Ma folytatódik tokaji kincsvadászatunk, méghozzá a járatlan ösvényeken. Amfórás borok, narancsborok, natúr borok, száraz szamorodnik kerültek letakarva a poharakba. Dr. Bene Zsuzsa új szereplő hasábjainkon. Családi borászatuk Bodrogkeresztúr egyik legvaskosabb múltú pincészete, akiknél számos régi aszútétel elérhető a mai napig, és Zsuzsa mellett, hogy kutat és tanít a Tokaji Kutatóintézetben (illetve a Tokaj-Hegyalja Egyetemen), ürmösborokat és más különc borokat is készít. Mellécsaptunk pár érdekességet, így született meg ez a kis sor:
Szinte a kezdetek óta követem a tállyai Szóló munkásságát, akikről tudvalevő, hogy a járatlan ösvényeken mozognak boraikkal. Ettől az évtől lesz egy új kategória a TokajGuide hasábjain: az év felfedezettje címet olyan pincészeteknek tervezem adni, akik amellett, hogy viszonylag újak a borvidéki színtéren, valami újat is alkotnak, ami megkülönbözteti őket. Ha 2019-ben is lett volna ilyen cím, akkor a Szóló kapta volna. Cserébe Jancis Robinsonnál írtam róluk organikus témában ősszel, januárban 2016-os aszúpárosuk kapott szép méltatást, most pedig egy furmintsorról fog szólni a mai cikk, ahol többnyire az elmúlt évek immár biodinamikus és natúr borkísérletei kapták a főszerepet. Nagyon izgalmas látni Hegyalján ezeket a manapság igencsak felkapott irányzatokat. Legtöbbször szkeptikus vagyok a kénmentes kísérletekkel, időnként meglepődök, de engem is felettébb érdekel, mi hozható ki a termőhelyből a és a borvidék fajtáiból régiúj megközelítések mentén. Íme:
Idei hetedik hegyaljai vaktesztelésünkbe már a Coravin-rendszer is segédkezett. Ennek köszönhetően azon tételek, melyek érlelése tovább indokolt lehet, azokat későbbi összekóstolásokra is vissza tudom tartani; míg amelyeket már érdemes elfogyasztani, nos abba az irányba is azonnal tudunk lépéseket tenni otthon…:) Az a fajta frusztráció viszont megszűnik, hogy fel van bontva egyszerre 14 palack, ami azért heteken keresztül sem tud méltó módon elfogyni. Mennyivel egyszerűbb így a borkedvelő élete a rengeteg otthoni palacckal (egy kis pincével)! Újabb vegyes sor következik ismert és kevéssé ismert nevekkel vegyesen. Jó olvasgatást:
Az idén összejött projektek közt abszolút a legjobbak közt van a múlt heti Kerekdombos Tokaj Magic különkiadás Tállyán. Szűcs Ferenc, tállyai birtokvezetőtől (Szűcs Pince, Tállya Wines) kaptam a meghívást, a Gastro Hack produkcióval elhíresült Czinege Tamással együtt, hogy a Bocskai utca 8-ban dobjunk össze finom alapanyagokból valami színes-szagos dolgot a Kerekdombra. A hozzávalók tavasszal, egy hosszúra nyúlt tállyai borozgatás és kerti sütögetés közepette (a Honvéd utca 1-ben) el is kezdtek szépen erjedni, hogy másnap reggel a 37-esen haza felé meg is fogalmazzuk a kiforrt konkrétumokat Czinege úrral. - Adva van tehát egy jóízű kertiparty, a fesztivál legjobb kávéja, lampionok, égősorok, finom zene, én pedig elhozom hozzá a tállyai dűlők borait, hogy legyen miről beszélgetni újabb hajnalig tartó vegyülgetés közepette. Ez lett a Tállya Dűlőbár malaccsászárral, mádi grillezett sajttal és mustszódás császármorzsával megízesítve. Dórim és én töltögettünk, Czini úr mellé pedig a hab a tortán Kálmán Tibor barátunk lett (Szentes, Gólyás Borház). Óriási köszönet Szűcs Ferencnek, hogy saját borai mellett egyéb hegyaljai pincék borait is engedte bemutatni a dűlőbár teljessége végett.
Bele is csapunk a Furmint hónapjába így a Nemzetközi Furmint Dayen! Valószínű, többen észrevették, hogy idén nem jelenik meg TokajKalauz, de ami késik, nem múlik.... Kiadványunk előző (2o16) kiadásából kiamaradt pár olyan pince, mely nemhogy létezett már akkor, de már tudatos és nagyon szép, hiteles munka érlelődött ki (nem volt viszont fogalmam a boraikról akkoriban). Tállyán tudjuk, hogy 4-5 éve elég komoly rezgésekkel éledtek az újabb és újabb birtokok. Alkonyi László mellett/nyomán számos pince kezdte el az alapkövek lerakását. Egy tősgyökeres tállyai borászhölggyel és férjével indult el a csendesen Szóló Pince, mely klasszikus családi borászat, autentikus, mai gondolkodásmóddal. Bott Judit és Bodó József sokat segédkezett a borászati alapok elsajátításánál, a helyismerettel rendelkező anyós pedig a területek kiválasztásánál, aztán csakhamar saját hangot talált magának a Szóló Pince. Éless Tímea és férje, a mindig beszédes Tamás törekszenek annyira természetesen borászkodni, amennyire csak lehetséges, s a végeredmény valóban olyan, ami teljesen önmaga definiciója, s kóstoláskor a megszokott tokaji mátrixból, komfortzónából maximálisan kimozdít minket. Mondhatjuk azt is, hogy szembemegy a fősodorral, viszont ezek a borok is napnál világosabban igazolják a borvidék egyediségét.
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
