X

GAJDOS

Ripka Gergely

Gajdos Egri Bikavér 2008

A kékfrankos és a bíbor píbor után elég zárkózott, komor az illat, egy kevés szilvát lehet előcsalni belőle. Struktúrában erősebb az előbbi kettőnél. Alkoholban is, lecsengésben is határozottabb. Nem szokványosak a Gajdos borok, szerkezetükben nem azt érezzük, mint egy átlag egri borban. Valaki ezt vagy tudja szeretni, vagy nem, de nekem bejön ez a szolidabb, könnyebb hangolás. Ha rosszindulatú lennék, azt is mondhatnám, kicsit vékonyak, lágyak, de az is érződik rajtuk, hogy semmiféle borászati tornamutatványt (pl. hordó) nem erőltettek rájuk. Nem áll meg bennük a kanál sem, de természetesek, diszkrétek, simák, egy könnyű, esti borozáshoz épp jók.

Tovább

Ripka Gergely

Gajdos Bíbor Píbor 2008

Blauburger & Kékfrankos. Egy fokkal még sötétebb tónus, mind színben, mind illatban. Egyértelműen fekete gyümölcsök (szeder, ribizli, némi bársonyosabb aszalt szilvával) vezetik orrban, kicsit vadabb, belóg pár szál gyógynövény is, végül a meggy és a cseresznye előbújik. Ízben csípősebbek a nyelven a savak. Virgoncabb, kedvesebb egy kicsit, és tartalomban is több, mint a kékfrankos volt. Lecsengése jólesően fanyarkás, s ha tényleg igaz, hogy még egészséges is a píbor, akkor én örömmel iszom.

Tovább

Ripka Gergely

Gajdos (BioPí) Kékfrankos 2008

Már illatban sokkal megnyerőbb, mint a rosé. Fekete és más sötét húsú gyümölcsök leve keveredik benne (szeder, ribizli, cseresznye, csokoládé), kifejezetten izgalmas buké! Ízben rumosmeggy, rumosszilva, gyümölcsbomba, egész hosszan. Nincsenek bárdolatlan élei, nem túloz, kiválóan kortyolható kis bor. Nem mondanánk vastagnak, vagy testesnek, de belépőbornak egy bíztató kezdet.

Tovább

Ripka Gergely

Gajdos Kékfrankos Rosé 2009

Gajdosék Egerben alapítottak bioborászatot, egy olyan bprvidéken, melyről valljuk be, nem a bio-organikus gazdálkodás jut az embere nagyrészének eszébe. Emellett boraik nem csak bioborok, hanem biopíborok, ami azt jelenti, hogy a borokban a vízmolekulák (a pí-szűrés hatására) nem összevissza állnak, hanem polusaik szerint rendezett állapotban, ami állítólag egészségesebb (nem is bonyolódnék bele mélyebben, mert valószínűleg elég felszínesek az ismereteim etéren). A csomagolás a megjelenés esztétikus, modern, fiatalos.
Roséjuk színét pedig bármelyik szintetikus energiaitalkészítő cég megirigyelhetné, annyira rikító pink, vidám, fiatalos rózsaszínes az árnyalata...pedig ha valamiben, hát ebben nincs semmi E vagy színezék. Illata kissé szúrós, öblös, mély, temperafestéket idéz, kicsit vörösboros, nem annyira rosés. Ízben nem annyira savas, inkább zamatos, kissé áttetsző, de jól üdít. Egy kicsit zavaró kesernyével ér véget.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább