X

KISS GÁBOR

Ripka Gergely

In Franc we trust

Vegyes magyar sor, vakon

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor Code & Enigma

Egyedi árnyalatok Villányból két felvonásban

Kiss Gábor azon kevesek közé tartozik, akik Villányban sajátos, felismerhető stílust tudtak definiálni a borvidéki rögvalóság közepette is. Villány az átlagember fejében ma is úgy él, mint valami igen rangos vörösbort termő borvidék, ahol a világszínvonalú borászatok mellett mindig akad wellness hotel és étterem is, igen komoly borokkal. Az értőbbek körében szinte mindig társul egyfajta kimondott, ki nem mondott unalomérzés Villányhoz: egyforma portugieserek, egyforma rosék, nagyon kevés érdekes vörösbor a középmezőnyben, hogy aztán egy nehezen érthető ugrással megérkezzünk az arcpirítóan drága felső házba, ahol van drága hordó, van tannin, még több alkohol, de a borokban örömöket találni nem könnyű. (Brettet annál inkább.) Sokszor mintha éppen a bejáratottabb neveknél, nagy öregeknél lenne nehezebb dolgunk ezen a téren. Pár éve jelen van néhány lelkes fiatal is a borvidéken, köztük nekem jó ideje Kiss Gábor tűnik a legmagabiztosabb figurának. Alap roséja és alap vöröse mellett szívesen kóstolnék valami merész újítást tíz euro körül, helyette huszért választhatunk két ütős nagyágyú közül:

Tovább

Ripka Gergely

Néhány komolyabb vörös enyhe időre

Hazai éllovasok

Az utolsókat rúgja a nyár. Előkerülnek lassan a vörösborok a borhűtőből. Mielőtt a Tokaji Nyaram utolsó bemutatkozó pincéjére rátérnék, úgy döntöttem, egy poszt erejéig megszakítom a sorozatot. Nem mostanában történt a kóstoló, de néhány igazán izgalmas hazai vöröset sikerült egymás mellett megkóstolnom. Nem gyakori, hogy ilyesmit mondok magyar vörösborokra, de most így alakult. So, az öröm jeleként nem rejtegetném a fiókban tovább a jegyzeteket:

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor 364 2013

Miért ne választhatnánk nyáros is vöröset? Elég komplex, gyümölcsorientált illatok. Ízre kimondottan fűszeres, eléggé komplex, sokrétű, az áráért kitűnő vörösbor.

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor Code 2011.**

A modern nagybor Villányból. Nem a nagyságra utazik, sokkal inkább kifinomult részleteivel hódít. Nem fedi semmi a tiszta ízeket. Kedvesség és kifinomultság is szorult belé bőven. Fiatal még, de a francia hordó csak enyhén kíséri a koncentrált gyümölcsöket. Arányai nagyszerűek, semmi alkoholtúlsúly, semmi közhelyes étcsoki. Sima felszínek, lekerekedett élek. Teljesen egyedi irány, de nagyon tetszik.

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor 365 2012

Szép fűszeresség, modern és tiszta jelleg. Egyedi gyümölcsösség. Jó ihatóság, csupa élénk frissesség, remek arányok. Egyszerű bor, de mégis jólesően itatja magát. Nagyon korrekt, hiánypótló vételnek tűnik (pláne Villányból)

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor Cabernet sauvignon 2011

Hasonlít a 365-höz, kicsit több húsos gyümölccsel kitöltve. Mérhetetlen pontosság és tisztaság jellemzi őt is ízben. Lendületes savak jellemezték mindig is a borász stílusát, de mintha az évek folyamán ez is konszolidálódott volna (vagy én lettem toleránsabb), mindegy a lényeg úgyis az, hogy kell ez Villányba.

Tovább

Ripka Gergely

Matias villányi Cabernet franc 2008.*

Illata sajátos: szárított paradicsom, aztán lédús piros bogyósok jönnek elő (érett gyümölcs), szépen integrált fahordós jegyek kíséretével. Ízben cabernet-s fűszerpaprika, "drágaboros hordófűszerek" vaníliás barrique-jegyei töltik ki faltól-falig. Krémes, bársonyos és selymes lefutású korty. Optimális, jóleső súly. Semmi darabosság, csak csupa (már-már) újvilági kerekség. Nagy érlelési potenciál, kifogástalan balansz, akárhonnan is méregeti az ember. Néha azt gondolom, a legjobb villányi borok rendre az 5000 körüli árból kerülnek ki (nem magasabbról). Jól ki is osztok hát neki egy magabiztos csillagot!

Tovább

Ripka Gergely

Matias pécsi Zweigelt 2008.*

Izgalmas képviselőjét ismerhettem meg a Zweigeltnek Matiasékéban nem rég. Új technológia szülötte, melyet Kiss Gábor, a borász fedezett föl külföldön, s melynek lényege tulajdonképpen a magok áztatás előtti hatékony elválasztása. Meglepően halvány szín egy Zweigelthez képest: meggyes bíbor. Nagyon harsány illat, feketeribizlivel, rengeteg bogyós gyümölccsel. Lágy és krémes textúrájú vörösbor, kimondottan puha tanninokkal, újvilági behízelgéssel, közel tökéletes arányérzékkel tálalva. Nem mondanám rá vakon, hogy ez egy fajtajelleges Zweigelt, tele van érzékeny Pinot-s bájjal, miközben mediterrán bujaság is akad benne bőven. Szép vörösbor.

Tovább

Ripka Gergely

Karácsonyi boraim/2011.

Hosszú eszmefuttatások nagy borok kapcsán

Jó borissza lévén karácsonyra idén is a legnagyobb kedvencek közül mazsoláztam magamnak/magunknak otthonra. Igyekeztem úgy válogatni, hogy mindenféle bortípus szerephez jusson, közben üzenete is legyen a boroknak: a tájról, a borvidékről, a borászról és persze az ünnep pátoszáról is! (Azért tolódott ez januárra, mert annyi minden történt a két ünnep között, és a fényképekre nem jutott idő…)

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Barta Pince - gyorsszemle

Minden ugyanaz, csak másképp

Homonna Attila pár éve elhagyta a fedélzetet a mádi Rákóczi Kúria alatti pincében. Közben a fiatal Ujvári Vivien csatlakozott Barta károly csapatához és 2016-tól már egyedül ő készíti a borokat. Nehéz egy ekkora tehetséget pótolni, de bizton állíthatom, a csere bevált. Homonna Attila stílusa évekig elég markánsan megmutatkozott a Barta borokon. Szeretem azt a stílust is, de még jobban szeretem a saját boraiban, a bényeiekben. Viviennel egész más irányt vettek a borok. Olyan szakemberrel lépett el a pince egy frissebb irányba, aki száraz boros technológiákból látott már egy párat a nagyvilágban, de Hegyalján is. Így a borok is úgy lettek másak, hogy közben a Király-dűlő is szépen teret kap bennük 

Tovább