Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni. 

Igazi tavaszbor. "Bekeverve" szeretem a petnatot, úgyhogy ennek megfelelően átlátszatlan, zavaros (de ma már megszokott, derűt árasztó) murcis megjelenés. Illatában viszont kristálytiszta zöldalma, fehér húsú, friss őszibarack, csupa érett, friss gyümölcs, nagyon megnyerő, funky jegyek. Ízben húsos, harapható korty, a szénsav az elején érezhető, de a palack vége felé igencsak megcsappan, ürül. Csupa seprő, betölti a szánkat a sok íz, finom gyümölcs, életteli, szárító sav, igazából így fiatalon imádnivalóan buja és veszettül csúszik, oltva a szomjat. Megszerettem ezt a műfajt és ez a TR-nek nagyban köszönhető! Aki olyan buliba készül, ahol nem baj, ha kaland a palack kibontása és szereti az ebből adódó helyzetkomikumokat, ezt vigye magával. 

Az idén összejött projektek közt abszolút a legjobbak közt van a múlt heti Kerekdombos Tokaj Magic különkiadás Tállyán. Szűcs Ferenc, tállyai birtokvezetőtől (Szűcs Pince, Tállya Wines) kaptam a meghívást, a Gastro Hack produkcióval elhíresült Czinege Tamással együtt, hogy a Bocskai utca 8-ban dobjunk össze finom alapanyagokból valami színes-szagos dolgot a Kerekdombra. A hozzávalók tavasszal, egy hosszúra nyúlt tállyai borozgatás és kerti sütögetés közepette (a Honvéd utca 1-ben) el is kezdtek szépen erjedni, hogy másnap reggel a 37-esen haza felé meg is fogalmazzuk a kiforrt konkrétumokat Czinege úrral. - Adva van tehát egy jóízű kertiparty, a fesztivál legjobb kávéja, lampionok, égősorok, finom zene, én pedig elhozom hozzá a tállyai dűlők borait, hogy legyen miről beszélgetni újabb hajnalig tartó vegyülgetés közepette. Ez lett a Tállya Dűlőbár malaccsászárral, mádi grillezett sajttal és mustszódás császármorzsával megízesítve. Dórim és én töltögettünk, Czini úr mellé pedig a hab a tortán Kálmán Tibor barátunk lett (Szentes, Gólyás Borház). Óriási köszönet Szűcs Ferencnek, hogy saját borai mellett egyéb hegyaljai pincék borait is engedte bemutatni a dűlőbár teljessége végett.

Régen volt nagyposzt, nincs mit szépítgetni ezen: a nyár és az egyéb alkotó folyamatok közepette a kóstolók mostanság jegelve voltak. Múlt hétvégén immár másodszor volt szerencsém azonban az egyik legfrissebb hangulatú, legszimpatikusabb közösségi megmozduláson résztvenni Hegyalján, melyet három szuper lelkes fiatal pince szervez pop up kerti party jeligével. Júliusban a TR, szombaton pedig Zsirai Kata a vendégházánál volt a háziasszony és a kései érkezéskor épp egy 2016-os retrospektív kóstoló kezdésébe csöppentünk. Gondoltam, hát ezt akkor kár lenne szó nélkül hagyni…:

Talán tényleg igaz, hogy nem mi választjuk a hivatásunkat, hanem kicsit inkább a küldetésünk választ minket. Hegyalja esetlben gyakorta érzek így. Noha a TR Műveket alapító három vagány fiatalembernek a szakmája nagyon távol áll a bortól, mégis úgy döntöttek, hogy belefognak az egyik legkeservesebb vállalkozásba, ami csak létezik Magyarországon: borászatot indítanak. Együtt szívni persze sokkal jobb, mint külön utakon, s ahogy mondani szokás az elején bizonyára fogalmuk sem volt, mire is vállalkoznak. Mindössze szerették a tokaji bort, az újhullámos szárazakat, melyek elindították őket egy úton. A választásuk Tállyára esett, itt vettek területeket, amíg még nem szöktek fel az árak, a településtől keletre, a hanyagul művelt Palota-dűlőben (2,5 ha, ami mára 3,5 ha lett) és a most még parlagon heverő Siposban (4,5 ha). Se pince, se felszerelés, se szaktudás. Valahogy így indult 2012 utolsó havában a Tállya Radicals szorija.