X

GEDEON

Ripka Gergely

Gedeon Aranysárfehér 2009.

Illatában édes fehér gyümölcsök, friss és kicsattanó (pedig azért nem fiatal). Olajos magok és császárkörte. Ízben diszkrét sav, sok gyümölcs, rövidke íz, üdítő jelleg. Szép arányok, korrekt alföldi bor, szinte félszáraz lágysággal, zamattal (ezért savérzékenyek se tartsanak tőle).

Tovább

Ripka Gergely

Gedeon Sauvignon blanc 2011

Színtelen fehérbor ugyancsak a mindennapokra. Illata elvárt fajtajegyeket mutat: vágott fű, bodza, egy kevéske gyógynövényes jelleggel. Ízben szinte félszáraz. Vagy maradt benne egy kis cukor, vagy ennyire kevesen vannak a savak, de ez is egy újabb 11-es bor, mely a 10-esek kemény citrusai után kicsit szerényebbnek hatnak a kelleténél. Friss, almás érzetű az ízmaradék.

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#19

Itt a hiperes akciók miatt kicsit elment a kedvem a jóvétel sorozattól (ha egy bornak van egy értéke, nem tudom, miért kéne ezt akciókkal leverni, dehát a vásárlói kultúra sajnos ilyen), de azért októberre is próbáltam összegyűjteni néhány jó árú érdekességet. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#17

Augusztus vége felé közelítünk. Változékony volt ez a nyár, de ami még hátra van belőle az csupa hideg szomjoltót kér. Fesztiválról-fesztiválra járhatunk, és ragadjuk meg az alkalmat, hogy még a szüret előtt meglátogassunk 1-2 borászt is nyaralás közben. Aki mégsem mehet (bor)vidéki kikapcsolódásra, az pedig nézzen körül a kereskedőknél, mert egészen jó kedvezményes tételekbe lehet belefutni! Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Gedeon Kékfrankos Rosé 2010

Így nyáron mi is kicsit pihenünk, kevesebb a nagyobb bejegyzés, de ebben a rovatban azért néha-néha kapnak helyet újdonságok is. Ilyenkor mi is inkább a magunk örömére borozgatunk, inkább a frissítőknek jut több szerep. Ilyen volt ez a könnyű kunsági rosé is az izsáki Gedeontól. Klasszikus lazacszín. Illatban hasonlóan megszokott tutti-frutti, erdei szamóca, fanyarkás jelleget sugalló, friss érzet. Ízben finom, citrusos savhangsúly, de mégis harmónikusabb (a Konyárihoz képest például). Nem áttetsző rosé, - a savak mellé kellő mélység, intenzitás, tartalom társul, amitől nem unalmas. Izgalmassá számomra az illatban is, ízben is megjelenő fűszeres, vágottfüves jegyek teszik (végre nem egy málnakivonat jellegű rosébor). Alkoholja kellően alacsony (11,5). Hossza is sejteti, hogy nem tucatosé, hanem annál kicsivel több, mely étel mellett is, magában is, fröccsben is megállja a helyét (függetlenül attól, hogy mennyire fajélesztős, mennyi palack készült belőle stb). 2008-ban Frittmannék, 2009-ben a Fonték, 2010-ben pedig Gedeonék is egyértelműen bizonyították nekem, hogy (Kékfrankos) Roséban az Alföld valóban fontos tényezőnek számít (amiért nem is kell nagyon költekezni sem).

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább