Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

A fiatal, mindig mosolygó és jókedvű miklóscsabi Mórról eddig nem sok figyelmet kapott tőlünk. Márpedig ezt ideje volt kompenzálni...már csak azért is, mert nem olyan rég nyitott a Bazilikánál a DiVino, Juniborbár (fiatal, második generációs borászok borai kóstolhatók, elsősorban fiatalokat szólít meg a hely maga is...hibátlan kezdeményezésnek tűnik, ígéretes konyhával, a maga nemében egyedülálló, izgalmas egység), melynek üzletvezetője egyébként ő lenne. Kívánom, hogy a kezdeti pozitív fogadtatása a helynek évtizedekig, sőt generációkon át kitartson majd! Fontos népművelő történet kezdete, állomása lehet az ilyesmi... Most azonban (még?) nem Miklós Csabi e budapesti tevékenykedéséről szeretnék írni, hanem a régebbiről, a móriról. S mi mással is tehetném ezt méltóbb módon, mint „Mór Furmintjával”, egy igazán szép Ezerjóval. Biztos van, aki csak legyint rám egyet, még tán olyan is van, akit ez a hasonlat bosszant…hogy ezt a kevéssé bejáratott fajtát Óó a nagy furminttal egy napon merem emlegetni…de egy tipp: móri borász jelenlétében sose tegyünk így!

Augusztus vége felé közelítünk. Változékony volt ez a nyár, de ami még hátra van belőle az csupa hideg szomjoltót kér. Fesztiválról-fesztiválra járhatunk, és ragadjuk meg az alkalmat, hogy még a szüret előtt meglátogassunk 1-2 borászt is nyaralás közben. Aki mégsem mehet (bor)vidéki kikapcsolódásra, az pedig nézzen körül a kereskedőknél, mert egészen jó kedvezményes tételekbe lehet belefutni! Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Rajnai és Rizlingszilváni (nyugatiasan Müller Thurgau) vidám együttese a vidám móri borásztól. Szinte mosolyfakasztó, fakó citrom szín huncut csillogással. Kellemes bukébor a jókedvű fajtából, ahogy miklóscsabi szereti, szokta az ilyesmit tálalni. Trópusi gyümölcsök, szaftosak, édesek, lédúsak. Virágosság, sárgás beütés. Szőlővirág. S a háttérben, a felszín alatt némi komolyabb erő húzódik meg: olajos (magvak), talán ásványok is. Ízében nem teljesen száraz (kóstolva jövök csak rá, hogy félszáraz bort iszom), de finom, frissítő savak jellemzik, s teszik üdévé, a cukorral kiegészülve vonzóvá. Sok zamat, sok jólesően fanyarkás gyümölccsel, lágyan kesernyével és diszkrét ásványokkal a könnyed búcsúban. Nem bonyolult bor, nem vastag vagy nagyon hosszú, de finom, jó ivású, üdít. Ételek mellé, és a szabadba kívánkozó fiatalos, nyárias kis valami.