Tavaly lett 30 éves a Pajzos. Ennek kapcsán több izgalmas tematikus kóstolásról tettünk említést, részletes jegyzeteket hasábjainkon. Talán kevesen tudják, de a francia tőkével alapított nagyborászatot bátran nevezhetjük a borvidék legnagyobb birtokának, hisz a két dűlőben (Pajzos és Megyer) összesen nagyjából 200 hektár képezi a cég tulajdonát (igaz ennek csak egy része terem), évente 350000 palackos produkcióval. Ebből adódóan amolyan állatorvosi lóként is tekinthetünk erre a birtokra: ami itt történik, az kicsit igaz a borvidék egészére is sok esetben. Lemérhető sokminden a borok árazásában, a termékportfólió súlypontjain, benne immár a pezsgő megjelenésével stb. Fontos változás tavaly óta, hogy birtokigazgatói poszton új kapitány vette át a kormánykereket Kolozsváry-Kiss Árpád személyében, aki Laurent Comas után sok tekintetben átkalibrálta a birtok napi szintű működését az első céges átvilágításai óta. Most nézzük meg közelebbről aktuális választékukat!

Harmadik állomásához érkezett az idén 30. születésnapját ünneplő Pajzos Tokaj eseménysora. Tavasszal a furmint-válogatás, a júniusi 5 puttonyosok után pedig természetesen a nagyszerű 6 puttonyos aszúborok következtek a sorozat szeptemberi felvonásában. A sárospataki nagyborászat az első privatizációs hullámban indult (külföldi, francia befektetéssel), melynek fő terméke az édes bor, azon belül is az aszú lett (hasonlóan más akkor indult nagybirtokokhoz). Noha az 5 puttonyos a fő termék (mely ahogy láthattuk igen sok esetben 6 puttonyos tartalommal bírt), koronaékszerként 6 puttonyos is készülhet évjáratokból. A szerencsések pedig vissza is kóstolhatják később. Köztudottan többnyire a Pajzos a jobban aszúsodó terület, de ahogy a korábbi kóstolón, most is lett egy szép meglepetés a Megyerből (mely Pajzos címkét kapott). Lássuk, melyik évjárattal!

Virágpor, kamillavirág, gyógynövények és lekvár. Ízben komplex, vastag, mézes, marmeládosan kesernyés, de tetszik, hogy nem a cukorról szól. Szilvalekvár és kajszidzsem, de még sok élő gyümölcsöt is mutat és szinte friss bor! Hosszú lecsengéssel búcsúzik. Enyhén sauternes-i hangulata van. Szépen érett, egyedi hosszú borélmény, egy történelmi dűlőből.

A Pajzos idén 30 éves, aminek köszönhetően volt szerencsém nem rég több régi tételüket is összekóstolni a pincénél (nagyposzt érkezik jövő héten az 5 puttonyosokkal). 2005 a meglepetések évjárata volt Hegyalján (szárazban is, de aszúk terén mindenképp). Illatában még mindig rengeteg gyümölcs, vérnarancs, baracklekvár. Arányos, az évjáratra jellemzően finom savú, izgalmas, friss még most is ez az aszú. Utóízében megjelenik egy kis kesernye, de lekváros, dzsemes, hosszú bor. (Hozzá kell tennem, hogy előfordul palackvariancia a tételen belül.)

Pajzos bor, ami egybéként a Megyer termése. A 11.5 alkohol mellett 5.6-os sav és 2 g/l cukor. Illatában felsejlik némi botritisz, palackbuké, zsálya, növények, és egy kis fülledtség. Ízében kissé lomha, lusta (tán az almasavbontás miatt), meglepő lágyság, majd vegetális lecsengés. Jól jönne némi élénkség, lendület.

A THE-Broklub, azaz a Tokaj-Hegyalja Egyetem havi rendszerességű borkóstolója izgalmas állomáshoz érkezett a hónap utolsó szerdájána. Kivételesen nem egy termelőt, hanem Dr. Fiáth Attila, a Tokaj Wine Business Institute vezetőjét hívtam meg előadni. Témájául a pezsgőt választottuk. - Nem véletlen, hisz tudvalevő, hogy előadónk nagy pezsgőrajongó hírében áll. A cél az volt, hogy ne csak Tokajt járjuk körbe a bubikkal, hanem a kontextust teremtsük meg hazai és külföldi referenciákkal is. Így került a sorba egy cava, egy magnum Champagne (ami persze dicséretesen el is fogyott, mire én le tudtam volna ülni vele) és egy Kreincbacher is. Némileg perverz jegyzetek következnek, ugyanis Patakról még éjjel hazavezetve (welcome to my life), másnap reggel jutott csak energiám arra, hogy leüljek a borokkal ismerkedni: mondanom se kell addigra a buborékok igencsak megcsappantak a palackokban, de a stílusbeli különbségek talán pont ettől egész máshogy/még szebben kijöttek:

A rendszerváltás utáni évtized a kedvenc korszakjaim közé tartozik Hegyalján. Azzal együtt is, hogy a privatizáció időszaka Magyarországon talán nem mindenhol a legjobb forgatókönyveket követte, kérdésként az is felmerülhet, hogy láncainkat letépve, a hirtelen jött szabadság adta lehetőséggel mennyire sikerült élnünk. A Tokaji borvidéken az állami borkombinát romjain megjelent 5-10 olyan külföldi befektető, akiknek a szándékai tiszták voltak, az aszú renoméját mindenképp igyekeztek fényesre csiszolni. Érzésem szerint eközben leginkább a régi és új szereplők közti kohézió, illetve a hosszú távú, közös piaci víziók hiánya vetette vissza a borvidék fejlődési ütemét. A Pajzos és a Megyer kezdetben szinte külön márkaként épült és alakult: a szárazban izgalmasabb pataki Megyer történelme, a bodrogolaszi Pajzos-dűlő klasszifikált mivolta, aszús potenciálja pedig egy sor emlékezetes borral örvendeztetett meg minket a francia tőkével alapított birtoknak köszönhetően. Közben számos korszakot megélt a Pajzos, mely mára a hazai piacon kizárólag ezt a márkanevet erősíti, új arculattal és immár 30 éves múlttal. Laurent Comas birtokigazgatóval és lelkes, fiatalos csapatával közösen szervezgetjük a birtok jubileumának kóstolóeseményeit. A furmint selection nyitja a sort.

Ott kéne tartanunk, hogy minden komolyabb borvidéki településen kéne lennie egy helynek, ahol poharazva (akár fél óra alatt, három tétellel) bárki megismerheti a régió borait. Bizony érnek időnként igazán kellemes meglepetések kincskeresés közepette Tokaj környékén. Tudvalevő, hogy a sárospataki Boros borbár egyúttal borboltként, és amolyan bisztro jellegű konyhaként is funkcionál, kellemes belső és külső térrel. A Tokaj-Hegyalja Egyetem körüli munkanap végén pár hete leteszteltem a poharazott szortimentet, ügyelve rá, hogy kicsit a járatlan ösvényeken is mozogjak. Nem volt ebben az inspektori státuszban semmilyen szándékosság, a véletlen hozta így a szabad estén. De muszáj külön megemlítenem, hogy a személyzet csillagos ötösre vizsgázott: a több oldalas borlapon másfél decis árak vannak feltüntetve, de önként/ismeretlenül felajánlja a kedves felszolgáló, hogy hozhat féldeciket is; minden bor ideális hőfokon érkezett; a kilencből egy bornál sem merült fel a klasszikus (de annál keserűbb) “na az pont nincs készleten” klisé; és egy bor sem érkezett “fáradt” palackból a pohárba. Hab a tortán, hogy a száraz tételek tettek mélyebb benyomást. Lássuk a medvét!

Ritkán van mostanában poszt, de akkor legalább hosszú... Tokaji Március ugyan idén az ismert okoból elmaradt, de az Intercontinentalban ebben az esztendőben is tokaji pezsgővel ment a koccintás augusztus 20 alkalmából. A háttérben a tűzijáték ugyancsak elmaradt 2020-ban, a felhozatal is igen sokféle volt (kicsi, alig ismert pincétől a közkedvelt slágerekig), de ha már arra volt dolgom hivatalból végigszondáztam néhány pincét (közben archív árveréses tokajiakból tartottam egy pop up kóstolót, arról külön poszt lesz a héten). De akadt számomra is kellemes meglepetés, eddig ismeretlen gyöngyszem. Jöjjenek is a jegyzetek:

Érett fehér húsú gyümölcsök bódítóan összetett illata: alma, körte, birs, barack, tokaji furmintos, enyhén füstös, kovaköves, fűszeres hangulat. Tetszett ez a mély és komplex buké, elegáns érlelési jegyekkel. Ezek aztán a kortyban is sok ígéretet beváltanak. - Komplex, telt, hosszú korty. Szép savak, komoly test, 2015 buján széles világa, melyet feszes savak tartanak egyben, egyensúlyban, kondiban. Kemény, férfias fehérbor ez. Érlelt és még bőven érlelhető is.