Még egy ráadás franc, melyet a búcsúvacsorán kóstoltunk több más borral a játék kedvéért. Animális és piros gyümölcsös illat, vakon Chinonnak tippeltem. Jóleső, fanyarkás íz, szárító savakkal, finomszemcsés textúrával szájban. Az elegáns loire-i meggyes vonal is nagyon szépen megvan benne. Tetszett.

Befejező részéhez ér a Loire középső szakaszát érintő kalandozásunk. Egy vegyes sorral zárul a cheninnel és a cabernet franc-nal való ismerkedés. Nyitott pince garázsában kóstolgattunk Arnaud Lambert saumur-i és saumur champigny-i borai közül. Borokon át megízlelhettük, de belülről sajnát szemünkkel is megnézhettük a lenyűgöző Chateau de Brézé-t is, mely az egyik leghíresebb a köztudottan gyönyörű Loire-völgyi kastélyok közt.

Már az előző posztban is sikerült a fiatal és tehetséges Aurelian-nál megcsodálni, micsoda részletgazdagságra és fineszre képes a Cabernet franc Bourgueil-ben (pláne ha valaki Burgundia felől közelít rá). De meglehet, hogy Saumur Champigny talán még ezt is képes überelni, ha ott is megfelelő kezek segítik világra. A régió vöröseivel való ismerkedésben két fontos állomás volt még hátra: Parnay és Brézé. Akik követik fb oldalunkat, azok már sejthették, bizony jártunk és kóstoltunk a méltán híres Chateau Yvonne barlangpincéjében is. Az épület természetesen kívülről is igen impozáns, a barlangpince meg olyan, akár batman rejtekhelye. De nem Bruce Wayne és Alfred fogadott minket. 

Az egész túra folyamán Saumur-Champigny és Bourgueil volt számomra a legközelebb ahhoz, amit egy vörösborban elegánsnak és kifinomultnak tekintek. Halász Imi, aki a trip szervezője volt, mindkét apellációban olyan pincékhez kalauzolt el minket, ahol nagyon szabadon, őszintén és lélekkel nyúlnak a Cabernet franc-hoz. Ma Bourgueil-ről lesz szó, méghozzá egy igazi artizán borász tolmácsolásában. 

Mondanom se kell, mindenki nagy várakozásokkal érkezett meg a csapatból a legendás Joly borászatához. Nicolas Joly a Rudolf Steiner-féle biodinamikus tanok legfontosabb továbbörökítője napjainkban. Mi több igen sok szempontból tovább is fejlesztette a néhol a spiritualitással és kevésbé egzakt tudományosan leírható biodinamikus elméleteket, melyet számtalan könyv formájában kiadott az elmúlt évtizedekben (közülük Az Ég és Föld szülte bor 2006 óta a Borbarátnak köszönhetően magyarul is elérhető). A Coulée de Serrant 1976-ban került a Joly családhoz, 1980-tól teljesen biodinamikusan működik, 1984 óta Demeter védjegyet élveznek és 3 apellációból készülnek boraik. A birtokközpont két épületből áll: az egyik monostor volt, ma Joly él ott, a birtok kastélyszerű nagyobb élülete pedig maga a birtokközpont, ahol Virginie Joly minket is fogadott.

A Loire mentén Vouvray felé kanyarodtunk a sümegiekkel Chinon után. Ez pedig azt jelenti, hogy a Chenin hazája a következő állomásunk. Nekem mint Tokaj-kedvelőnek nyilván ez volt a túra központi témája...már a repülőútat szervezve is sokszor eszembe jutott, hogy a chenin mennyi mindenben hasonlít a mi furmintunkra (sok különbséggel együtt persze). – Neutrális, jó cukorgyűjtő, visszamaradt cukorra is képes, botritiszre is hajlamos, termőhelyet jól közvetíti, pezsgő és édes bor is készülhet belőle, aztán a palackban fejlődve a chenin-nél is ugyanúgy feladja a leckét az oxidáció kérdésköre, akár a furmint esetében. Két elismert birtokot látogattunk meg itt: a *Királyudvar loire-i testvérbirtokaként idehaza is híres Domaine Huet-et, majd a sokkal kisebb, amerikai Peter Hahn-t, a Clos de la Meslerie-nél zárva a napot.

Július végén volt szerencsém egy pár napos bortúrát tenni a Loire-völgyében, last minute jelleggel (köszönet ezúton is a sümegi borgengsztereknek). Akik a borvilágot WSET rendszer szerint telefonkönyvként ismerik vagy jártak már az 1000 km hosszú francia folyó mentén, azok bizonyára tudják, hogy igen kiterjedt borvidékről beszélünk, melynek több, elég jól elkülöníthető részegysége van. Ebben a sorozatban most a középső részt barangoljuk be. 
Touraine régióban, (AOC) Chinonban kezdjük a túrát, Bernard Baudrynál, aki Baune-ban tanult, majd a tours-i kutatóban kezdte pályáját, de családja mindig is borászattal foglalkozott. Saját birtokát 2 hektáron 1975-ben indította el. Fia Matthieu Maconban, majd Bordóban és a tengerentúlon is tanult. Mára mindketten aktívan kiveszik a részüket a Baudry-stílus megformálásában.

Egyenes, neutrális, tenger vízre emlékeztető, sós jegyek orrban. Ízre a hossza fog meg először, aztán a részletgazdagság, a cizellált szerkezete, a fókuszáltsága. Nagyon szép, kifejező, finom, sós utóízze búcsúzik. Pazar loire-i fehér: remek ráhangolódás egy loire-i túrára...