A Hétszőlő igazi forradalmár-borászatként vonul majd be Hegyalja történelemkönyvébe. Úttörők minden tekintetben, főleg abban, hogy ma olyan édes borminőségek jellemzőek, melyek az egész világon egyedülállóak, színesek, fényesek, és a mi a legfontosabb: jól esik inni őket. 

A Hétszőlő 90-es évek elején az egyik első francia tőkével alapított birtokként fogott bele az aszústílus finomhangolsába, csiszolásába, mindezt egy olyan kor alkonyán, mikor az aszú egy avitt, oxidált, érett borként élt a köztudtaban mindenhol.

Az elmúlt napokban több egyboros poszt is aktuális Szepsy borokról szólt. Az édesek terén sosem volt számomra kétséges, hogy halhatatlan tehetségű borászról van szó, aki fontos mai folyamatok elindítója Tokaj szerencsecsillagának újboli felívelése terén. Két modernebb hangulatú száraz bort is bemutattunk pár napja. Senki ne értsen félre: Szepsy István érdeme a száraz tokajiak és a dűlők bemutatása terén is örökérvényűek, ám az első nagy dobások (2000, 2003...) még merőben más stílus mentén boncolgatták a száraz furmint stílusjegyeit és egy hosszú, fordulatos és kiérlelt, többéves munka van Szepsy mögött mostanra.
A 2006-os és 2007-es évjáratok is fordulópontok voltak: nagyjából ekkorra érett be a tokaji száraz boros újhullám. Akkorra már láttunk kiváló évjáratot (2003), hűvösebb aszús évjáratot (2002), esősebb évjáratot (2001/4/5) is, kellő tapasztalattal felvértezve a borászokat, akiknek minden évben csak egyetlen sanszuk van villantani. A mádi dűlők legfontosabbjaiból addigra már készült referenciabor egy vagy több évből. A borászok stílusa és az évjárat persze még mindig meghatározta a borokat, de egyértelmű volt, hogy Tokaj dűlőiben valami rejlik az édes borok univerzumán túl is, amire idehaza és külföldön is elkezdtek figyelni. Az addigi borok közül volt egy, ami puhaságával, mélységével és szépségével mindegyik közül a leginkább lenyűgözött. - Egy bor, mely az első nagy Szepsy-kóstoló alkalmával (Bortársaság, Lánchíd) az én kapcsolatomat is végérvényesen megpecsételte Tokajjal, Szepsyvel, Máddal. Ha Szepsyt hallgatja az ember, hirtelen rengeteg ihlet és inspiráció szállja meg a fejünket. Általa a legkönnyebb megérteni, mitől is különleges ez a borvidék. A véletlen úgy hozta, hogy ismét találkoztam ezzel a bizonyos Nagy Furminttal. Nyúlászó 2007. Tavaly szenteste a drágább Szent Tamás 2007-ből csalódás lett (ahogy több más fülledt Szent Tamás évjárattal is korábban). Nézzük a fele annyiba kerülő Nyúlászó mitől lehet több! 

Munkámból adódóan 2017 is úgy alakult, mint 2016 (s ahogy 2018 is fog): a legtöbb hétvégi boros eseményt ki kellett hagynom. Mégsem sajnálom, hogy  ennyire kevés kóstolóra jutottam el. Van ugyanis egy ivó, ahol mindig sikerült a pultnál vígasztalódni, ha Pesten lehettem. A Carpe Diem Borbár légkörét egész évben szomjazta a szervezetem és lassan talán azt is elmondhatom, hogy fővárosi törzshelyemmé kezd válni a kis borszentély. Számos 2017-es poszt köszönhető Tar Feri izgalmas kóstolóinak. Amíg az ember borkereskedésnél dolgozik, addig a kóstolás gyakorlása nem jelent gondot, de ma gyakorlatilag ez az egyetlen hely, ahol alkalmam nyílik trenírozni magamat borok terén.

Az eddig is ismeretes volt, hogy a legpontosabb víziói Tokajról ma Demeter Zoltánnak vannak. Száraz bor, főbor, aszúbor. - Erre a háromlábú szerkezetre építené a borvidék szerteágazó termékpiramisát. Persze, ha közelebbről megnézzük, igencsak sokszínű a kép az ő pincéjében is. Akad némi kísérletezőkedv is (ld. narancsbor, pezsgő, korábbi egri vörösek). Ma három olyan formabontó bort mutatnék be tőle, mely remekül felvetíti, mi is zajlik ma egy izgalmas hegyaljai műhely falai között, s meddig lehet eljutni adott bortípusok gondos finomhangolásával.