A pontok:

http://sziget.hu/pbm/hirek/pontszamok.15209.html

Az induló pincék:

http://sziget.hu/pbm/nevezok

Orsolyák Attila érdekes ember. Az igazat mondja, nem csak a valódit. Senki ne várjon tőle romantikus tündérmeséket a borok születéséről. Ő a kőkemény rögvalóság viszontagságai mellett fogott bele saját birtok kiépítésébe méghozzá akkor, amikor már rengeteg tehetséges borász lepte el Tokaj színtereit. A Furmint Februáron nagy hatással voltak rám az Istenhegy Kisbirtok név alatt készült borai. Akkor elhatároztam, hogy (pláne mivel a boraikról akkor nem tudtam megemlékezni) legközelebbi tokaji látogatásom alkalmával fölkeresem Orsolyák Attilát.

Luka Enikő újabban kap hideget is meleget is a bloggerektől. Ősszel meséltem a 11-es vörösökről. Nekem nem volt különösebb fönntartásom velük. Tiszta, fajtajelleges borok, s nekem szimpatikus, hogy egy olyan fajtából is, mint a Zweigelt-ből is próbál nagy bort megformálni a pince (nem mintha ez könnyű lenne, de az általam eddig megismert két évjárat ígéretesnek tűnik). Egyeseket talán megbotránkoztathat, de nekem a burgenlandi párhuzam is tetten érhető a borokban a megszokott, hűvös sopronisággal megtoldva. A fa vagy pláne az alkohol szinte soha nem telepszik rá a borokra, s én úgy látom, a borászat limitált tételeinek megvan a maga rajongótábora is. Sopron újabban töretlenül modern irányba fejlődő és szimpatikus pincéinek dinamikáját szerintem Luka Enikő sem bontja meg...

Hiszünk a nagy száraz fehérborok halhatatlanságában. Annyira hiszünk, hogy néha észre sem vesszük, mennyire az út elején tartunk megismerésükben. A 2006-os év például az egyik legfontosabb mérföldkő volt Hegyalján száraz borok terén. A 2003-as után végre ismét egy kimagasló minőséget produkáló évjárat, ahol a pincékben tovább folytatódhatott a dűlős borok minőségi csiszolása. Mindennek már hat éve. Akkor sokan azt gondoltuk, ez a minőség új távlatokat nyit meg érlelhető száraz borok tekintetében.
Az egyéni stílusok még javában formálódtak: a fahasználat és az almasavbontás hatása, a magas szesz több helyen gyermekbetegségekként nyomták rá bélyegüket egyes borokra, de az vitathatatlan, hogy a dűlők föltérképezésében óriási szerepe volt 2006-nak! Ismét borászokkal és bloggerekkel kóstoltuk meg vakon az évjárat legfontosabb tételeit Hegyalján, hogy megtudhassuk, mi maradt a kecses, törékenynek látszó löszös borokból vagy épp a zsírosabb, méregdrága nagyágyúkból.

Szerencsés módon ott voltam a 14. Pannon Bormustra díjátadóján. Az Onyx által megkomponált gálaebéd megindítóan hibátlanra sikerült. - Remek bor és étel párok, jó asztaltársaság, az itthon elérhető talán legmagasabb színvonalú éttermi élmény (a tonhal variációk, a marhapofa mellett nekem a marinált kacsamáj és a később még szóba kerülő desszert nyújtotta a legszédületesebb élményt). Igazi ünnep volt az idei esemény is, komolyan. A verseny a tavaly és tavalyelőtt megszokott színvonal mentén lett lebonyolítva 2013-ban is, amiért a Sziget Kft és a Nemes Richárd vezette in vino consulting felelt. A zsűritagok is elismeréssel adóztak az olajozott kóstolási szisztéma előtt és megismerhettek pár igazán kivételes adottságú magyar fajtát (mégha a nevük kiejtését még szokniuk kell is), és nem kevésbé izgalmas termőhelyet és borászt is. A komoly nemzetközi szakemberekből összeállított zsűri jelenléte és bírálata még mindig nagyon fontos ismérve a pannonhalmi borversenynek. Kicsit közelebb billent ez talán minket is egyfajta nemzetközi mérce felé (számos értelmetlen és eleve üres vagy kiüresedett egyéb borászati díjunk mellett).