Pannonhalmi Fehér Tricollis 2012
Sütis, briósos, szénás, péksüteményes illat. Ízben virgonc savak, könnyű citrusosság, frissítő érzet. Semmi bonyolítás, laza, nyári bor élénkséggel, remek szomjoltó hatással.
Sütis, briósos, szénás, péksüteményes illat. Ízben virgonc savak, könnyű citrusosság, frissítő érzet. Semmi bonyolítás, laza, nyári bor élénkséggel, remek szomjoltó hatással.
Egy badacsonyi hagyaték fölélesztése
Badacsony. Nem rég értekeztem az itteni borokról, a tájban rejlő lehetőségekről. Erről a környékről alighanem, már mindig egy dolog fog eszembe jutni (sajnos nem a kiemelkedő borok, de nem is a Balaton hűsítő vize). Az Eszter hagyatéka című Márai mű és az abból készült film hangulata, képei jelenti nekem a badacsonyi rezdüléseket. Kicsit a műben is leírt, értékes tájba beágyazott badacsonyi örökség témájába vág a Folly Borászat és Arborétum története is.
Mátra Underground kóstoló
Szeretjük a Tőkéseket. Még mindig. Mert tiszták, hitelesek, józanok és őszinték. Ahogy a boraik is. Ezzel pedig a lehető legjobb mederbe próbálják terelni ennek a hatalmas (változatos) sokféle múlttal rendelkező, kissé elfeledett borvidéknek a jövőjét. Lassan hagyománnyá kezd válni, hogy a három borász keze nem csak saját maga, hanem a borvidéki közösség felé is határozott mozdulattal hajlik, így magukon kívül elhoztak Budapestre néhány hasonlóan meggyőző, hasonlóan átlátható birtokméretű helyi borászt is. Van abban valami megnyugtatóan bizsergető érzés, mikor egy apjuk korabeli helikopter-vezető meséli csillogó szemekkel, hogy ő ezeknek a fiatal borászoknak a lelkes szavait hallgatva határozta el, hogy akkor holnaptól ő is szép mátrai borokat fog készíteni.
Illatában édes fehér gyümölcsök, friss és kicsattanó (pedig azért nem fiatal). Olajos magok és császárkörte. Ízben diszkrét sav, sok gyümölcs, rövidke íz, üdítő jelleg. Szép arányok, korrekt alföldi bor, szinte félszáraz lágysággal, zamattal (ezért savérzékenyek se tartsanak tőle).
Nem több és nem kevesebb ez egy igen kellemes rosénál. Tetszetős, intenzív rózsás árnyalatú pink. Illatban közepes intenzitású, friss, érett eper, málnás cukor, tutti-frutti elvárható aromatikája. Ízben jóízűen húsos, finoman fanyar felszínű, szolgaian frissítő savak, melyek mellé lédús gyümölcsöket ad (jóval többet, mint egy évvel korábban, mely alapvető tendencia szerintem a 2011-es és a kevéssé sikeres, kármentő 2010-es rosék közt). A 13-as alkohol az íz végén a test hóna alá nyúl még. Jó ivású, üdítően kellemes gyümölcsbomba. Jól be kell hűteni, és akkor a tavaszi kerti munkák után bizony gyorsan lecsúszik.
Nem sok fehéret kóstoltam még Szekszárdról, de a kisebb pincéknél jellemzően előfordul (gondolom, a család és a barátok sem veszik nyáron rossznéven, ha az egész napi kánikulában kötözés, kapálás után/közben akad jól behűtött fehérbor a pincében). Direkt szappanosság jellemző rá, nagyon enyhe füstös (?) kísérettel. Savai igencsak lágyak, filigrán alkat, könnyed, laza, ivásra készült.
egy kis nyári kedvcsináló balatonról....
Töredelmesen vallom be: még nem kóstoltam soha Jásdi István alap rizlingjét (pedig legalább akkora alapmű/lassan, mint Szeremley Hubáé mondjuk). Akárhogy is próbálok visszaemlékezni, nem jut eszembe, s a jegyzeteim közt sem találom nyomát. Bár az is tény, hogy követője sem vagyok munkáinak. Az alapsorból a Chardonnay-Pinot Gris-t már próbáltam (régebbi évekből, de mostanság más jellegű borokra szomjazom...), őt még nem ismertem. Májusi, előnyári időben viszont valami igazán friss dologra szomjaztam rá egyik este. Tükrösen tiszta, klasszikus, halvány citrom árnyalat. Már a megjelenése is mohó kortyokra csábítana, apró gyöngyeivel a pohár falán. Illata citrusos, fanyarkás jelleget sugall, finom édes marcipánnal, később érett, zamatos gyümölcsök fölvillanásával (barack), mandulával, mineráliákkal, eltéveszthetetlen rizlinges jegyek lelhetők föl ben... S már önkéntelenül kortyolja is az ember, pláne, ha szomjas. Meglepően telt és túlcsorduló gyümölcsök (trópusiak, zöldek, zöldalmával a sor elején és végén). Üde, jóleső, finom. Azt hiszem, erre mondják, hogy remekül csúszik. Az Olaszrizling, sokszor tolakodó kesernyés lecsengése egyáltalán nincs jelen, üdítős savai épp elegen vannak. Bármikor szívesen innám egy hétköznap esti vacsi kíséreteként. Vélhetően erre is készült, nem évszázados hagyományokra építő nagybornak, magas pontszámmal. Nem is kell ezt tovább ragozni. Jöjjön a következő pohár!
hőségriadóra
Így, hogy (kicsit nemhogy jobb lett az idő s megérkezett a nyár), de lassan kezd kibírhatatlanná válni a hőség, - kicsit a vörösborokat az ember szívesebben pihenteti a jó, hűs pincéjében és fölhozza a hűtőbe az összes mozdítható, könnyebb fehérbort és rozét, melyeket 5 fokon a 40 fokban, lehúzott redőny mellett, a légkondi alatt hűsölve mind megérdemlünk egy rázós nap után. Sör helyett/után 1-2 gyors tipp, vészhelyzet esetére vagy csakúgy a VB-meccs mellé.
Azok, akik még nem merültek el a friss, 9-es rosék közt, azoknak az én tippjeim ezek volnának:
Akik inkább a fehérborokat favorizálják, azoknak sokszor Sauvignont szokás ajánlani, de az se csüggedjen, aki minden vinotéka polcán most szinte csak azokat látja, mégsem kedveli:
Persze az sem baj, ha a fentiek mellé becsúsztatunk a hűtőbe egy üveg szódát is, és fröccs formájában isszuk őket, de a proseccot is érdemes kipróbálni, az olaszok azt isszák fröccs helyett.
Perverzebbek, egy meghitt esti együttléthez kortyolgassatnak egészen hideg desszertborokat ilyenkor is, melyek alkoholtartalma csekély: Royal Tokaji @ Áts Cuvée 2007/Demeter Zoltán @ Birtokbor 2008, vagy édes gyümölcsborokat.
Intenzív, mély rózsaszínes bor. Benne szemmel alig látható, aprócska buborékok kavarognak kitöltés után. Illata szúrós, nem a parfümszerű málnás-szamócas vonal, a felnőttesebb, teltebb stílus képviselője. Ízben sem a túláradó gyümölcsözöné a főszerep. Nem áttetsző, vagányabb, tartalmasabb rosé. A fanyar savak dominálnak, üdén fanyar, zöldfüves ízekkel, a határozott lecsengésben kis pirosribizlis, bogyósgyümölcsös, joghurtos búcsúval. Az acidok ételt kérnek. Aki pedig sokallja a savat, kérjen hozzá szódát!
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….