Legfrissebb Pinot-élményeim közt ő tetszett a legjobban mostanság. Sokszor szóba került már, hogy a Pinot noir egészen bevált Etyeken; szokás itt az Etyeki Kúriát is emlegetni ennek kapcsán, mely pince mondjuk nem éppen egy diszkrét "Pinot-s" Pinot-val szokott hódítani (nagyobb test, hordófűszerek, s mintha nem is csak Pinot alkotná a bort).
A Debreczeni-félében lassan nyíló, diszkrét hangú illatba ütköztem. Türelemmel aztán rengeteg piros bogyós gyümölcshöz lehet szerencsénk: főleg málna, eper. Ízben elegáns, karcsú szépség, tele izgalmas, megfejteni való Pinot-s árnyalatokkal, szinte súlytalannak ható teste ellenére kellő tartással. Lecsengésében meglepően sós ízek bukkannak föl, melyet nem először érzek Ferenczi-Debreczeni vörösborokban. Kecses, kifinomult szépség, mely étel nélkül, magában szól a legszebben. Olyan bor, ami igényli, hogy figyeljenek rá.

Zömében Cabernet franc, mellette Cabernet sauvignon és egy kicsi Merlot. Illatban már a 7-essel se nagyon tudtam kibékülni: elég vegetális, kicsi paprika és zord, sötét kontúrok, főként mákkal. Szellőzve a pincére jellemzőbb édesebb hordófűszeresség bújik elő. Az íz meglepetést hoz: vaskos és telt korty, kis keserű csokoládé, a hordó háttérből asszisztál az érett gyümölcsök játékának. Kicsit szemcsés tannin, de finom. Meggyőző ez a közepesnél nagyobb test, magabiztos, erőteljes bor, mely már majdnem a klasszis 6-os előd nagyságát kezdi újraidézni. Utóíze mintha egy kis ásványosságot mutatna, egészen sós árnyalatokat érezni.

Hasonlít elődjére. Csupa hordóvanília, édeskés hordófűszer, ami egyelőre kissé fedi, bevonja a felszín alatt túlcsorduló érett és lédús gyümölcsöket: eper, főtt, sötét húsú csonthéjasok. Ízben kerekség jellemző, kicsit hevíti az alkohol, de nem vészesen, az édeskés elemekből itt is több van, mint az üdítő savból, de finom, zamatos, gazdagon gyümölcsös bor, mely még az út elejénél jár.

Újabb ár-érték bajnok bor Debreczeni Kálmánéktól. Ezúttal Etyekről ezúttal vörösben. Tudjuk már jól, hogy ez a borvidék egyáltalán nem csak a fehérborokról szól…példának okáért egy egész szélsőséges és kényes fajta, a Pinot noir remekül otthonra lelt Etyek környékén. Az Etyeki Kúria mellett a Debreczeni Pinot-k is rendre izgalmasan teljesítenek. Most a classic Pinot-juk mellett készült egy elérhetőbb árú 2009-es tétel, mely a PÍ nevet kapta (több, mint egy évet töltött hordóban). Illatban is, ízben is csupa huncutság és vidámság ez a zamatos bor. Epres, puncsos, édes fűszeres bukéval kényeztet az áttetszően bíbor bor. Ízben a folytatás is rímel erre: gömbölyded, édeskésbe forduló, közepesnél rövidebb korty, melyet nagyon finom ihatóság jellemez. Lágy, kicsit lehetne hosszabb. Egy kis hordóvaníliás massza vonja be, s teszi még gördülékenyebbé, közérthetőbbé. Nem kell mellé semmi, csak jó társaság és elegendő pohár.

Megvolt Márton-nap. Itt vannak az évjárat első borai is,aki nem kóstolja meg, az egy évig szomjazik. Sorban érkeznek az első 2010-es óborok is, egyelőre mindkettő a friss gyümölcsösségről szól. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Közepesnél intenzívebb, pirosas rosé szín. Friss eperlé és egy kis vegetális fűszeresség határozza meg az illatot. Bár fekete pohárban lehet, hogy hamarabb tippelném laza fehérbornak (mondjuk Sauvignonnak). Ízben folytatódik a málnás-epres tengely menti tobzódás. Elég tartalmas és meglepően krémes íz, kis gyógyszeres mellékzöngével a végén. Ahogy a 2011-es Mayer, úgy ez sem a savakról szól. Lágyabb, behízelgőbb világ egy átlag 2010-es rosénál.

Első szippantásra jönnek a gyümölcsök: rumos szilva, szilvalekvár, kompót, szamócadzsem árad a borból. Később Ferenczi borokra jellemző érleltségi bélyegek jönnek elő: hordó vaníliája, fűszerek, fekete bors. Színe közepesen mély rubint. Szájban gömbölyded, nem túlsúlyos, kis alkoholédességgel (14,5 v/v %), illetve ismét hordós kávéval és édes paprikával a lecsengésben. Könnyed, jó ivású vörös, akár kerti sütögetéshez (pl. bárányhoz, sertéshez) is fogyasztható...

A bejegyzés eredeti címe az volt, hogy Két nagy fehérbor ünnepléshez, de mivel a kettő közül az egyik nagy kiesett egyelőre, ezért lett két jó fehér a cím. Történt nemrég ugyanis, hogy 1 éves lett a bolt, ahol dolgozom, ezért úgy döntöttem, kicsit exkluzívabb módon mondok köszönetet leghűségesebb vevőimnek, kibontok egy-két számomra kedves/ígéretes bort a koccintáshoz, melyek egy része már forgalomban sincs, a borhűtőben fektettem el őket valami jeles alkalomra várva. Hát eljött...

Nyakunkon a november, közelít a téli időjárás is, de azért néha meglep minket egy kis jóidő. Sillerek, nehezebb fehérborok és persze vörösek esnek jól, egy jól fűtött szobában kortyolgatva, meghitten kettesben, vagy a kedvenc zenénkkel.
Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Vakon bárki azonnal fölismeri benne a muskotályt. Szinte toporzékol az illat: szappan, virágok, frissen szüretelt szőlő. Ízben enyhe, légiesen könnyed, fiatalos bor, diszkrét savakkal, direkt, muskotályos zamattal. A kezdők és a házibulizók kedvence lehet, amivel mindenki rögtön megbarátkozik.