X

GEDEON

Ripka Gergely

Gedeon Aranysárfehér 2009.

Illatában édes fehér gyümölcsök, friss és kicsattanó (pedig azért nem fiatal). Olajos magok és császárkörte. Ízben diszkrét sav, sok gyümölcs, rövidke íz, üdítő jelleg. Szép arányok, korrekt alföldi bor, szinte félszáraz lágysággal, zamattal (ezért savérzékenyek se tartsanak tőle).

Tovább

Ripka Gergely

Gedeon Sauvignon blanc 2011

Színtelen fehérbor ugyancsak a mindennapokra. Illata elvárt fajtajegyeket mutat: vágott fű, bodza, egy kevéske gyógynövényes jelleggel. Ízben szinte félszáraz. Vagy maradt benne egy kis cukor, vagy ennyire kevesen vannak a savak, de ez is egy újabb 11-es bor, mely a 10-esek kemény citrusai után kicsit szerényebbnek hatnak a kelleténél. Friss, almás érzetű az ízmaradék.

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#19

Itt a hiperes akciók miatt kicsit elment a kedvem a jóvétel sorozattól (ha egy bornak van egy értéke, nem tudom, miért kéne ezt akciókkal leverni, dehát a vásárlói kultúra sajnos ilyen), de azért októberre is próbáltam összegyűjteni néhány jó árú érdekességet. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#17

Augusztus vége felé közelítünk. Változékony volt ez a nyár, de ami még hátra van belőle az csupa hideg szomjoltót kér. Fesztiválról-fesztiválra járhatunk, és ragadjuk meg az alkalmat, hogy még a szüret előtt meglátogassunk 1-2 borászt is nyaralás közben. Aki mégsem mehet (bor)vidéki kikapcsolódásra, az pedig nézzen körül a kereskedőknél, mert egészen jó kedvezményes tételekbe lehet belefutni! Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Gedeon Kékfrankos Rosé 2010

Így nyáron mi is kicsit pihenünk, kevesebb a nagyobb bejegyzés, de ebben a rovatban azért néha-néha kapnak helyet újdonságok is. Ilyenkor mi is inkább a magunk örömére borozgatunk, inkább a frissítőknek jut több szerep. Ilyen volt ez a könnyű kunsági rosé is az izsáki Gedeontól. Klasszikus lazacszín. Illatban hasonlóan megszokott tutti-frutti, erdei szamóca, fanyarkás jelleget sugalló, friss érzet. Ízben finom, citrusos savhangsúly, de mégis harmónikusabb (a Konyárihoz képest például). Nem áttetsző rosé, - a savak mellé kellő mélység, intenzitás, tartalom társul, amitől nem unalmas. Izgalmassá számomra az illatban is, ízben is megjelenő fűszeres, vágottfüves jegyek teszik (végre nem egy málnakivonat jellegű rosébor). Alkoholja kellően alacsony (11,5). Hossza is sejteti, hogy nem tucatosé, hanem annál kicsivel több, mely étel mellett is, magában is, fröccsben is megállja a helyét (függetlenül attól, hogy mennyire fajélesztős, mennyi palack készült belőle stb). 2008-ban Frittmannék, 2009-ben a Fonték, 2010-ben pedig Gedeonék is egyértelműen bizonyították nekem, hogy (Kékfrankos) Roséban az Alföld valóban fontos tényezőnek számít (amiért nem is kell nagyon költekezni sem).

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább
Tokaj aranya, melyet az alkimisták is kerestek

Ripka Gergely

Tovább