdagság fakad. Benne van a kis szénsavasság, a reduktív jelleg is, de a gyümölcsös jegyek is nagyon erősek, néha olyan, mintha szőlőlevet inna az ember. Ezek a jellemzők természetesen mind az újbor jellegéből adódnak. Szóval nagyon jól itatja magát a bor. Szódával vegyítve sem lehet utolsó. Nem tudom, mi lesz vele fél év után, de én már januárban félre is tettem egy palackot a forró nyári napokra tartogatva.
Advent előtti kincsvadászat, címke nélkül (száraz novemberi kiadás)
Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!
James Suckling jött, látott és...pontozott.
Aki a közösségi média felületein aktív, bizonyára szembejött vele a hír: James Suckling Magyarországra látogatott, vélhetően egy jól ismert, nagyobb termetű hegyaljai pince ráhatásával, és ha már itt járt, Egerbe is vitte az útja odafelé vagy visszafelé. Balladai homály fedi az okokat, mindenki spekulál (biztos így volt, biztos azért hozzájuk ment), Gál Tibor beszámolója szerint tényleg rejtély, hogy miért éppen az ő pincéjükben és a St. Andreánál kóstoltak, amit Lőrinczék annyival egészítettek ki, hogy korábban bort küldtek ugyan Sucklingnak, írt is róluk, és ennyi. Lényegtelen. Bárhogy is volt, szépen megsorozta mindkét egri pincészet borait 90+ pontokkal, világszínvonalúnak ítélve azokat (korábban is szoktam azért mondani boros körökben, hogy JS mintha 100 helyett 110-es skálán pontozna, jelentsenek azok a 97-98 pontok bármit is, de természetesen ez már csak merő rosszmájúság). Bízzunk benne, hogy valóban sokakhoz elviszi a magyar bor hírét ez a siker; ha valamire, erre mindenképp alkalmasak lehetnek ezek pontszámok. A St. Andrea is felettébb megörült és büszke a nemzetközi feedbacknek, s ha már így alakult, a róluk elkeresztelt pesti borbárban be is mutattak egy izgalmas válogatást a szóban forgó tételekből. Nézzük is ezeket a csúcstámadásokat közelebbről!
Várjuk Az aranyvenyige legendáját
BRÉKING: november 15-ig nem késő még nevezni meseíró-pályázatunkra, melynek témája a hegyaljai kultúrtáj izgalmas legendája, a földben, vesszőkben megbúvó tokaji arany.
Elindult az aszúglass-kampány
Pénteken tettem közzé az idei év legfontosabb aktivitásának, az AszúGlass-projektnek az előzetesét. Ez lenne a nulladik állomás a kommunikációban. Rögtön jelezném is, hogy érdemes követni youtube-csatornánkat, mert három epizódban ott kerülnek majd legkorábban bemutatásra a gondosan előkészített pohárfejlesztési munka mozzanatai. Minderről már korábban is több posztban említést tettem. Az első részben (október 30) majd a halimbai első tesztelés, a másodikban (november 20) a tokaji kiválasztás, a harmadikban (december 8) pedig a végső leleplezés lesz majd nyomonkövethető. Többen is kérdezték, hol lesz kapható majd a pohár: folynak erről tárgyalások, de az AszúGlass-ra az előrendelés várhatóan november közepén fog majd elindulni a Halimba-Crystal oldalán. Nagyon izgatott vagyok és már most nagyon büszke az egész közös munkára. Őszintén remélem, hogy nem hiába...;)
Ha még nem mondtam volna...
Október 3-án megjelent a legnaprakészebb kiadvány a Tokaji borvidék borászatairól, éttermeiről, szállásairól és megannyi egyéb látnivalóiról. A 2021-ben Best European Wine Book díjat is elnyert kétnyelvű kalauzban két újabb pincészet kapott csillagos kiemelést, de a könyv bemutatja az olvasónak, hol érdemes még kopogtatni a 27 településen és környékén. Nélkülözhetetlen útitárs tehát egy felejthetetlen tokaji túrához!