Ma már nem lehet eléggé túlértékelni a pohár jelentőségét, ha borok komoly kóstolásáról van szó. Otthoni kedvence mindenkinek van, amibe sokszor a forma szépsége, a megszokás, személyes preferencia is beleszól, de bizony a boros pohár külön tudományterület, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a kóstolás leglényegesebb eszköze, amin a bor végső tetszése, nem tetszése, sőt közlékenysége is áll vagy bukik. Az alábbi írásnak két előzménye is volt. Első körben (selejtező) minden otthoni poharamat vizsgáztattam egy 2013-as 5 puttonyossal. Gyorsan kiderült például, hogy a Gabrielglas-t nem Tokajhoz fejlesztették ki, szinte megölte a bort. A Magyarországon közismert, kis méretű, szűk szájú fesztiválpohár az aszút keserűvé teszi, mivel a bort a nyelv hátsó részére irányítja, a Schott-Zwiesel univerzális pohara korrekt volt, de semmi különös (kicsit elveszik a nagy kelyhekben a bor). De következzenek a nagy döntősök, akik már két körben gyönyörűen bemutatták az aszúborokat.

Angol újságíróknak szervezett tokaji túrát a borvidék hegyközségi tanácsa: végre valami igazán pozitív projekt! Az Angliában élő és ténykedő Toronyi Zuzu szervezte meg azt a három napos eseményt, melynek keretén belül a brit zsurnaliszták lehetőséget kaptak, hogy képbe helyeződjenek, hol tart a tokaji furmint, a hárslevelű, a pezsgő vagy éppen az aszú napjainkban. Jómagam a pezsgős és az aszús mesterkurzus levezénylésére kaptam megtisztelő megbízást, amire mondanom se kell, örömmel mondtam igent.