Bevallom, teljesen el voltam ragadtatva, mikor megtudtam, hogy Kató András kollégámtól (Terroir Club) Takács Lajos kóstoltatására kaptam meghívást, aki Somlón egész magasan, a hollók lakta bazaltformációk lábánál vetette meg lábát, alig 10 éve (ám ez a néhány esztendő elég is volt neki ahhoz, hogy A hegy legjobbjai közé vésse be nevét szenzációs boraival). Két részben kívánnék foglalkozni Somlóval, két merőben eltérő borászati stíluson át. Az első köztük tehát a Hollóvár lesz. Izgalmasan gejl illatú, túlcsordulóan minerális, feszes savszerkezetű, tökös, sűrű anyagot vártam e pincétől. Lássuk végül mi igazolódott be mindebből!

Azt hisszük, világhírűek vagyunk, és mindenki fejet hajt mindenütt bikavérünk és a tokaji aszúnk előtt. A valóság ennél azért kicsit lesújtóbb. Aztán sok volt a kontárkodás, az imázsrombolás is néha...de persze nincs elveszve semmi. Talán egy kis vérfrissítés, megújulás sokat segíthet borászatunkon. Talán nem kéne kapaszkodnunk úgy minden poros kifejezéshez, technológiához, mint az aszú vagy a szamorodni. Egy igazán rendhagyó, fiatalos lendületű, de letisztult - azóta is változatlan - stílussal útjára indított édes bor hozta meg az áttörést a mára legnagyobbak közt jegyzett tarcali pincének, a Degenfeld Szőlőbirtoknak is. 100 % furmint, 236 g/l maradékcukor. Gondolatok az Andante két évjáratáról.

Régi jegyzet, első Szepsy-kóstolóm, ahol egyértelműen új dimenziók nyíltak meg bennem anno a Tokaj száraz és édes oldaláról egyaránt. Volt szerencsém tehát az öreg Szepsy-mester mellett megkóstolni ezt az aszút, melyet a sorsnak hála aztán még két alkalommal is visszakóstolhattam érettebb korában is. Ám ekkor még csupán hordóminta volt, közvetlenül palackozás előtt (2009 elején). Életreszóló élményt jelentett ez nekem akkor. Aszú, ahogy a fogyasztó nem élvezheti. Fiatal, az érlelése még nem zárult le, amikor kóstoltam. 2003 után a következő Szepsy aszú a 2005-ös évből készült el. Káprázatos szín. Maga a gyümölcshús íze és illata, mindent átható aromatikája. "Mintha sárga húsú őszibarackba harapna az ember" - alapvetően ennyit tudtam leírni róla akkoriban, de máig meghatározó borélményt érzékeltek bennem a műszerek. Elképesztően sűrű, és tartalmas ízek, zamatok. Határtalan komplexitás, melynek a fokát addig egyáltalán nem ismertem. (9+)