X

GAJDOS

Ripka Gergely

Gajdos Egri Bikavér 2008

A kékfrankos és a bíbor píbor után elég zárkózott, komor az illat, egy kevés szilvát lehet előcsalni belőle. Struktúrában erősebb az előbbi kettőnél. Alkoholban is, lecsengésben is határozottabb. Nem szokványosak a Gajdos borok, szerkezetükben nem azt érezzük, mint egy átlag egri borban. Valaki ezt vagy tudja szeretni, vagy nem, de nekem bejön ez a szolidabb, könnyebb hangolás. Ha rosszindulatú lennék, azt is mondhatnám, kicsit vékonyak, lágyak, de az is érződik rajtuk, hogy semmiféle borászati tornamutatványt (pl. hordó) nem erőltettek rájuk. Nem áll meg bennük a kanál sem, de természetesek, diszkrétek, simák, egy könnyű, esti borozáshoz épp jók.

Tovább

Ripka Gergely

Gajdos Bíbor Píbor 2008

Blauburger & Kékfrankos. Egy fokkal még sötétebb tónus, mind színben, mind illatban. Egyértelműen fekete gyümölcsök (szeder, ribizli, némi bársonyosabb aszalt szilvával) vezetik orrban, kicsit vadabb, belóg pár szál gyógynövény is, végül a meggy és a cseresznye előbújik. Ízben csípősebbek a nyelven a savak. Virgoncabb, kedvesebb egy kicsit, és tartalomban is több, mint a kékfrankos volt. Lecsengése jólesően fanyarkás, s ha tényleg igaz, hogy még egészséges is a píbor, akkor én örömmel iszom.

Tovább

Ripka Gergely

Gajdos (BioPí) Kékfrankos 2008

Már illatban sokkal megnyerőbb, mint a rosé. Fekete és más sötét húsú gyümölcsök leve keveredik benne (szeder, ribizli, cseresznye, csokoládé), kifejezetten izgalmas buké! Ízben rumosmeggy, rumosszilva, gyümölcsbomba, egész hosszan. Nincsenek bárdolatlan élei, nem túloz, kiválóan kortyolható kis bor. Nem mondanánk vastagnak, vagy testesnek, de belépőbornak egy bíztató kezdet.

Tovább

Ripka Gergely

Gajdos Kékfrankos Rosé 2009

Gajdosék Egerben alapítottak bioborászatot, egy olyan bprvidéken, melyről valljuk be, nem a bio-organikus gazdálkodás jut az embere nagyrészének eszébe. Emellett boraik nem csak bioborok, hanem biopíborok, ami azt jelenti, hogy a borokban a vízmolekulák (a pí-szűrés hatására) nem összevissza állnak, hanem polusaik szerint rendezett állapotban, ami állítólag egészségesebb (nem is bonyolódnék bele mélyebben, mert valószínűleg elég felszínesek az ismereteim etéren). A csomagolás a megjelenés esztétikus, modern, fiatalos.
Roséjuk színét pedig bármelyik szintetikus energiaitalkészítő cég megirigyelhetné, annyira rikító pink, vidám, fiatalos rózsaszínes az árnyalata...pedig ha valamiben, hát ebben nincs semmi E vagy színezék. Illata kissé szúrós, öblös, mély, temperafestéket idéz, kicsit vörösboros, nem annyira rosés. Ízben nem annyira savas, inkább zamatos, kissé áttetsző, de jól üdít. Egy kicsit zavaró kesernyével ér véget.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább