Három hónap után újra magic…. El sem hiszem, hogy ez az áprilisra tervezett kóstoló is eljött végre. Megérte azonban várni. Rácz Erika noha Komlóskán nőtt föl, csak 2014 óta készít borokat, de azóta is a perfekcionizmus és a kompromisszummentes profizmus a leginkább jellemző, bármilyen bor készítéséről legyen is szó. Az első évjáratok alapvetően a száraz borok finomhangolásairól szóltak, mely ahogy látni fogjuk 2016-ban hozta el az első igazán szép villanásokat, hogy aztán egy 16-os fordítás és aszú után 2017-ben egy szép szamorodni mellett teljes fényében tündökölhessen Sanzon-jelenség. - Tökéletes tisztaság, finom elegancia mellett a termőhelyi szemlélet jegyében a Rány-dűlő játsszák a főszerepet. Erdőbénye egyik meghatározó és következetes birtokának remek furmintjairól fogok ma beszámolni. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy TokajDry boroknál fordulatot hozó 6-7 éves kor után ugyan milyen irányba fejlődnek ezek a csiszolt gyöngyszemek....

Barta Tamással tavaly futottam össze először, egy tarcali házibuliban. Persze az ott jelenlévő társaság legalább fele jegyzett tarcali borász volt. Szó szót követett, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, csakhamar kiderült, hogy Tamáséknak is van egy kisebb területük: a Verebesben (Tokaj) és a Dereszlán (Keresztúr) és hozzá Tokajban apósának pincéje is. Több se kellett, az ilyesmit én mindig megjegyzem: egy pince Hegyalján, amit még nem ismerek, amit fel kell fedezni, amiből még bármi lehet... Február végén meglátogattam hát a klasszikus hobbi borászatot és bizony találtam 1-2 igen érdekes tételt.

Bodó Judit és Józsi körül mindig zajlik az élet. Ott van például a Mindszenthavi Mulatság, a Dűlős Farsang, a Borday a Csontos Présházban, most épp a Keresztúri Kerámiagyárat újítgatják rendületlenül. A több éves projekt végére idén remélhetőleg egy szép birtokközponttal lesz gazdagabb az immár 5 fős család, amely mint tudjuk Felvidékről csöppent Hegyaljára, sőt igazából Bodrogkisfaludon lett családdá. Bár mindig akadt elég dolguk, de pár éve még a bloggereket is leráncigálták a városból, a laptop mellől, hogy Ne csak írják, tudják is meg, hogy készül a bor, amit aztán ízekre szedünk, megfejtünk, pontozgatunk, csillagozgatunk. Persze ezek a kiscsoportos foglalkozások mindig tapasztalással, tanulással jártak, a nap végét is munkával (azaz kóstolással) zárva. Ahogy nőtt a Bodó család, a Ne csak írja… elmaradt, de a borszerető barát és borász cimbora nem lett kevesebb, így minden februárban összejönnek kicsit, hogy a tíz éves évjáratot megkóstolgassák. Ez most 2010 lett volna, de mivel akkor alig-alig lehetett találni egészséges szőlőt széles e hazában, így többnyire a nemzetközi mezőnyből válogattunk ki csúcsokat, ki-ki a maga ízlése szerint. A véletlen úgy hozta, hogy idén én is jelen lehettem. Beszálltam hát én is egy palackkal. Hogy mit választottam egy ilyen illusztris társasághoz...?

Hogy milyen gondolatokkal búcsúzunk az idei Furmint Februártól? Biztos sokan megírták a február első csütörtökén megtartott Nagy Kóstoló tanulságait, de annyi minden más érdekes bor és téma akadt, hogy ezek a jegyzetek kicsit várattak magukra. Végre rájuk tudtam szánni a kellő időt és figyelmet. A furmintnak ugyanis kell a figyelem. Akárhogy is közelíti meg az ember: a szőlőben, a pincében, vagy éppen a pohárában. - Tetszik vagy sem, a furmintot többnyire úgy tudjuk megérteni, ha kicsit másképp, kicsit mélyebb odafigyeléssel vagyunk felé. Visszagondolok az elmúlt 11 év tanulságaira, hogy mennyi konklúziót hoztak a februári furmintozások: 

Tiszta, elég visszafogott és diszkrét muskotályosság orrban. Puhán, kedvesen, érzékien illatos, virágos, rózsás, süteményes. Ízben arányos, finom, kerekítő cukor mellett elegáns íz, sok gyümölcs, kiváló arányérzékű bor. Behízelgő és nőies, de közben szerkezetben és eleganciában is pazar tud lenni. Mindig biztos választás illatosban. 

Történt aztán, hogy egy novemberi szombat estén Tállyán találtam magamat, kilencedmagammal egy sümegi társaság kíséretében. Ha már 430 km-t utaznak Hegyaljára, szerettem volna öt olyan pincét, öt olyan karaktert bemutatni nekik, akiknél innovatív, eredeti és kifinomult stílusok mentén kerülhetnek képbe, hogy mi is zajlik ma Tokaj környékén. A teljesség legkisebb igénye nélkül, a körülményeknek köszönhetően ebből végül a következő szűrlet kerekedett ki: Gizella, Sanzon, Kikelet, **Demeter Zoltán, és Szóló. Utolsó helyszínnek lenni persze sosem hálás szerep, de azt gondolom, hogy ezek az igen eredeti borok bizonyították, hogy Tállyán (önerőből) is nagyon izgalmas szólamok csendülnek fel pár éve. Nyáron már volt velük egy gyorsszemle idén. Élessék ezúttal szinte a teljes eddigi palackos archívumukat bemutatták nekünk... Óriási élmény. Noha van a kissé szerteágazó szortimentben jópár olyan tétel, aminek a szerepét nem teljesen értem. Tetszett az alap száraz (Tempo) és persze a Puro, a teljesen kénmentes, natúr bouk is szuperizgalmas, hogy ennyire stabil évek múltán is. A hézagos jegyzetek okán végülis most csak az idei TokajKalauzban is katalogizált, azaz csillagozott tételeiket tudtam hitelt érdemlően rögzíteni (a fejemben, a szívemben és itt írásban is):

A Loire mentén Vouvray felé kanyarodtunk a sümegiekkel Chinon után. Ez pedig azt jelenti, hogy a Chenin hazája a következő állomásunk. Nekem mint Tokaj-kedvelőnek nyilván ez volt a túra központi témája...már a repülőútat szervezve is sokszor eszembe jutott, hogy a chenin mennyi mindenben hasonlít a mi furmintunkra (sok különbséggel együtt persze). – Neutrális, jó cukorgyűjtő, visszamaradt cukorra is képes, botritiszre is hajlamos, termőhelyet jól közvetíti, pezsgő és édes bor is készülhet belőle, aztán a palackban fejlődve a chenin-nél is ugyanúgy feladja a leckét az oxidáció kérdésköre, akár a furmint esetében. Két elismert birtokot látogattunk meg itt: a *Királyudvar loire-i testvérbirtokaként idehaza is híres Domaine Huet-et, majd a sokkal kisebb, amerikai Peter Hahn-t, a Clos de la Meslerie-nél zárva a napot.

Már korábban is leírtam, hogy ha lenne (lesz) a TokajGuide-ban Év Feldezettje cím, akkor azt idén a Szóló kapta volna. Tállyán sokminden történik mostanság: vannak új befektetők és mellettük vannak tős-gyökeres helyiek, akik együtt mindig a maguk útját járták a borvidék települései közt, van helyi kádár (Kalina), aki csinál valami egyedit, vannak fesztiválok, és van pár eredeti figura, akik pár év alatt rengeteg színt, egyedi hangot tudtak csempészni az öt-tíz éve még igancsak szunnyadó település boros színterébe. A Szóló mindenképp közéjük tartozik. 

Néha kell egy kis kitérő Tokajból, főleg, ha az a Rajna-folyó környékére esik! Kedvenc saari birtokom ugyan sajnos kikopott a Carpe Diem és a finewines.hu választékából, de mivel hozzám hasonló módon van még pár rajongója a Moselhez, Pfalzhoz, Rheingauhoz képest kerekebb, bujább, érett gyümölcsösebb vonalnak, így Tar Feri barátunk esélyt adott a fanatikusoknak, hogy jelképes összeg fejében megismerjék ennek a kiváló borászatnak a 2018-as tételeit (és persze megtegyék tétjeiket, ld alul). Amiatt is érdekes lehet ez, mert 2018-ot egyelőre 5 csillagos évjáratként élik a környékbeli termelők. A saari borok amúgy is híresek szép érlelhetőségünkről (gyakori maradékcukor és a csoda szerkezet miatt), de ez az évjárat különlegesnek ígérkezik már most. Kattintás után elmesélem, milyen is egy nagyon erős Loch-sor:

Újra itt. A könyvbemutatók miatt kimaradt ugyan egy hét, de ez éppen azzal magyarázható, hogy most rengeteg dolog történik a TokajGuideTour19 miatt. A legutóbbi száraz TokajMagicen azonban egy igazán rendkívüli sort sikerült megkóstolnunk együtt. Homonna Attila a mádi, bodrogkeresztúri és tokaji-hegyi száraz referencia borok megjelenése közben elsőként villantotta meg, hogy lehet komoly száraz terroirbort készíteni északon is (2005/2006 tájékán). Az Erdőbénye és Olaszliszka közti Határi-dűlőben, a furmint fajtán keresztül megjelent egy olyan következetes, csiszolt, elegáns borstílus, ami a délebbi termőhelyekre kevéssé jellemző. Azóta a sikerek és a nemzetközi visszajelzések mind igazolták Attila borait. Mégis a legfontosabb érdeme az, hogy bár még a legnagyobbak is sokat változtak azóta az idővel, a Homonna Határik szinte minden évjáratban ugyanúgy viselik magukon a terroir, a fajta és a borász természetes, egyedi kézjegyeit. A kezdetektől napjainkig szinte minden évjáratot sikerült összegyűjteni erre a szép estére: