Vakon is szépen kivehető tokaji furmintosság. Gumi, redukció is vegyül illatába, egy éve is ilyen volt. Ízben hordós, szúrós, csípős jegyek. Hosszú, gazdag és még elég fiatal bor, melynek biztos, hogy érnie is kell még a palackban.

Friss déli gyümölcsök, répa, sütőtök, zavart illat, kevésbé tiszta jelleggel. Hosszú és szép íz, nagy beltartalommal, sok cukorral, nagy testtel, de kevés gyümölccsel és frissességgel sajnos... Kár, pedig szoktam szeretni a birtok aszúit, ám ez a palack most valahogy nem volt szerencsés. 

Az Olaszrországban nevelkedett, világlátott Zwack Izabella gyerekkori álma valósult meg 1995-ben, amikor a Dobogó pincészet története elindult. Röviddel az alapítás után társtulajdonosként csatlakozott a borász, Domonkos Attila, s a borvidék egyik legszebben működő szimbiózisa, produktív közös munkája indult el kettejük együttműködése nyomán. A kis, 5 hektáros birtok Hegyalja legjobb dűlőinek (Betsek, Úrágya, Szent Tamás) termését dolgozza föl és száraz birtokfurmintjuk rögtön a csoda 2003-as évjáratból remek fogadtatással debütált a borszeretők körében. Izabella elmondása szerint nagyon izgultak, mikor az a bor kiröppent szárnyaik alól. Most pedig, tizenöt esztendő múltán már itt van a tizenötödik palackos évjárat Dobogó Furmintja, mely Tokaj egyik legelegánsabb, legszebb, legmegbízhatób száraz furmint brandjévé érett mostanra. Tudatos,következetes és kompromisszummentes, profi munka. Nemzetközi elvárások mentén. Nagyon izgalmas volt egyben visszanézni őket egy szép ünnepi esemény keretein belül:

Nyilván rengeteg dologban jók vagyunk, biztos bármilyen sportban azok is lehetünk később, ha elég milliárdot eltapsolunk rá látványosan, de egy dolog már történelmileg is bizonyított. - Kádárhatalom vagyunk. Akármilyen picik is, de tudnunk kell, hogy a zempléni, mecseki, bakonyi, börzsönyi, mátra-hegyvidéki északi, hűvös, sziklás lejőin a világ talán legkiválóbb hordóalapanyaga tenyészik határainkon belül. A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) szálszerkezete, szívóssága és remek csersavösszetétele miatt pár éves, szabad ég alatt történő érleléssel (és nem szárítással) világszerte nagybecsű hordókat ad a borászok nagy örömére.
Magam is büszke birtokosa vagyok egy kádár-végzettségnek és maximális örömmel, tisztelettel csodáltam azokat, akik máig űzik ezt a csodálatos mesterséget. A kézi erőt ugyanis mind a mai napig nem lehet kihagyni a hordóból. Persze itt-ott gépesítették, fejlesztettek a technológián, de a humán-háttér ma is nagyon kell a jó hordóhoz. De milyen is a jó hordó? Azért kezdtem el kádárnak tanulni, mert tudtam, hogy egész más a jó hordó egy kádárnak és egész más az ideális érlelőeszköz a borásznak. Hogy ki az, aki ezt a drága technológiát, drága terméket gazdaságossági és piacossági szempontok szerint képes közös nevezővel legyártani a két szakma közt? Kalydy András, a 90 %-ban exportra termelő Kádár Hungary Kft hordók közt és borok közt is magabiztosan mozgó vezetője hívott össze borászokat és borszakírókat egy kis közös kóstolgatásra.

A Tokaj Reneszánsz Nyitánya végül idén sem maradt el (csak a megszokottnál kicsivel későbbre tették). A koncepció azonban némileg elmozdult valami új, frissebb irányba. Ebben az évben is a Borjour lelkes csapata szervezte az estét (merhogy ez most kifejezetten félhomályos, laza, esti program lett). Fiatalosabb helyszín és hangulat: Ybl Palota belső udvarában, színes lampionok és bulizós zene mellett lehetett sétálva kóstolni; az Oroszlános színeiben Homoky Dorkáék (Homoky Pince – Tállya) kezelték a sonkaszeletelőt és készítették jókedvvel a szendvicseket, összességében valahogy az egész rendezvény megfiatalodni, frissülni látszik. Nem titkolt szándéka a szervezőknek - és több Reneszánszos borászat képviselőjének -, hogy új arcokat vonzzon be a tokaji bor környezetébe, ahelyett, hogy minden évben ugyanannak a száz embernek a játszótere maradjon. Nekem egyelőre kicsit nehezen állt össze a kép: azt például értem, hogy a luxusterméket, az aszúkat, külön teremben lehetett kóstolni, csak a megvalósítás volt többek szerint is kicsit felemás, ahogy a 2010-es aszúk premierjén is mintha már a kezdés előtt szűkös lett volna a terem, jópáran ülőhely nélkül kóstoltak (és igazából azt sem nagyon értettem, egy mesterkurzuson miért a borászoknak kell kitöltögetni a borokat hatvan embernek). Az építő kritika ellenére viszont meg kell említenem, hogy maguk az új aszúborok remekül muzsikáltak.

Régen írtam? Lehet. Most annyi a kihívás, teendő, hogy erre nem jutott annyi idő, mint korábbi évvégeken. Nem is mentegetőzöm. Ettől függetlenül a blog megy tovább. Ígérem, próbálok időt szakítani a tornyosuló jegyzeteim és a rendkívüli borélmények rendszerezésére is (itt is, GM-en is). Remélem, a szándék valamire elég. A kitartó olvasókat viszont semmiképp nem szerettem volna karácsony előtti poszt nélkül hagyni. A rendkívül izgalmasnak és írás szempontjából is eseménydúsnak ígérkező 2014 előtt még próbálok jelentkezni. Jöjjenek azonban most a december eleji Zwack Open borai:

Nagyon régóta tervezem, hogy fölkeresem Tokajban Zwack Izabella meglepően kis méretű birtokát, de maga a Dobogó-csapat is annyira kicsi, hogy a borász Domokos Attila sajnos/nem sajnos igencsak elfoglalt, rengeteget van úton (Zwack Izabelláról nem is beszélve, akiről köztudott, hogy tulajdonképpen folyamatosan úton van). De mikor legutóbb ismét dolgom volt Hegyalján, úgy voltam vele, hogy ezt a hiányosságot most már pótolni kell. Simon Erika, az iroda vezetője pedig föl is ajánlotta emailemre, hogy körbevezet ő is szívesen, ha nem ragaszkodom a borász személyéhez. Nem ragaszkodtam.

Rövid sétáló körúttal indítottam a napot a HetedHét bemutatón. Ezt követően a sokféle témát fölvonultató mesterkurzuson kóstolhattunk meg 6 féle dűlőszelektált bort. Most jöjjenek a kóstolási jegyzetek, ezúttal mind egyben:

A nyolc 8-as aszú után fölocsúdva délután, fináléként pedig kötetlenül lehetett elmerülni, elvegyülni a (tavaly 17, idén) 14 pince tételei közt, átadva magunkat az új tételek okozta meglepetéseknek. Akik rendszeres látogatói a rendezvénynek, azok bizonyára észlelték, hogy a Reneszánszos csapat formálódik. Idén komoly hiányzó Szepsy István (talán nem először lépett ki az egyesületből) és a Royal Tokaji is, akinek az ügyvezetője tavaly még elnökként mutatkozott be ezen a rendezvényen. A borvidék javának egy része jelen volt, de leginkább azok között is jellemzően a nagyobb pincészetek.

Idén is eljött a várva-várt nap: bemutatkozott újdonsült boraival az idén 10 éves, új Chartával is büszkélkedő Tokaj Reneszánsz egyesület Budapesten a nagyközönség előtt. Sokszor elmondtam, hogy a Nyitány és eleve a Tokaj Reneszánsz tömörülési formája példaértékű lehet más borvidékeink számára (van tokaji borász, aki ebben egyet ért velem, van aki kevésbé). Nem egyszerű dolog eltalálni egy borvidéki egyesület tömörülésének megfelelő módját. Pláne Tokaj nagyon ingoványos és sikamlós ilyen tekintetben, ahol az egyre szükségszerűbbé váló eredetvédelem, borminőségi kontrasztok okán rengeteg a bizonytalanság, sőt nézetkülönbség. Mégis számomra mindig nagy öröm látni, ha az egy borvidéken, szükségszerűen egy hajóban, (közel) azonos minőség zászlaja alatt evickélő borászok szögre akasztják egy(pár) pillanatra saját céljaikat és időt, energiát (kisebb pincék féltett, limitált palackjaikat) nem kímélve összefognak, s együtt fogalmaznak meg üzeneteket.