Legutóbb, mikor tavasz környékén kóstoltam igencsak savhangsúlyos Kékfrankosnak ismertem meg (azon a céges kóstolón a Kadarkák sokkal inkább meggyőztek saját fajtáink közül).
Mivel nyáron bontottam, ezért kicsit behűtöttem (talán túlságosan is, ami nem volt baj, sőt néha szükséges...). Ezért adtam neki időt, hadd szellőzzön magában egy kicsit. Színe elég intenzív rubin, széleken halványabb, áttetszőbb bordóba csap át. Illata elsőre (hűvösen) lédús piros gyümölcsös, később hordós vanília párolog belőle, rumos szilva, cseresznyekompót és társaik. Pörgetve hűvösebb fűszeresség elevenedik meg: bors, paprika. Melegedve kis kék virágosság és animalitás érzékelhető, és a fűszeressége is "kékfrankososan melegebb" karaktert kap. Dús illat, eddig megnyerő bor.
Ízben ezúttal is alapvetően a savak határozzák meg a bort, s adnak neki nagy lendületet. Kicsit tapadnak a tanninok is. Közepes test, különösebb izgalmak híján. Lecsengésében határozott kávés, csokoládés kesernye bukkan föl, de a savak mellett némi eleganciát is kölcsönöz a bornak. Kereksége, arányai kevesebb savval érzésem szerint szebben bontakoznának ki (de ez nyilván termőhelyi, évjárati jegy is). Étel mellé kívánkozik.

Halvány citromszín. Illatban meglepő gazdagság, sokszínűség. Puha marcipán, cukrozott sütemény, és hihetetlen mennyiségű ásvány eleganciája. Ízben hosszú és ugyancsak telt. Markáns, tartalmas bor, komoly beltartalmat érezni benne. Mikor egy éve kóstoltam tartózkodó volt és nyers, azóta mondhatni tökéletesen kinyílt. Ásványai kibuktak a felszín alól, zamatai lekerekedtek, pici kesernyéje jól esik, savai belesimultak, fitten tartják a bort. Van a juhfarknak egy elegáns krémessége (nem olyan, mint a Chardonnay-nál, annál rusztikusabb, amolyan régi vágást ad a boroknak, amik engem nagyapám ság-hegyi borait juttatják eszembe kicsit). Ez a fajta krémesség ebben a borban a lehető legszebben mutatkozik meg. Elegánssá és nem fülledtté teszi, ahogy sok somlói esetében tapasztaltam mostanában. Meglepően pazar kis juhfark, igazán remek árban. (cca. 6+)

Üde málna és szamóca, de mégis friss, életteli és intenzív aroma. Finom, üdítően fanyarkás savak, frissítő ital a kánikulai napokra. Kedvesen gyümis, kifejezetten finom ízmaradék (rosékban ez egyébként nem mindig jellemző, nálam elég kényes kérdés ennél a műfajnál az ízmaradék, ez itt most épp tetszik)... Nem kell sokat töprengeni fölötte, csak fölnyitni és gyorsan meginni, szomjoltónak. Kezdésnek...bármihez.

Korábban már írtam egy meglepően sötét, szinte barnás árnyalatú, szép kis juhfarkról, melyet Tombor Pista bácsi készített. Olyan ő, mint egy 'köveskáli Kaló Imre'. Igazi ritka egyéniség (illetve a párhuzamot erősítendő: nála egy 2002-es Irsai vagy Chardonnay még olyan masszívan áll a talpán, hogy az ember eltöpreng, ezeket a borokat miért nem ismerik a nagy borítészek, meghatározó borsznobok...bizonyára tán nem is értenék, bár egy vakszakaszban talán leesne az álluk, nem tudom. Az ő borait sem WSET kritériumok szerint kell értékelni, hisz Kaló Imréjéhez hasonlóan szélsőségesek. A címke sem oly dekoratív, de nem is kér sokat boraiért). Kifogyhatatlan sztorikészlete van az elmúlt 20-30 év valamennyi magyar borágazati szereplőjéről. Kereste már meg őt is piacvezető kereskedő többször, hogy adja el a lelkét, de miért is tenné. Aki egyszer kóstol nála, mauzóleumszerű kóstolótermében (mely egyúttal a pince meghosszabításaként lényegében a nappali is), egyhamar nem felejti el az élményt, s megismerheti a magyar borvalóság egyik leghitelesebb oldalát. Élete párjával, Irma nénivel művelik a szőlőt. Ha kedves vendég érkezik, néha előkerül a vadászpuska, és estére Irma néni elkészíti a legfrenetikusabb vadpörköltöt nokedlivel, amit csak el lehet képzelni (nem lehet michelin csillagokkal kifejezni az élményt). Közben nagy nevetések, a szókimondó öregek sztorizásától. Sokszor az emberek minél egyszerűbben élnek, annál kedvesebbek (ügyet sem vetnek a vesztébe rohanó világgal). Egyben ő az első 40 év fölötti úriember, akitől azt hallhatjuk, hogy a pálinka úgy finom, ha kevesebb benne az alkohol....(pálinkarajongóknak hamar kiderül az ok is, - összefonódnak a szálak...Panyik tanárnő is töltött itt szakmai gyakorlatokat). Irma néni nevét viselő házi gyógynövény likőr, az Irmikum pedig igazi unikum, mégis fényévekkel többet ad, mint az Unicum.
Kicsit bizarr párosításnak hangozhat a juhfark és a barrik így együtt, de nem kell megijedni! Komoly, érett bor, sajátosan krémes textúrával. Érdekes lenne egy barrik Chardonnay sorban elrejteni. Vajas illat, krémes, szinte édeskésen vaníliás, barrikhordós íz, de klasszikus, hagyományos ízekkel, megőrizve a helyi borokra jellemző férfias savakat, ásványokat. Meg kell ismerni mindenkinek a vegytiszta (hibátlan, mégis izgalommentes) technoborok mellett az ilyen bort is, amilyenre már talán csak a nagy öregek képesek. Lecsengésében olajos magvak bukkannak föl, mogyoróval. Felejthetetlen, sajátos bor.

Szeretem Pálffyék vörösborait (is). Kicsit átfogalmazva, kifejtve: hazai viszonylatban én az olyan súlyú vörösborokat tudom talán a leginkább értékelni, amilyeneket pl. ők (is) készítenek. Egy éve a Cabernet bűvölt el lenn a pincénél, most pedig a Pinot noir nyűgözött le teljesen. Mindezt úgy, hogy ezek erőlködésmentes, pille könnyűre hangolt vörösborok (melyek bizony az én személyes ízlésemnek sokkal kedvesebbek, mint a 10ezres csúcsragadozók, amikből néha másfél deci is sok tud lenni egyszerre). Igazi halovány pinot szín. Áttetsző meggylé, némi rozsdás beütéssel (olyan mint egy félig átlátszó, huncut selyem ruha). Illatban barátságos és közvetlen. Epres sütemény, hecsedli, talán virágok, elegáns vanília, mely nekem igazi pinot-s jegy szintén. Ízben bársonyos textúra jellemzi, kellően betölti a szájat, vaníliás, selymes jellegével. Hosszú, savai enyhék, gyümölcsösen gurulnak szét a szájban, finom, jóleső kis tanninnal zárulva, de nekem az ilyen kerek pinot-k a kedvenceim. Határtalan gyümölcsösség, mégsem egysíkú, mégis van benne lendület, spiritusz. Kivételes ihatóság, habzsolnivaló bor. Igazi gyümölcsbomba Pinot, benne a sok báj, amiért ezt a fajtát annyira szeretjük: piros bogyósok, eper, málna és cseresznyekompót egyszerűen remek, jókedvet árasztó zamatai. Ízben a savak nem tolonganak, folytatódik a bogyós-gyümölcsáradat, sok pici, erdei gyümölccsel kiegészülve. Sokak számára lehet keskeny, de hihetetlenül jóleső bor. Bármikor szívesen innám. Sokat gondolkoztam csillagán, de kétszeri kóstolásra is megérdemli.

Tükrösen csillog, aranyló villanásokkal. Illatban kifejezetten sajátos bor (nem kezdő pálya, ezt előre bocsátom...) eleinte puskapor, nap égette kövek, száraz kenyérmorzsa és széna. Szinte nem is édes bort sejtet ez a sokszínű buké (semmi töppedtség eleinte). A felszín alatt barack játszik még az illúziókkal. Ízben vastag, olajos, elég cukorhangsúlyos bor. Savakban nem bővelkedik, amitől erősen mézes, markáns ízzel tölti be a száj szegleteit. Íze nem túl hosszú, de szép szövetű, s egy szűz termés bora nem is szokott percekig kitartani. Soha nem mondanám meg, hogy Furmintból készült ez a bor. - Nem könnyű belőle meginni 1-2 pohárkánál többet sem, de ha ez a szűz ültetvény idősebb, érettebb és bölcsebb lesz egyszer, akkor a fenti paraméterek sokat változhatnak, a bora is okosodik majd. Aki a nem szokványos dolgok szerelmese, annak (is) érdemes elmerülni benne. Egy szűztermés borának későbbi pályájáról nehéz bármit mondani, de talán fiatalon a szebb (?). Erős édessége miatt én inkább gyümölcsös desszertek mellé innám, esetleg távol-keleti ételekhez lehet megpróbálni, illetve magában.

A minap mi is hagytuk magunkat elcsábítani pár ígéretes olaszrizlingre, ahogy azt a hazai "borblogger társadalom" nagy része is megtette mostanában. Laci is, Marci is én is kóstoltunk egy időben (nem gyakori eset), úgyhogy most kicsit parallel tudtuk kifejteni/megvitatni, kinek milyen a jó Olaszrizling. Marci válogatott, a kóstolás végül nem vak volt, mert sokan voltunk. Összességében meggyőző mezőny volt. A jegyzetek töredékesek, de a lényeget megpróbáljuk átadni....

Elég enyhe, fehér gyümölcsös illat barackkal, virágokkal. Szép, a fajtát igazoló zöldmandulás, mandulatejes ízjegyek, finom ásványokkal kiegészítve. Remek savak, egy jó árú fehérbor.

Friss nyári kortyolgatós bor. Mindene a helyén van, jól eső, ropogós köveskáli ital. Rizlingesen üde, ásványosan citrusos, köveskáli savakkal. Fehér húsok, mondjuk csirkemell (nem baj, ha kicsit száraz), halak, de a legjobb, ha behűtjük (szódával) egy nyári délutánra üdítőnek.

A juhfark egy szolídabb, egyszerűbb verziója, melyben az a szép, hogy nem próbál felnőni somlói társaihoz, hanem a maga módján akar szépnek tűnni. Színe egész sötét, barnába hajló. Illatban a fajtára jellemzően édeskés, virágos jegyekkel találkozunk, ám ízében szokatlanul krémes textúrát kapunk. Közben a savak is juhfarkosan erőteljesek, melyhez az egyensúly kedvéért kellemes zamatosság is párosul.