Bordeaux Vinexpo, VinItaly, 2011-es Pannon Bormustra. Rendezvények az elmúlt mozgalmas hónapokból, melyek kapcsán rengeteg szó esett már a hazai borok (nemzetközi) megítéléséről, jelenlegi piaci helyzetéről, és jövőbeli lehetőségeiről a különböző webes felületeken. Magam mérsékelten hitelt adva, de azért megfogadva olvastam Kramer és a többi (b)orákulum szakvéleményét a hazai borkórképről. Határozott véleményem viszont, hogy mindezek építő célzattal hangzottak el szakértőktől, amit már csak emiatt is érdemes - legalább egy kicsit - megfontolni, megrágni, ízlelgetni (aztán ha mást nem is, kiköpni, hisz sokaknak már elsőre sem ízlett). Még Kramer is egyértelműen főkonklúzióként hangoztatta a Bormustra honlapján, hogy "nem sok olyan bortermelő ország akad a világon, mely akkora múlttal rendelkezik etéren, mint Magyarország". Márpedig, ha ezt egy amerikai tudja, akkor másnak is tudnia kell....(mégha a világ nagy része azt sem tudja, melyik földrészen keressen minket a térképen).

Ismét egy szimpatikus, ifjú borász portréja jelent meg egy olvasott hetilapban; s bár nem annyira friss talán, de csak most akadt a kezembe az interjú édesapám jóvoltából. Érdemes beleolvasni utólag is mindenkinek! Május 25-ei keltezéssel a mádi Demeter Endre osztotta meg a gondolatait, a DemeterVin családi pincétől, s megmondom egész őszintén, kevés átfogóbb összegzést olvastam eddig a mádi borászok jelenlegi helyzetéről. Szó esik persze a Szepsy István okozta borászati "ősrobbanásról", a Furmint jelentőségéről, dűlősokszínűségről, ősi borvidéki tradíciókról, pezsgőkészítésről, JuniBorról, Mádi Körről, a régi hagyományokat idéző baráti-szakmai közösség kohéziós erejéről, ahol a kis borászatok kölcsönösen segítik (s nem gáncsolják) egymás megfeszített, költséges, áldozatos, értékteremtő munkáját. A fiatal borász lelkes és szimpatikus optimizmussal, pátosszal beszél a mádi borkészítés hátteréről. A problémákat sem lemondó fásultsággal közli, hanem bízik a már említett baráti összefogásban, a közösség egyre erősödő egységében. (Mi is őszintén reméljük, hogy Demeterék parlamenti összeköttetései előnyös hátszelet tudnak adni nem csak a hegyaljai, de az egész hazai borágazat lábra állásának. - Igencsak elkéne már az a pozitív hátszél, vitorla már láthatóan lenne hozzá....)

Az egész történet onnan indult, hogy még egy évvel ezelőtt sikerült rálelnem Pécsett Szepsy István első Nyúlászójának, ennek a régi klasszis száraz, dűlős Furmintnak egy utolsó kövületére. Akkor nem éreztem még magamban elég elszántságot, fölkészültséget, hogy meg merjem venni (tartottam az évjárattól is), de azóta utána olvasgattam, s mivel a vinotékában azóta is megvolt a palack, édesapámnak meg pont arra volt dolga nem rég, így mégis lecsaptam rá (egy 5-ös Szent Tamás még most várja gazdáját, akit érdekel, írjon, elmondom merre van, viszont cserébe én is ott lennék fölbontásakor). Hozzácsaptuk még az egy korú, szintén első Szerelmi Hárslevelűt Demeter Zoltántól és egy évjáratazonos Királyudvar birtokbort, mely szintén a fenti két borász munkája (ők a bolt eldugott szegleteiből kerültek elő egyébként), elkerülhetetlen volt, hogy ne így együtt kerüljön ki belőlük a parafa. E három 2005-ös száraz tokajival a poharakban arra a kérdésre kerestük hárman a válaszokat, meddig jutnak a legszínvonalasabb tokaji pincék nagyra becsült száraz (dűlős) fajtaborai egy visszafogottabb, hűvös, csapadékos, országosan közepesnél gyengébb, Tokajban mondjuk közepes/átlagos évjáratból (?).

Igazi "nyári boros" poszt következik! Eddig nem nagyon volt szerencsém a Skrabski rizlingeket megkóstolni. Két (alább is szereplő) szürkebarátot próbáltam már tőlük azon a bizonyos vakteszten, de most utóbb rájöttem, nem az a fajta a fő erősségük! Egy céges kóstolón ezúttal terítékre került csaknem a teljes szortiment a sólyom logóval ellátott, két és fél hektáros, füred-csopaki pincétől. - Meglepően szépnek mutatkoztak valamennyien, ezért úgy döntöttem, címszavas jegyzeteimet kár lenne szétaprózni. Megérdemelnek e borok egy önálló nagybejegyzést is. Annál is inkább, mert mostanság a Bormustrás Kramer-interjú kapcsán blogos berkekben főhőbörgés tárgyát képező Olaszrizling-kritikára (és az "ellenkritikára") találunk magunknak a Skrabski borok közt sokféle példát.

A tavalyival ellentétben az idei aszályosabb, kánikulai nyár kellős közepén ismét szerettem volna olyan válogatást összedobni, ami inkább üdít, mint telít. Még vörösekből is próbáltam olyasmit keresni, amire ez legalább részben igaz lehet! Jó árú késői szüretelésű bort egyre nehezebb találni (ahogy rosékat is) de most még sikerült. Kellemes, megpihenve borozgatós, finom ételekben és italokban gazdag nyári élményeket kívánunk minden olvasónknak, bármerre is tölti a nyári pihenést (egy kicsi ilyenkor mi is csendesebbek vagyunk, de azért próbálunk időről-időre finom borokkal jelentkezni)!!