Az idén másodszorra megszervezett TH – Borszalon egy esztendő alatt olyan rangos boros eseménnyé vált, hogy gyakorlatilag kötelezőnek tekinthető mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik az autentikus hazai borok iránt. Olyan átfogó borászfölhozatalból csemegézhetünk idén is, amilyenből talán sehol másutt (ott lesz például 2012-ben is a Somlói Apátsági Pince, Kaló Imre és Szentesi József is, hogy csak egy-két ritkán elcsíphető pincét említsek, valamint ígéretes külföldi vendégek is: Josko Gravner, Movia, Cotar, Radikon). Érdemes tehát fejben ’must see’ – listát készíteni, s a honlapon jegyet váltani. - Az eleve sokmindent kínáló sétáló kóstoló mellett lesz itt még szeminárium azoknak, akik keveset tudnak a narancs borról, illetve egy Bor illata című kiállítás is megtekinthető. Kár lenne kihagyni bármelyiket is!
(Alább a Terra Hungarica címkére kattintva megtekinthetők a Kékfrankos nap és a tavaly őszi esemény beszámolói is.)

Nagy szerencsém volt, hogy a fiatal Németh Attila Gábor végül visszajelzett ottlétem során emailben, hogy mégis betérhetek hozzá Mádra egy rövid látogatásra. Köztudott, hogy gyöngyöstarjáni borászról van szó, aki a bátyjával alapította a tokaji Alana pincét, mely máig csakis Amerikában értékesíti borait. Mostanában nincs tervbe véve a hazai eladás, mivel a borász véleménye szerint a hazai piac amúgyis remekül el van látva kiváló tokajiakkal, mindenféle árszínvonalon. Ennek kapcsán többször elmondtam már, hogy ez valóságos merénylet az értők felé. A birtok egyébként nem kicsi, másfél hektárról hamar 29 hektárra nőtt a birtokméret, amikor az egyik komoly külföldi befektető-birtok kivonult Hegyaljáról és egy sor területet sikerült így megvásárolniuk. Édes boraik gyakrabban kerülnek szóba (Attila véleményem szerint a Sárga muskotály egyik legnagyobb hazai szakértője, immár két borvidéken is), de már 2005-ben is készültek náluk (közel) száraz borok, melyeket Alkonyi Lászlóval most volt szerencsénk megismerni:

A Királyudvar újjáépítése az egyik legnagyobb sikere a külföldi tőke hegyaljai megjelenésének. Az utolsó órákban mentették meg és varázsolták újjá ezt a több évszázados csodálatos épületet a végső pusztulástól, arról nem is beszélve, hogy igen rövid idő alatt nem csak a borvidéken, de hazai viszonylatban is az egyik legizgalmasabb borműhely jött létre, ahol borvidéki és francia szakemberek egyaránt igen komoly borminőségeket alapoztak meg az elmúlt évtizedben. A Secről, Demi Secről, Ilonáról vagy épp a Királyudvar pezsgőről már nem kell bővebben értekeznem valószínűleg. Végre testközelből látva a pezsgőapparátust tudatosult csak bennem, hogy mekkora dolog, hogy ez egy francia kapcsolat révén meg tudott valósulni Hegyelján. A Királyudvar ugyanis évek óta saját maga készíti el pezsgőit. Anthony Hwang a Királyudvar Loire-völgyi testvérbirtokáról, a Domaine Huet-től kapja a szakmai támogatást ebben a nehéz témában, s készíti szerintem egyedülálló módon tudatosan és magas minőségben methode traditionelle pezsgőit idehaza.

Egyre inkább úgy látom, hogy a kezdeti nagyberuházásokkal alapított, s valóban innovatív nagypincék után, ma inkább a kis családi borászok alakítják Hegyalja történelmét. Az ő kezükben van egyre inkább a kulcs; olyan borminőségek tudnak megszületni általuk a kisebb mérvű piaci nyomás révén, aminek egy jelentős része szükségszerűen külföldön realizálódik inkább (sajnos vagy nem sajnos). Így sajnos a boraik gyorsan elfogynak idehaza, látszólag kis lépésekben fejlődnek, de ezeknek a világszínvonalú minipincéknek a hátterében bizony óriási küzdelmek, mindenen átívelő erejű családi és a szemmel sokszor alig érzékelhető közösségiség, baráti összefogás húzódik meg. – Olyan dolgok ezek, amitől egy kis birtok sikeres vállalkozás tud lenni, de az adóbevallásban nincsenek rá kitöltendő pontok.
A Bott Pince friss tételeiről ebben az évben már sokszor írtam, de az ő stílusukra mindig kellemes élmény rácsodálkozni:

Egy hosszú hétvégét ismét Hegyalján töltöttem, mivel maradt az évből még némi szabadságom. Nagyon sokat kerestem a kifejezést, röviden hogy tudnám leírni ezeket a látogatásokat (talán ezért nem írtam pár napig másról). Megrendítő. A szó legjobb értelmében értem ezt. Tokajban húsz éve nagyobb dolgok, változások történtek, mint az egész országban együttvéve. Ez számomra nyilvánvaló. Sokminden történt és valahol mégsem elég. Biztos van, aki azt mondaná ki végső konklúzióként, hogy valójában semmi, de ez sem igaz. Ezek a látogatások, találkozások viszont nagyon inspirálóak.