Szilágyi László és a Gizella pince mintha némileg csendesebb éráját élné az elmúlt években. Tény, hogy én is régen jártam Lászlónál. Legutóbbi fontos változás a birtok életében, hogy a borok egy jelentős része újabban a közösségi feldolgozóban készül (Bodrogkisfalud), egy nagyobb volumenben palackozott, amúgy frappáns birtokbor elég sok dűlő alapanyagát felszippantotta, így - legalábbis engem - a frissebb dűlőszelekciók újabban elkerültek. Édesben volt több szép élményem az elmúlt pár évből: egy kétcsillagos 2017-es aszúval, a remek 2017-es és 2018-as szamorodnikkal. 2019 utáni tételt nem nagyon kóstoltam a pincétől, így Furmintfan testvérünk jóvoltából ma egy 2016-os visszatekintés következik a családi pincétől, amolyan miértne-alapon.

Nagyon tipikus, szigorú tokaji furmintosság: füst, terroir, egy kis vajas, krémes melegség a forró évből (gyümölcs már sokkal kevesebb), de összességében megnyerő, tiszta, férfias és definiált buké. Ízben szép kerekded test, kis édesség, némi szesz, hosszú, vastag furmint. Finom lágy savak, pufibb, édeskés és meleg tapintás, tiszta és arányos utóíz. Korrekt és szép példa a műfajra. 

Szép érett gyümölcsösség, modern illat, valósággal aszús magaslatokban, sok finom barackkal. Telt, vastag, hosszú. Vakon is érezhető, hogy szuper, meleg évjárat bora, kevesebb savval, viszont magas cukorral és töménységgel. Lekváros, krémes, dzsemes koncentráció, tipikus, kifejező, definiált tokajiság. Sok zamat, gyümölcs. Gyönyürű. Ha valakinek meg kéne mutatni, miben más Tokaj ma, mint mondjuk 40 éve, akkor ez a bor tökéletes.

Az elmúlt időben több palackhoz is volt szerencsém, változó, de többnyire meggyőző tartalommal. Kicsit technológiai módon populáris, de mérhetetlenül tiszta jelleg, fehér húsú gyümölcsökkel orrban. Friss sav, valósággal hasít, éles, kedves kis édességgel középen és a végén. Sok érett fehér és sárga húsú gyümölcs, főleg körte. Fiatalos szerkezet, szép bor. Talán érhet is még, de olyasmi, amit bárhol, bárki könnyedén megért, megkedvel Hegyaljáról és ilyen borokra bizony nagy szüksége van a borvidéknek.

Tiszta, nagyon gyümölcsös illat, primer és fiatalos aromák. Ízben csupa zamat, friss, körtés, imádnivaló tisztaság, csordultig tele gyümölcsökkel. A meleg évjárat nagyon szép megfogalmazása, ahol gejl és lusta ízek helyett így fiatalon rengeteg finom részletet kapunk. Érdemes ebben az üde, hamvas állapotában kiélvezni!

Tiszta, barackos, tipikus aszússág aromáiban. A 246-os cukor mellé gyönyörű struktúra párosul. Fantasztikus szerkezete van, gazdag, komplex, miközben még a friss gyümölcsök tobzódnak a nyelvünkön. Csupa barack, csupa lekváros gyümölcs és végtelen hossz. Modern aszú, mely még nagyon fiatal is. Igazi csoda.

Sokféle boros díj van hazánkban. Kicsit mind másképp működik, de 2007-ben Rókusfalvy Pál a Vinum Praemium Alapítvánnyal gondolt egyet és elindított egy olyat, ami talán követhetőbb, talán igazságosabb, talán reprezentatívabb minden tekintetben a többinél. Ha esetleg nem lenne az olvasó képben, hogyan működik a Borászok Borásza díj, most részletesen levezetjük, aztán a Top 50 Kóstoló Körének tokaji borait mutatjauk be. A tavalyi felhozatal parádés volt, lássuk idén sikerült-e überelni!

Amikor egy éve elkezdtem kigondolni a TokajMagic tematikákat, az volt a legfőbb rendezőelv, hogy olyan történeteit, értékeit mutassam be Tokajnak, amik talán szinte maguktól értetődően, nyilvánvalóan ott vannak a szemünk előtt, olykor sokat beszélünk is róla egy közösen kibontott forgalmi tétel mellett, többünknél az alapműveltség része Tokaj kapcsán, de mégsem tapasztaljuk, élvezzük péládul azt, hogy a tokaji bor eltartható, érlelhető. Hogy fejlődik a száraz tokaji bor a palackban? Több évjáraton keresztül egy adott terroir miképpen mutatkozik meg a borban? Mi a különbség lösz és vulkanikus termőhely között? Miben tekinthető jobbnak a hárslevelű, mint a furmint vagy éppen fordítva? Az első őszi Magic keretein belül egy kicsit emberfeletti hőstörténetet dolgoztunk fel. Csak épp a szerény és végtelenül alázatos Szilágyi Laci nagy tettei a Szilvölgy rekultiválásában nem kapott még mozifilmet. Pedig akár kaphatna is. Talán majd egyszer.

Egyszercsak 2019 lett. Mintha tavalyelőtt lett volna, hogy 2007-ben először odaítélték a Borászok Borásza elismerést (**Demeter Zoltánnak), amolyan „kontra-díjként” elindítva valamit, mely egyértelműen feddhetetlenebb, hitelesebb életműdíj szeretne lenni a boros elismerések valóságos tengerében. Rókusfalvy Pál hívta életre a kezdeményezést, melyet az idő is szépen igazolni látszik. Közben eltelt 12 év, s idén is 50 jelölt közül szavazhattak a hazai borászok egymás közt, hogy aztán áprilisban kiderüljön, ki is lesz a jobbak legjobbja. Gratulálunk minden jelöltnek! A névsoron végigpillantva öröm látni, hogy a hazai élvonal objektív szompontok alapján is szerepelni tud közös platformon, és hogy díjat odaítélni a korszellem értékeinek megfelelően is képes a borszakma. Ebben az évben kicsit komolyabb keretek közt lehetőség nyílt együtt kóstolni a korábbi nyertesekkel és az idei 50 jelölttel, méghozzá nem is akármilyen csillagzáporral, egészen 9 pontig:

Kézdy Dániellel nem rég megjelent egy méltató cikk a Forbes online hasábjain. Stella cikke kétségkívül helyén van, sokban egyetértek, de én teljesen más szemszögből vagy „rokon-szenv” oldaláról látom Danit (minthogy szimplán a gazdagok és a gyűjtők kereskedője). Kézdy Dani borpiaci szerepe és hatása a mai magyar borkörforgásban egészen máshol csapódik le véleményem szerint. Az hogy ő komoly borokat, akár nagyobb tételben megvesz, elhoz magyar borászoktól (éveken át) szinte mint magánszemély, azt gondolom, példaértékű mecénási szerepvállalás is egyben (nincs igazán felnőtt fogyasztói kultúrája ugyanis ennek az attitűdnek idehaza annál a rétegnél, aki ezt megtehetné). Aszú Day, Aszú Prime kezdeményezése Tokaj és a tokaji borászok számára egyaránt nagyon pozitív hozadékokkal bír. Segítségnyújtás is sok kisebb pince számára, új megjelenési felület is, és nem utolsó sorban a legfontosabb tokaji márkát, az aszút is helyzetbe hozza/hozhatja, ami régóta megoldatlan gordiuszi csomója  a borvidéknek. Ezek a szándékok jutnak eszembe nekem először, ha Kézdy Dánielre gondolok.