Gilvesy Pixu Riesling 2019
Szépen fejlődik. Olaszrizling, furmint és rajnai házassága. Szép hordó, modern érlelés mellett finom, érett gyümölcsök, főleg zöldesek. Ízben robbanó savak, életteli, vitális, sok-sok citrus, mindvégig nagyon szép lendülettel. Tiszta, modern világ, mely a vibráló, makulátlan, feszes savasságra épül. Többedszerre is képes meggyőzni vakon!
Kedves citrusos, még inkább citromfüves aromatika. Ízben tiszta, feszes, szárító lime ismét, de mégis jóleső, szép korty jellemzi, olajos magos, mandulás díszítéssel. Nagyon szép és magabiztos példa a régió fehér boraira. Halak mellett lehet az igazi.
Gilvesyéknek már többször is elsült a kezük rajnaiban. A termőhely némileg felülírja a fajtát. Érett, szúrós, intenzíven petrolos, klasszik palackbukét mutat, egész halvány citrusossággal és érlelt jegyekkel. Ízben a fajtához mérten elég nagy test, fűszerek, jó minőségű sav, de azért ne keressünk benne olyan cizelláltságot ezen a téren, mint a németekben. Hosszú, vállas, sokrétű magyar rajnai ez, több dimenzióval, bazaltos terroirkarakterrel (tercier formában, "barnuló jegyekkel"), de kár, hogy a végén kissé az alkohol erősít be, nem a sav és a citrusok.
Igazi hazai etalon a fajtából. A Gilvesy rajnaik közül minden végletet kóstoltam már minőségben. Eddig ez a legszebb. Nagyon szépen definiált termőhelyi karakter, szinte somlóian mély bazaltossággal vakon is. Ízben gyönyörű sav, virgonc korty, hosszú, minerális jegyek, igazi egyénisége van a terroirnak ebben a borban. Mindig mondom, ha Badacsony, akkor rajnai!
Rajnai futamok innen-onnan
Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):
A birtok valamennyi fajtája színezi: sauvignon, pinot gris, olaszrizling, sauvignon blanc. Visszafogott illat: széna, fű, vegetális jegyek, egyszerre sauvignonos és olaszrizlinges jegyek villanak meg a felszín alatt. Ízre nagyon friss, sima, könnyed, itt talán inkább az olaszrizling kap nagyobb szerepet. Ásványos, sós utóíz. Elejétől a végéig nagyon friss még. Laza, citrusos szentgyörgyhegyi fehérbor.
Olajos magok zsíros illata, hordó fűszerek, citrusok és halványan petrol. Feszes, rajnais savak, komoly tartalom a kortyban, melynek végén a szesz azért befűt. Ásványok, pici édesség is jelen van benne.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: