A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

A héten apa lettem. A nulladik szülinap örömére Dórimmal hetekkel ezelőtt bekészítettünk egy palack 23-as bort, és úgy tűnik, hogy ez már így is lesz Lujzám minden egyes születésnapján. (A rám eléggé jellemző módon tervezem is, hogy ezekből a szülinapi klasszikus borokból megörökítek majd neki egy naplót, amolyan boros útravalót felnőtt éveire.) Ez a bozsolé pedig pont elég jellegzetes élénk bíbor színével, rubin közepével és kirobbanó, áradóan fiatalos piros csonthéjas gyümölcseivel orrban: meggy, cseresznye, ribizlis pite, friss epervelő. Laza, egyszerű, vékonyka és könnyed kis vörös. Ízben is csupa friss és fanyar piros gyümölcs, filigrán testalkat, közepes hossz, a végén húsos piros ribizlivel, áfonyával, vörös szilvával és sok-sok vidám, harapni való erdei gyümölccsel. Itatja magát, tele életörömmel. Isten éltessen drága kis Lujzám!

Mostanában lett 150 éves az épernay-i borászat. 40 % pinot noir, 40 % meunier, 20 % chardonnay az összetétel. Az évjárat 2019, a degorzsálás idén márciusban történt. Közepes szalmaszín, tartós habzással. Illatban modern, tiszta, fiatalos jegyek: sok kenyér, péksütemény, krétapor, almatermésű gyümölcsökkel fűszerezve a háttérben, diszkréten. Elegáns, kifejező, makulátlan és megnyerő aromatika jellemzi. Szájban teljesen száraz érzet (4.5 g/l a dosage papíron, de nekem a pince tételei mindig elég fickós savérzetűek). Nagy buborékok, elég szúrós CO2, hozzá magas a sav is, sok éles citrussal, birssel, de magas szerkezettel. Meszes termőhelyi vonások. Csak a korty legvégén érezni egy egészen halványan disszonáns érettséget benne, de a primer, szekunder és tercier jegyek összességében szép harmóniát alkotnak, kis puha krémességgel a lecsengésben. Másnapra is tartja magabiztos minőségét a palackban. Korrekt példa a grower mezőnyből! 

Izgalmas felkérésnek tettem eleget pár napja a Borkollégiumban. A 3 órás mesterkurzus célja az volt, hogy a világ különféle természetes édesboros technológiáit kóstoljuk össze (az erősítetteket tehát most kihagytuk). Jól tudjuk, hogy ez a piaci szegmens micsoda kihívásokkal küzd eladhatóság és rentábilitás terén, nem csak Tokajban. Mégis megdöbbentő volt azt látni e 21 borral, mennyire sok országban becsülik nagyra a termelők az édesség limitált kincseit mint a természet ritka ajándékát. 

Kitartó, apró buborékok áramlanak a pohárban, ha kell, egész este. Illatban finom érettség, dióval, visszafogott porossággal, komolysággal, halvány fehér húsú gyümölcsökkel, de ne a kirobbanó frissességet várjuk tőle! Ízben nem csontszáraz, kis édesség ad hozzá populáris zamatokat, mellette zöldalma, körtés ízek, de sem ízben, sem illatban nem fordul át még túlérett vagy oxidált ízekbe szerencsére. Közepes termetű, de puhán integrált, élvezetes buborékok. Összességében egy kissé populáris határon mozgó (egyszerű), mégis könnyed, közérthető pezsgő Elzászból. 

Rózsaszín címkés örök kedvenc, újra a pohárban. Szép tükrösen tiszta peszgőszín, intenzíven és kitartóan áramló buborékokkal. Illatban és ízben is meglepően intenzív, határozott pezsgő. Illatában alma, körte, naspolya, fehér húsú déli gyümölcsök, igen komplex, erőteljes aromatika chardonnay létére, halvány érettség tercier jegyeivel. Ízben is sok primer gyümölcs, körte, naspolya, almatermésűek zamata. Erős buborékok, de integráltak, ahogy a dosage is szépen keretezi finom édességével a bort, a végén beerősítve a savakkal. Egyensúlyos, húsosan gyümölcsös, egyedi pezsgősség és szép érettség jellemzi. Egy valamit hiányolok picit, a kifinomult eleganciát. De ismét nagyon megbízható, szép minőség a Champagne alatti szegmensben.

Ritkán hozom szóba, de most van apropója, mennyire meghatározó szereplője a hazai boros közéletnek a Bortársaság. Mondom ezt úgy, hogy nekem is az első boros munkahelyem volt (2008), de közben sokkal többnek bizonyult: iskola borok, emberek, kereskedelem, kommunikáció terén. A lehető legjobb iskola, sokaknak ajánlottam már az évek során (vevőknek, munkavállalóknak is). - Széles kitekintés, inspiráció, elegáns és dinamikus mozgású csapat, aminek mindenkor büszkeség a tagja lenni. Hét év is eltelt, mióta elhagytam a BT-t, messzire sodort az élet, látókörömbe került többszáz hazai és nemzetközi brand, sokezer borral, amik még tágabb mátrixot építettek az ízlésemben (elfogultsággal senki sem vádolhat, aki rendszeresen olvassa a blogot), de máig biztos vagyok benne, hogy a Bortársaság nélkül nem az lennék én sem, de a magyar borszerető közönség sem, ami. Hogy ez konkrétan (elég) jó-e, lehetne-e jobb/másabb stb, azon persze el lehet vitatkozni. Nekem rengeteget adott az elején a BT-s “alapcsomag”, de képesek máig fenntartani (talán nem csak az én) érdeklődésémet állandó újdonságaikkal (ezen is el lehet merengeni persze, hogy jó-e a borpiacnak, hogy az állandó újdonságok igénylésére nevel), hazai és külföldi választékával. A grower champagne-ok világát például pár éve ők (is) kezdték el közelebb hozni a honi fogyasztóknak, s bár nem lehet könnyű a közismert nagy házak mellett érvényesülni velük a mi kis piacunkon, azóta is rendületlenül hisznek benne. Most teszteltem közülük hármat:

Szép bíborba hajló rubin színe és illata is azonnal felfedi fiatal, primőr boros jellegét: primer kék és piros gyümölcsök frissessége, kis vegetális jeggyel (és egy halvány tisztátalansággal: pince/dugó). Némi bozsolé hangulat lengi körül. Ízben is üde, friss, finom fűszerekkel, lágy savérzettel, közepes testtel, sok-sok jóleső gyümölccsel. Kis kakaó, csokoládé, kávébab, közepes hosszúság érezhető a korty végén. Korrekt, egység sugarú, minden napi francia vörös, a lazább stílusból.

Évek óta mindig megkóstolom ezt a tételt, mint amolyan elérhető árú bordói origo a jobb partról (St. Émilion környéke). Ami a sznoboknak még kevés, de az átlagfogyasztónak már érthetetlen, én sokszor épp ott találok örömöket. Most is megnyerő az illata: tejszínes cappuccino, földes jegyek, fakéreg, grafit, bors, sötét édes fűszerek: nem tolakodó, de igen nemes aromatika, roppant elegáns hordóval tanít. Ízben erőteljes, határozott jelenség: magas tannin, nagy test, étcsokis merlot-karakter, sok-sok fűszer és hosszú kortylefutás. Fekete fűszerek, toastos jegyek, kevés gyümölcs, azok is inkább sötét húsúak, főttek. Babér, édeskés gyógynövények és dohány jön a végén. Vadóc bor, igen fiatal még (1-2 év a tanninok javára válhat), de bevallom, nagyon tetszik (évek óta). Megéri az árát!