Bodó Judit és Józsi körül mindig zajlik az élet. Ott van például a Mindszenthavi Mulatság, a Dűlős Farsang, a Borday a Csontos Présházban, most épp a Keresztúri Kerámiagyárat újítgatják rendületlenül. A több éves projekt végére idén remélhetőleg egy szép birtokközponttal lesz gazdagabb az immár 5 fős család, amely mint tudjuk Felvidékről csöppent Hegyaljára, sőt igazából Bodrogkisfaludon lett családdá. Bár mindig akadt elég dolguk, de pár éve még a bloggereket is leráncigálták a városból, a laptop mellől, hogy Ne csak írják, tudják is meg, hogy készül a bor, amit aztán ízekre szedünk, megfejtünk, pontozgatunk, csillagozgatunk. Persze ezek a kiscsoportos foglalkozások mindig tapasztalással, tanulással jártak, a nap végét is munkával (azaz kóstolással) zárva. Ahogy nőtt a Bodó család, a Ne csak írja… elmaradt, de a borszerető barát és borász cimbora nem lett kevesebb, így minden februárban összejönnek kicsit, hogy a tíz éves évjáratot megkóstolgassák. Ez most 2010 lett volna, de mivel akkor alig-alig lehetett találni egészséges szőlőt széles e hazában, így többnyire a nemzetközi mezőnyből válogattunk ki csúcsokat, ki-ki a maga ízlése szerint. A véletlen úgy hozta, hogy idén én is jelen lehettem. Beszálltam hát én is egy palackkal. Hogy mit választottam egy ilyen illusztris társasághoz...?

Tiszta, fineszes, de moderált illat, sárga húsú gyümölcsökkel, könnyed illatos bukéval. Ízben frissítő citrusok, feszes, trópusi gyümölcsös jegyek, grapefruit, könnyed, tiszta szomjoltó karakter, egy tankönyvi alföldi irsai.

Kifejező, illatos, friss, fajélesztős, reduktív vonások sorát mutatja orrban. Ízben eléggé rövid, de tiszta, ropogós savú igazi tavaszi szomjoltó bor az első kertipartihoz. 

Kicsit szúrós, virágos illat, felismerhető fajtajelleg. Ízben laza, friss, sok primer gyümölcsöt mutató bor, mely kellően hosszú és telt is, pontos technológia mentén készítve. Az áráért még mindig remek bor a hétköznapokhoz.

Meglepően virágos, muskotályos, rózsás, szuperintenzív illat, ahhoz képest, hogy nem kimondottan illatos(nak szánt) tétel. Szép sav, finom, friss sárga gyümölcsök, összességben kellemes, behízelgő, feminin bukébor, mely jellegét tekintve simán elmenne vakon akár tiszta muskotálynak is.

Tolcsva rázós terep. A borvidék települései közt még ma is leginkább a szunnyadtság állapota jellemző rá. A Borkombinát időszakában központi szerepe volt a 27 település közt, a rendszerváltással aztán ez szép lassan leépült, pedig azt mondják, az itt élőknek szinte mindnek van ma is szőlője, amivel a család foglalatoskodik. S bár hiába lakják szorgos népek, ha Tolcsva kerül szóba az ember rendszerint bajban van, ha több borászatot is meg kell nevezni. A borvidéki színtéren talán még kevésbé jut eszünkbe a Pannon Tokaj neve felsorolásoknál. Nyári László, tulajdonos eleve az a habitusú ember, aki kerüli a reflektorfényt és a fényűző eseményeket, borásza Krimin Attila pedig bár olyanokkal járt  egy iskolába, mint Ipacs Szabó István, Liptai Zsolt, Szilágyi László, Balassa István, de mégis csendben, szerényen dolgozik a tolcsvai pincénél. Pedig bizony bőven van, mit megmutatniuk nekik is szárazban és édesben is! Ha meg kéne neveznem egy konkrét indokot, hogy mi motivál újra és újra a TokajGuide megírásában, akkor talán pont a hasonló vagy még kevésbé szem előtt lévő emberek izgalmas munkáját tudnám megjelölni.

Szentesi József édesapjának ugyan volt szőlője, de ő maga csak élemedett férfiként döbbent rá, milyen jó is lenne párszáz palack saját bor a mindennapokra. Egyszer a menetrendszerinti balatoni nyaralásból hazajövet szakította meg útját a Velencei-tónál, s döntött úgy, ott vesz területet és kezd szőlészkedésbe, borkészítésbe. Ezekből az ambiciókból aztán lett is saját bora mint budaörsi borász (noha a budaörsi helyi újság még arról sem tett említést hasábjain, hogy egyik lakosa Borászok Borásza címet nyert). Közben a nevéhez fűződik Budapest első boros éttermének megnyitása (a kultikus Maligán), Kézműves Borok Háza néven kezdett aztán borkereskedésbe, bérpezsgészetbe kezdett, ma pedig az Artizan kereskedés egyik tulajdonosa. Borai idehaza Michelin-csillagos helyek borlapjain szerepel, de külföldi borítészek is rendre elismeréssel nyilatkoznak egyedi stlíusukról. Szentesi József amolyan borszakírók titkos kedvence lett, aminek van is alapja. - Nagy kísérletezőkedv: történelmi magyar fajták, pezsgő- és habzóborkészítés több fajtából, de mindenekelőtt természetes, intelligens borászati mozdulatok jellemzők Szentesi Józsefre és remekül iható boraira. Nélkülözik az indokolatlan túlzásokat. Pár hete a Blaha melletti Jelenben személyesen tartott egy teltházas ültetett szortiment-kóstolót (igen baráti áron). Hébe-hóba kóstoltam már tőle több tételről is az évek folymán, de így egyben még soha nem írtunk nagyobb merítésben borairól:

A címke kicsit sokat akar mondani. Az nem teljesen világos, hogy most a Hilltop miért erőlteti nagy, arany betűkkel a Kamocsay nevet, holott az egész pince kezdettől fogva a Hilltop-brandet építi külföldön és idehaza is. Mindegy. Ne is vesszünkel a marketing útvesztőiben. Illatban például rögvest lebilincsel a kedves báj, ami árad virágaiból, muskotályos parfümjéből. Ízben nagyon rövid, savvezérelt ital, de amíg tart, addig friss, roppanó és élénk, enyhén szénsavas bor. 

Vajon meddig lehet elvinni a muskotályt? Képes-e nagy, termőhelyet bemutató bort adni? Lehet, hogy csak mi szánunk neki mellékszerepet. De az is lehet, hogy csak nagy áldozatokkal tud igazán komoly szintig jutni. - Ennek az Őszhegynek gyakorlatilag nincs kifejezhető színe. Rózsás, virágos, fajtajellges muskotályosság tódul elegánsan és tisztán az illatból. Ízre picit alkoholos, félszáraz érzet. Van benne valami plusz komolyság, ami sokkal inkább elzászi traminikhez teszi hasonlatossá, mint a többi kortárs sárgamuskotályhoz.

Visszafogottabb illat a fajtához képest, rózsával. Vitálisabb savérzet, mégis a sok alkohol picit elviszi a bort egy vasatagabb, de lustább irányba.