Muskátlis, vegetális illat káposztával, kovászos uborkával és mindenféle hasonlóval, ami a savanyúságos pulton föllelhető. Fűszeres, édeskés, de finom, jól iható bor. Kellően hosszú is.

Visszafogott illat. Ízben némi szénsav turbózza föl a frissítő élményt. Telis-tele gyümölcsökkel, kedvességgel. Most is hozza a formáját

Bodza, egres, tutti-frutti, banán. Friss, laza, kicsit a végén alkoholos. Karcsú test, kissé híg korty, inkább rövid, és a végén sem mutat semmi kiugró lecsengést.

Epres, tutti-fruttis illat, semmi újat nem mutat az illat, de az íz meglepően élénk és lendületes egy roséhoz képest. Szinte citruosos savérzet, tele van üde frissességgel, élettel. A kis pezsgés jól áll neki. Nagyon kellemes szomjoltó.

Puskaporos, káposztás illat. Ízre az évjárattól nem meglepő módon lágy, vékony és rövid bor. Egyszerű felépítés, szárító érzettel a végén. Mégsem áll neki rosszul ez a mérsékeltebb klímahatás, végre nem egy túlzó, súlyos, darabos shiraz délről.

Fiatalon szerettem ezt a bort. Most nem mutatott szép formát egyáltalán. Fülledt illat, amiben egy túlzó, émelyítő liliomosság dominál (rendellenes reakcióra, borhibára gyanakodtam). A kortyot is körbelengi ez a homályosság. Eukaliptuszos, édeskés, darabos és egyensúlytalan bor.

Lassan többet írok Kadarkákról, mint bármi másról (igaz nem olyan rég a fehérborok és Tokaj nyújtottak némi egyoldalúságot itt az oldalon, legyen annyi elég, hogy törekszem a változatosságra). Nehéz ezt a törékeny és szőlőben, pincében egyaránt érzékeny fajtát egzakt módon megfogni. Annyi árnyalata van, annyi borminőséggel találkoztunk már, hacsak akár pár évtized távlatában tekintünk vissza élményeinkre. Volt itt presztízsromboló lejáratás, kannásbor, láttunk nagy (vagy épp nagyravágyó) Kadarkákat Egerből, de egyre inkább a mediterrán klímahatású Villányból is; hétköznapibbakat, mind finomabbakat Szekszárdról, mosolygósabb sillereket, asztali minőségű borokat az Alföldről, végül egyedi különlegességeket (mai) határainkon túlról (Ménes, Hajdujárás, ahonnan mint tudjuk a fajta is benépesítette a Kárpát-medencét).

Fiatalos szín, sötétbíbor, élénk széllel. Illatban feketebors, szilva, rumos meggy (némi túlérettség). Sűrű, sötét kontúrok jellemzik az ízt. Elég nagy test, viszonylagos simaság, krémes elegancia, szuperérett tanninok. A korty végén azért van alkohol, ami az összképet egy kissé szögletessé is teszi, de érezhetően nagyon szép alapanyagból indult a történet.

Végül annyira hosszúra nyúlt a Tokaji Löszös jegyzethalmaz, hogy az olvasókat kevésbé próbára téve a nem tokaji mellékszereplőknek külön posztot szenteltem (nyilván a lösz volt a közös pont a borokban, de nem éreztem annyira szervesen a tokajiakhoz kapcsolódónak őket). Nem szerepeltek rosszul. Két jó nevű Szekszárdi és az egyedüli jegyzett pannonhalmi pince vett részt az eseményen, méghozzá rögtön kisebb sorokkal. Alapvetően a vörösek ezen a fronton izgalmasabbaknak tűntek. Kíváncsisággal kóstoltam végig őket is.

Szép hagymahéj árnyalatú. Illatban puha gumicukor, töltetlen málnás cukor fanyarkás jellege és málnaszörp. Ízben lágy és tompa, de jóleső savú, élénk gyümölcsös zamatú, enyhe kesernyés lecsengéssel. Csupa tutti-fruttis populáris jegy. Könnyű, közérthető nyári üdítő ez.