Muszáj megjegyeznem, mennyire másik világ ez: a levegő oxigéntartalmát leszámítva szinte minden egész más (illetve a levegőben nincs áporodottság). Időtlen anyagokból épült épületek, felszabadult közhangulat lengi körül a belvárosi utcákat, tereket, kerteket, erkélyeket, azaz mindent. Átjön a környezeten, hogy itt az ünneplés itala készül, és ettől a rend még inkább rendezett lesz…és válik nagyon hitelessé maga az élmény is. Mindig elmondjuk magunk nyugtatására, hogy ott ‘45-’90-ig persze kimaradt az, ami mifelénk sajnos jócskán lehúzott mindent. De bár megélném még, hogy egyszer ennek a ‘rend-érzetnek’ egy része hazai borvidékeken is megcsapjon; és tudnék hinni abban, hogy a tokaji eredeténél fogva is legalább ennyire az ünneplés itala. Az előzőekhez képest komolyabb borászatok következek Épernay-ből. A Boizelnek igen megörültem, mivel online sikerült foglalni, hovatovább vasárnap 17:00-kor is indítanak kóstolót! Jocky Ewing hotelszobák ágyain kortyolt kedvencét, a Perrier Jouët-t pedig amolyan spontán ráadásnak szántuk. Udvarukban belekóstoltunk, hogy is tanítanak a profik.

Az első olyan termelő Épernay-ben, akinek nagyon megörültem a neten keresgélve, mivel vasárnap délelőtt, sőt délután is fogad vendégeket (gyanúsan korrekt árképzéssel). Oldalaik tanúsága szerint 1802 óta termesztenek szőlőt, sőt Vignobles Gonet néven csendesbort is készítenek (és ha ez nem lenne elég, még egy csodás vendégházuk is van Épernay Champagne sugárútján, melyről utcaképet ig-videón osztottam meg múlt héten). Amiatt is izgalmas célpont volt, mert 100-150 km távolságból, egészen délről is dolgoznak fel szőlőt, ami számomra teljesen ismeretlen világ. Vajon ezek a területek tényleg annyival gyengébbek, mint az északiak?

Március elején volt már egy kóstoló furmintfan nappalijában, ahol 2015-ig visszamentünk az időben a **Bott Határi határait feszegetve. Ezúttal még mélyebbre engedjük a szondákat: a TOKAJMAGIC szeptemberi kiadásában 2009-ig nyúltunk vissza az időben. Mindig elmondom, hogy mennyire szeretek Bott borokat kóstoltatni: egyszerűen nincs okunk félni előtte; jól tudom, hogy a borok rendben lesznek, őszinték és szépek lesznek, ahogy igaz ez azok  készítőire is. Épp ezért minden évben szinte kötelező állomás egy tematikus Bott-sor, ahol ismét rácsodálkozhatunk, mennyire szépen fejlődnek ezek a borok, néha a legmeglepőbb évjáratokból is. A Határi még nem került sorra (a pince Csontosa mindig ellopja a show-t előle), pedig az északabbi termőhelyek közt igazi klasszikussá érett híres termelőinek köszönhetően. Most pótolunk!