X

KÉSŐI SZÜRET

Ripka Gergely

Babits 3 puttonyos aszú 2004

Az aszúborok tradicionálisabb, könnyebben befogadható képviselője. Nem annyira túláradóan gyümölcsös és összetett, de megbízhatóan megjeleníti az elvárt aszús jegyeket. Illata mazsolás, diós, nagyon szép, érett. Ízben kissé a muskotályosság az, ami a bor profilját uralja, melyet a zamatok mellett, a fajtára jellemző kissé kesernyés lezárás is tanusít a korty végén. Összeségében szépek az arányok, jó az összhang is a cukor és a savak részéről. Ár-érték arányban egy kiegyensúlyozott aszúborról van szó.

Tovább

Ripka Gergely

Degenfeld Andante 04|07***

100 % furmint, 236 g/l maradékcukor

Azt hisszük, világhírűek vagyunk, és mindenki fejet hajt mindenütt bikavérünk és a tokaji aszúnk előtt. A valóság ennél azért kicsit lesújtóbb. Aztán sok volt a kontárkodás, az imázsrombolás is néha...de persze nincs elveszve semmi. Talán egy kis vérfrissítés, megújulás sokat segíthet borászatunkon. Talán nem kéne kapaszkodnunk úgy minden poros kifejezéshez, technológiához, mint az aszú vagy a szamorodni. Egy igazán rendhagyó, fiatalos lendületű, de letisztult - azóta is változatlan - stílussal útjára indított édes bor hozta meg az áttörést a mára legnagyobbak közt jegyzett tarcali pincének, a Degenfeld Szőlőbirtoknak is. 100 % furmint, 236 g/l maradékcukor. Gondolatok az Andante két évjáratáról.

Tovább

Ripka Gergely

Szepsy István 6 puttonyos tokaji aszú/2005.***

Régi jegyzet, első Szepsy-kóstolóm, ahol egyértelműen új dimenziók nyíltak meg bennem anno a Tokaj száraz és édes oldaláról egyaránt. Volt szerencsém tehát az öreg Szepsy-mester mellett megkóstolni ezt az aszút, melyet a sorsnak hála aztán még két alkalommal is visszakóstolhattam érettebb korában is. Ám ekkor még csupán hordóminta volt, közvetlenül palackozás előtt (2009 elején). Életreszóló élményt jelentett ez nekem akkor. Aszú, ahogy a fogyasztó nem élvezheti. Fiatal, az érlelése még nem zárult le, amikor kóstoltam. 2003 után a következő Szepsy aszú a 2005-ös évből készült el. Káprázatos szín. Maga a gyümölcshús íze és illata, mindent átható aromatikája. "Mintha sárga húsú őszibarackba harapna az ember" - alapvetően ennyit tudtam leírni róla akkoriban, de máig meghatározó borélményt érzékeltek bennem a műszerek. Elképesztően sűrű, és tartalmas ízek, zamatok. Határtalan komplexitás, melynek a fokát addig egyáltalán nem ismertem. (9+)

Tovább

Balla Márton

Ahogy a csillag megy az égen…

Szepsy kóstoló

A hideg miatt levegő után kapkodva teljesen átfázva érkeztem meg a Bortársaság Lánchíd-utcai üzletébe egy ködös tél-eleji reggelen. Nagyon vártam ezt a napot, ezt a kóstolót, így nem volt nehéz korán kelni, a fűtetlen vonaton ábrándozva bedöcögni Budapestre és átgyalogolni a benzingőzös alagúton.

Tovább
Izzás

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Édes élet a nagyvilágban...

Kitekintés: Kanada, Sauternes, Portó

Rengeteg tokaji édes bort kóstolok évente. Nehéz lenne számszerűsíteni, de a tesztelésekkel, birtoklátogatásokkal, rendezvényekkel együtt biztos, hogy többszázas nagyságrendről van szó éves szinten. Szeretjük mondogatni, hogy Tokaj ebben világelső, nincs párja, pedig bizony vannak trónkövetelők szép számmal (megjegyzem a tokajihoz hasonló kihívásokkal a borpiacon). Csak Európában természetes édesek közt ott van a francia Sauternes, a Rajna-vidék (BA, TBA stb), a ruszti ausbruchok, aztán a Vinsanto, az erősítettek, így Portó, Sherry vagy Madeira, Marsala, a tengerentúlon pedig akár a kanadai jégborig is elmehetünk. Pár hete a Borkollégiumban volt alkalmam egy rövid "édes kitérőt" tenni (ezúttal tokaji referencia nélkül). Lássuk, mit mutattak a pohárban!

Tovább
Sárospatak központja felett, hátul a Zemplén

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Szűcs Pincészet - helyszíni szemle a Kerekdombon

Egy csodás aszúpremierrel

A Kerekdomb Fesztivál három éve kötelező megállóhelyünk. Tavaly és tavalyelőtt a Tállya Dűlőbárral igyekeztünk a fesztiválozóknak újat mutatni a tállyai dűlőkből (Czinege Tamás illetve a Figi és Lipike remek ételei mellé). Ez idén sajnos 2 ültetett kóstolóra redukálódott: a Bocskai utcában egy játékos vakkóstoló és egy Alkonyi László számára szervezett dűlőtörténeti kóstolón mutattuk be Tállya és a termőhelyek egyediségét a Mailloth Kastélyban. Ebben az évben így viszont több idő jutott a kóstolsára (és a féktelen fesztiválozásra is). A szeptemberi hétvégén két pincénél tudtam hosszasabban időzni: a Szóló továbbra is a borvidéki natúr-movement szabadsághőse (nem mindig az én világom, de ha eltalálják az arányokat tudom szeretni ezeket a borokat). Szűcs Ferenc a Honvéd utcában pedig már csak amiatt is kötelező program volt, mert a Bocskai utcai helyszínt most is ő adta a játékos vakkóstolómhoz.

Tovább
Hercegkút: Kőporosi pincék

Ripka Gergely

Tovább