X

KISS GÁBOR

Ripka Gergely

In Franc we trust

Vegyes magyar sor, vakon

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor Code & Enigma

Egyedi árnyalatok Villányból két felvonásban

Kiss Gábor azon kevesek közé tartozik, akik Villányban sajátos, felismerhető stílust tudtak definiálni a borvidéki rögvalóság közepette is. Villány az átlagember fejében ma is úgy él, mint valami igen rangos vörösbort termő borvidék, ahol a világszínvonalú borászatok mellett mindig akad wellness hotel és étterem is, igen komoly borokkal. Az értőbbek körében szinte mindig társul egyfajta kimondott, ki nem mondott unalomérzés Villányhoz: egyforma portugieserek, egyforma rosék, nagyon kevés érdekes vörösbor a középmezőnyben, hogy aztán egy nehezen érthető ugrással megérkezzünk az arcpirítóan drága felső házba, ahol van drága hordó, van tannin, még több alkohol, de a borokban örömöket találni nem könnyű. (Brettet annál inkább.) Sokszor mintha éppen a bejáratottabb neveknél, nagy öregeknél lenne nehezebb dolgunk ezen a téren. Pár éve jelen van néhány lelkes fiatal is a borvidéken, köztük nekem jó ideje Kiss Gábor tűnik a legmagabiztosabb figurának. Alap roséja és alap vöröse mellett szívesen kóstolnék valami merész újítást tíz euro körül, helyette huszért választhatunk két ütős nagyágyú közül:

Tovább

Ripka Gergely

Néhány komolyabb vörös enyhe időre

Hazai éllovasok

Az utolsókat rúgja a nyár. Előkerülnek lassan a vörösborok a borhűtőből. Mielőtt a Tokaji Nyaram utolsó bemutatkozó pincéjére rátérnék, úgy döntöttem, egy poszt erejéig megszakítom a sorozatot. Nem mostanában történt a kóstoló, de néhány igazán izgalmas hazai vöröset sikerült egymás mellett megkóstolnom. Nem gyakori, hogy ilyesmit mondok magyar vörösborokra, de most így alakult. So, az öröm jeleként nem rejtegetném a fiókban tovább a jegyzeteket:

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor 364 2013

Miért ne választhatnánk nyáros is vöröset? Elég komplex, gyümölcsorientált illatok. Ízre kimondottan fűszeres, eléggé komplex, sokrétű, az áráért kitűnő vörösbor.

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor Code 2011.**

A modern nagybor Villányból. Nem a nagyságra utazik, sokkal inkább kifinomult részleteivel hódít. Nem fedi semmi a tiszta ízeket. Kedvesség és kifinomultság is szorult belé bőven. Fiatal még, de a francia hordó csak enyhén kíséri a koncentrált gyümölcsöket. Arányai nagyszerűek, semmi alkoholtúlsúly, semmi közhelyes étcsoki. Sima felszínek, lekerekedett élek. Teljesen egyedi irány, de nagyon tetszik.

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor 365 2012

Szép fűszeresség, modern és tiszta jelleg. Egyedi gyümölcsösség. Jó ihatóság, csupa élénk frissesség, remek arányok. Egyszerű bor, de mégis jólesően itatja magát. Nagyon korrekt, hiánypótló vételnek tűnik (pláne Villányból)

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor Cabernet sauvignon 2011

Hasonlít a 365-höz, kicsit több húsos gyümölccsel kitöltve. Mérhetetlen pontosság és tisztaság jellemzi őt is ízben. Lendületes savak jellemezték mindig is a borász stílusát, de mintha az évek folyamán ez is konszolidálódott volna (vagy én lettem toleránsabb), mindegy a lényeg úgyis az, hogy kell ez Villányba.

Tovább

Ripka Gergely

Matias villányi Cabernet franc 2008.*

Illata sajátos: szárított paradicsom, aztán lédús piros bogyósok jönnek elő (érett gyümölcs), szépen integrált fahordós jegyek kíséretével. Ízben cabernet-s fűszerpaprika, "drágaboros hordófűszerek" vaníliás barrique-jegyei töltik ki faltól-falig. Krémes, bársonyos és selymes lefutású korty. Optimális, jóleső súly. Semmi darabosság, csak csupa (már-már) újvilági kerekség. Nagy érlelési potenciál, kifogástalan balansz, akárhonnan is méregeti az ember. Néha azt gondolom, a legjobb villányi borok rendre az 5000 körüli árból kerülnek ki (nem magasabbról). Jól ki is osztok hát neki egy magabiztos csillagot!

Tovább

Ripka Gergely

Matias pécsi Zweigelt 2008.*

Izgalmas képviselőjét ismerhettem meg a Zweigeltnek Matiasékéban nem rég. Új technológia szülötte, melyet Kiss Gábor, a borász fedezett föl külföldön, s melynek lényege tulajdonképpen a magok áztatás előtti hatékony elválasztása. Meglepően halvány szín egy Zweigelthez képest: meggyes bíbor. Nagyon harsány illat, feketeribizlivel, rengeteg bogyós gyümölccsel. Lágy és krémes textúrájú vörösbor, kimondottan puha tanninokkal, újvilági behízelgéssel, közel tökéletes arányérzékkel tálalva. Nem mondanám rá vakon, hogy ez egy fajtajelleges Zweigelt, tele van érzékeny Pinot-s bájjal, miközben mediterrán bujaság is akad benne bőven. Szép vörösbor.

Tovább

Ripka Gergely

Karácsonyi boraim/2011.

Hosszú eszmefuttatások nagy borok kapcsán

Jó borissza lévén karácsonyra idén is a legnagyobb kedvencek közül mazsoláztam magamnak/magunknak otthonra. Igyekeztem úgy válogatni, hogy mindenféle bortípus szerephez jusson, közben üzenete is legyen a boroknak: a tájról, a borvidékről, a borászról és persze az ünnep pátoszáról is! (Azért tolódott ez januárra, mert annyi minden történt a két ünnep között, és a fényképekre nem jutott idő…)

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább