Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

Újabb mádi köröket tettünk múlt héten. Az eredetvédelmi egyesület legutóbbi ültetett szeánszán egy igen hálás témakör, a szamorodnik vették át a porondot. Ha van olyan műfaj, amiben kiváltképp élen jár és komoly referenciákat tudhat magáénak a borvidék legnagyobb hegyközsége, akkor a szamó mindenképp az: **Szepsy István 2003-ban kezdte kiengedni a szamorodni-vitorlákat (a korábban szabadabban készített cuvée kategóriát rövidesen háttérbe is szorította). Az okok érthetők: a szamorodninak az 1700-as évekig visszanyúló hagyományai vannak, idő közben a termékleírása is ráncfelvarrásra került és nem utolsó sorban használható a tokaji fehér palack is (míg a késői szüret és cuvée esetében nem). Mondanom se kell, rövidesen elég sok mádi pince kezdett el aszúhoz hasonló színtű szamorodnikkal piacra lépni, és a mostani bemutatkozókból, de a borokból is kiderült egyértelműen, hogy a koncentráció a cél (ahogy Mádon szinten minden bortípus terén). Nézzük, melyek ragyogtak most a legszebben…!

Ismét furmintfan testvérünk jóvoltából nyílt alkalmam rá (még a legutóbbi Barakonyizás után/azt kiegészítve), hogy egy igen ritka mádi dűlős sort kóstoljak végig 2015-ből. Most különösen zavarban vagyok a névvel, de az alany a Mad Wine (akkori nevén Szent Tamás Kft), akik azóta tudjuk, hogy igen sok drámai fordulatot éltek meg (Balassa István, sőt pár éve ifj. Szepsy István furcsa távozása után). Néhány hónapja épp a “konzervfröccsük” végett zengett az online bortér: bizony nem egyszerű ma Hegyalján konzekvens nagyborászatnak lenni (még Mádon sem)... De hagyjuk is most egy pillanatig a keserű történeteket: ezen az alkalmon ugyanis egy remek száraz boros évből, 2015-ből meglepően izgalmas tételek kerültek a pohárba a szóban forgó borászattól. A Tovább gomb után a pontok és jegyzetek!

Hogy milyen gondolatokkal búcsúzunk az idei Furmint Februártól? Biztos sokan megírták a február első csütörtökén megtartott Nagy Kóstoló tanulságait, de annyi minden más érdekes bor és téma akadt, hogy ezek a jegyzetek kicsit várattak magukra. Végre rájuk tudtam szánni a kellő időt és figyelmet. A furmintnak ugyanis kell a figyelem. Akárhogy is közelíti meg az ember: a szőlőben, a pincében, vagy éppen a pohárában. - Tetszik vagy sem, a furmintot többnyire úgy tudjuk megérteni, ha kicsit másképp, kicsit mélyebb odafigyeléssel vagyunk felé. Visszagondolok az elmúlt 11 év tanulságaira, hogy mennyi konklúziót hoztak a februári furmintozások: 

Egyes hegyaljai termőhelyek igazi szakrális színterekké lettek az idők folyamán. A mádi Szent Tamás esetében mondjuk ehhez kellett párszáz év vaskos történelmi előzmény. Igaz volt idő, mikor valószínűleg csak egyszerűen “Mádi”-szőlőhegyként emlegették. A katolikus templom védőszentjéről, Szent Tamásról kaphatta nevét a fölötte álló hegy is, s jelen ismeretek szerint annyi bizonyos, hogy 1600-ban nemes Várkony Gáspár 424 forintért vett területet a Szent Tamás-hegyen, amikor a Betsek, Kővágó vagy a Percze-dűlőkön már ennek a többszöröse volt a telekár. Az akkori olcsóság oka az, hogy a tatár dúlás után rengeteg szőlőterület vált parlaggá. Hogy a Szent Tamás hogyan tett aztán szert mégis az egyik legnagyobb presztízsre Mádon, az a hajtás után derül ki...