Örömmel olvastam december első felében, hogy a művelt alkoholisták is határozottan megszólították a hazai átlagfogyasztót, miből is érdemes válogatni az ünnepekre, ha jót akarunk inni, de nem nagyon drágán. Ez fontos. Így az ünnepekre azok is bátrabban bevásárolnak borból, akik év közben nem nagyon fogyasztanak, s különösen örvendetes dolog, hogy ilyenkor a tokajiaknak is több figyelem jut (talán azok közül páran, akik most sem csalódnak, év közben is rászánják majd magukat egy-egy palack megvételére). Ha pedig van valami, ami eljut a rohanó internetkorban az emberekhez, akkor egy indexes blog bejegyzése az. Nagyon tetszett Albert gazda tavalyi „újévi-aszús” kampánya is. Szükség van az üzenetre, különösen ilyenkor. Minket ugyan közel sem olvasnak annyian, mint őket. S én tavaly már készítettem egy jóvétel karácsonyi különkiadást a konvencionális ünnepi menü mentén (újabb évjáratokkal jól behelyettesíthető ez idén is), most valami másról írnék. Bizonyára karácsonykor fogy a legtöbb tokaji az év során, éppen ezért az évet záró top 12-es tobzódás előtt gondoltam, miért is ne szedném össze az eddig általam megkóstolt 12 legjobb tokaji bort. Már csak azért is, mert borkatalógusunkat böngészve azt vettem észre, hogy rendre ők álltak a legközelebb a maximális, mondjuk 10 pontos szinthez. Pár tétel, amivel szinte garantált a megdöbbenés ünnepi asztalnál. Fele aszú, fele nem. Vigyázat, hedonizmus-veszély! Íme:

Tavasszal a Bortársaság tartott nagyszabású bortavaszos partnertalálkozót (jóég mennyi minden történt azóta, mintha évek teltek volna el…), decemberben pedig Zwack Izabella és a ZIB borászai mutatták be a Soroksári úton, hogy hazai viszonylatban bizony erre a szortimentre is oda kell figyelni (bevallom, én például életemben először jártam a Zwack-házban). Bár keveset beszélünk az itt föllelhető borokról, de közben olyan borászokat tudhat a kereskedő a maga oldalán, akik neve – azt gondolom – maximálisan önmagáért beszél: Szecskő Tamás, Balogh Zoltán (SAP), Ráspi József (bár nem kizárólagos), hogy csak néhány radikális példát ragadjak ki. Persze a nagykereskedők világa hazánkban megint egy külön, összetett és sokszor nehezen követhető sztori (aki tudja, érti…). Ebből az évből az évben az utolsó előtti komolyabb kóstolásom jegyzetei következnek.

Az újborok legnagyobb hátránya, hogy akkor robbannak be a frissességükkel amikor már épp senki sem vágyik rájuk. Egy csípős őszi estén ki akar friss, jól behűtött, élénk rozét kortyolgatni? Hát például én...
Egész napos fagyoskodásból hazaérve (egy új rozéval az anyósülésen), csontig átfagyva, valahogy mégis hűvös, könnyed borra vágytam.

Nagyon vártam ezt a rendezvényt. Több oka is volt ennek a várakozásnak. Egyfelől nagyon kevés mátrai bort iszom, másfelől pedig rengeteg szépet és jót hallani az idő közben három pincére élesedő összefogás tagjainak borairól. Losonci Bálint, Karner Gábor és Szecskő Tamás. Mátra szemmel láthatóan kezd erőre kapni. Pedig Gyöngyös környéke nem éppen fölemelkedéséről, hatalmas fejlesztéseiről adott hangot mostanság; mégis annál örömtelibb látni, hogy vannak lelkes és tevékeny emberek néhol a határban, akik csakazértis hisznek abban, amit csinálnak. Példamutatónak érzem jóideje az egész Tőkések-projektet Tokajtól-Villányig valamennyi borvidékünk számára. Önzetlen és őszinte összefogás, tenni akarás, KÖZÖS értékteremtési motiváció. Ha már a parlamentben, minisztériumokban, hegyközségi intézményekben nem történik semmiféle, - borászati téren előremutató dolog, akkor más nem marad, mint a hangadó egyéniségek (sorsszerű) összefogása a széthúzás helyett. Sokszor azt látni ugyanis, hogy a legagilisebbek, leginkább szem előtt lévő nagy nevek nem képesek leülni egy asztal mellé, hogy közösen vitassák meg szeretett borvidékük jövőjét. Mert bár tudom én azt is, hogy sokszor egy-egy borász többet tesz tíz év alatt egy régió borászatért, mint a többiek együttvéve egész életük folyamán, de ettől még az együttgondolkodás nélkül valószínűleg hosszú távon semmi nem megy.

Kürthy András barátunk "leselejtezte" meglévő vörösborkészletét és invitált minket, hogy kóstoljuk össze néhány bor különböző évjáratát. A véletlen műve lett, hogy főleg kékfrankosokat kóstoltunk, zárójelbe téve őket egy pinot és egy franc párossal...szószaporítás helyett a sor rövid leírása következik, a teljesség igénye nélkül: