Izgalmas felkérésnek tettem eleget pár napja a Borkollégiumban. A 3 órás mesterkurzus célja az volt, hogy a világ különféle természetes édesboros technológiáit kóstoljuk össze (az erősítetteket tehát most kihagytuk). Jól tudjuk, hogy ez a piaci szegmens micsoda kihívásokkal küzd eladhatóság és rentábilitás terén, nem csak Tokajban. Mégis megdöbbentő volt azt látni e 21 borral, mennyire sok országban becsülik nagyra a termelők az édesség limitált kincseit mint a természet ritka ajándékát. 

Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

Erdőbénye még mindig az egyik legszínesebb közössége Hegyaljának. De végre egy olyan történet, aminek helyben is vannak előzményei! Gonda Péter családja mély gyökerekkel rendelkezik ugyanis Bényén. Mezőgazdasággal foglalkoznak nagy területen, s leginkább juhászatuk után lehet ismerős a család neve, hiszen néhány évig juhsajtokban, bárányhúsban is utaztak. Időközben a súlypontok optimalizálódtak, aminek a bárányok vesztesei lettek (bár ez nézőpont kérdése). Péter Miskolcon alapított családot, de megmaradt pár hektár szőlő és feleségével úgy döntöttek, ezt a vonalat ők viszik tovább a családban. Fél hektár a távolabbi Lapisban, másfél a bényei Lepényben és kettő a Danszálláson adja a tájkép hátterét. Az első forgalmi tételek megformálásában a közösségi infrastruktúra közreműködött, míg a saját víziók (részben natúr elvek mentén) a miskolci avasi pincében öltenek testet, ígéretes végeredményekkel.