TokajMagic kóstoló ilyen gyorsan még nem telt be talán, mint a novemberi. Pedig dupla létszámmal (2-2 palackokkal) futunk neki a ritka pillanatnak. - A **Bott Pince csúcsborának, az Exczelencziásnak eddigi évjáratait fogjuk majd közösen kóstolni pár hét múlva, és nekem is nagy öröm látni, hogy egy elismerésre méltó pince száraz borsora ekkora érdeklődésnek örvend. Megérdemelt! Judit és Józsi bő két évtizedes hegyaljai munkássága feltétlen példaértékű pályakezdőknek és generációk óta Tokajban ténykedő pincéknek egyaránt. Külön is öröm, hogy van fantáziájuk mindenhez: náluk egy ültetett kóstoló soha nem olyan, mint máshol, mindig van benne valami csavar. Így az idei Mindszenthavi Mulatság szombatján SzoBOR címmel tartottak kóstolót: Makoldi Sándor elsimert bodrogkeresztúri szobrászművész alkotásait, kiállítását kísérték a korábbi évjáratok borászati remekművei a hajdani kerámiagyárban. 

Jellegzetes koros, hordós furmintosság: érett sárga gyümölcsök, barnuló alma és birs, valahol a kellemes érettség és a már tompuló oxidációba hajló határon (kár érte, mert érezhetően remek alapanyagként kezdte életét, 1 csillaggal). Ízben is követi az illat irányait: reszelt almás, érett, tercier jelleg, kerek formák, élmentes savak, reszelt alma, kis kesernye, de egy finom terroirjegy, hosszú és telt zamat azért mégis emel rajta, eleganciát és komplextiást csempészve az egyébként túlkoros borba (megj: az elmúlt 2 évben mindegyik palack ugyanígy viselkedett; nekem szilárd meggyőződésem, hogy a 2013 előtti üvegdugós borok hosszú távon szignifikánsan gyengébb zárást nyújtottak, mint 2013-tól, ez érezhető a bontáskor is és a borok fejlődésén is; ennek a jelenségnek több 11-es, 12-es TokajDry bor esett áldozatul sajnos, miközben 2009-es, 2008-as Csontosok dugó alatt máig gyönyörűek.)

Április 9-én debütált a kétnyelvű TokajKalauz, mely immár negyedik kiadásával mutatja be a történelmi borvidék csodáit a legizgalmasabb pincéktől, a helyi gasztronómián, rendezvényeken és legszebb kirándulóhelyeken át a legjobb szálláshelyekig. A friss kötetben három újabb borászat kapott csillagos értékelést, és a sok látnivaló mellett immár több mint 150 meghatározó, kortárs pincészetet ismerhetnek meg belőle az olvasók.

Bodó Juditék egyik kedves barátja, Pollák Tibor szokta megszervezni minden évben Bodrogkisfaludra azt a kóstolót, ahol a tíz évvel korábbi évjárat érett tételeiből kóstolgatjuk. Mindenki hoz, amit otthon a pinyóban talál, a borászok beszállnak saját tételekkel és (nyilván) a kezdő pezsgő és a jó hangulat mellett nyílt diskurzusban arra is keressük a választ, hogy miképpen fejlődnek (előre vagy épp vissza) a különféle borok a palackban. A reflektorfényben persze leginkább Tokaj. Ezúttal pedig 2011 került terítékre, mely sok szempontból fejtöréseket tartogató év. Lássuk, miért…!

Szűcs Ferenc testvérünk közismerten nagy borgyűjtő hírében áll. De emellett évtizede a tállyai borászközösség aktív tagja, aki gondolt egyet és saját készletéből, illetve innen-onnan összegyűjtögette a fellelhető összes Csontos-dűlős *Bott bort Bodóék, a szűk körű tállyai borászok és persze a saját örömére. Nem tudok elég hálás lenni, hogy engem sem felejtett ki a névsorból, így a tavalyi TokajMagic-es csillagszórás után az idei Furmint Február sem maradt el az eltarthatóságban maratonista Csontosok és Exczelecziások nélkül. Remélem, nem unjátok őket...! Nekem felettébb kedvemre való sor volt:

Természetesen a hegyaljai Bott Pincéről van szó (megint). Akikről pár hónapja kiderült, hogy átköltöztették pincéjüket Tokajból (a Szerelmi Pincesorról) Bodrogkeresztúr hajdani kerámiagyárába, ahol innentől egyébként a birtokközpont is lesz (számos egyéb terv mellett). Sokszor leírtam már, hogy rajtuk kívül egy olyan borászt ismerek, akinek a TokajDry borai valóban eltarthatóak, ezért mindig óriási öröm, amikor érettebb boraik a pohárba kerülnek. Ezalkalommal is furmintfan kollégát kell köszönettel illetnem, aki igaz bloggertesóként (a covidban) velem osztotta meg a kibontott, becses palackokat. A főként épp szárazban nagy sikerű 2015-ös évjárat dűlős sora következik tehát Bodó Judittól és Józsitól:

Borongós őszi napra virradt az idei Mindszenthavi Mulatságon. Volt hát egy kis időm az esemény kezdete előtt visszapörgetni a régi posztjaim: és bizony éppen 9 éve jártam ezen a kis családias eseményen először Bodrogkeresztúrban (az lehetett a második Mindszenthavi 2011-ben). Az Anna Vendégház Iskola utcai udvarán egy örökfiatal, rendkívül beszédes lány lecsóhoz aprította a paradicsomot, paprikát, ölében kisebbik fia, Vilike, de egyik kezével így is időt tudott szakítani a poharamra, hogy mindig töltsön bele valamit, közben persze szüntelenül mesélve, olyan átáléssel, lelkesedéssl és türelemmel, amilyennel csak kevés megszállott ember képes. Huszonhat éves voltam akkor, egy borboltban dolgoztam Budán. Még nem volt saját autóm, így édesapámmal látogattuk meg Bodó Juditot. Így találkoztam vele először.

Tavaly is és idén is úgy jött ki szerencsére, hogy a furmint februárt *Bott borokkal sikerült megünnepelni a Tokaj-klubbunkban. Tavaly Teleki és Csontos (lösz és riolit összehasonlítás régi évjáratokkal), idén pedig Milotta László, Szűcs Ferenc testvérünknek és Bodó Judit utánajárásának hála egy közel teljes sort sikerült dobni a pince immár kultikus Csontos-dűlőjéből. Biztosan van, akinek ez nem meglepő Bodóékat ismerve, de bizony van az úgy néha, hogy egy tokaji furmint képes évekig is kulturáltan viselkedni a palackban. A tovább gombra kattintva az is kiderül, mely évjáratok voltak a legszebbek a tizenegyből.

A héten az első 2018-as évjáratról szerzett komolyabb benyomásokat fogják megismerni az olvasók. Két nagyposzttal szeretném felskiccelni a legelső hegyaljai tapasztalatokat kész terroirborokon keresztül. Ezek közül az első írás az egy csillagos *Bott Pince somorjai bemutatóján került rögzítésre, mely több szempontból is igazán különleges élmény volt. Aki ismeri őket vagy régóta olvassa írásainkat a Bodó házaspár tokaji ténykedéseiről, azok számára ismeretes, hogy Judit és Józsi csallóközi származásúak, Dunaszerdahelytől nem messze nőtek fel mindketten. Judit bősi, Józsi pedig egyenesen somorjai születésű, így különösen is izgalmas volt látni, ahogy hazai pályán, nagyjából 70 földijének tart előadást Judit Tokajról, álmaikról, boraikról. Mondjuk Őt mindig élmény hallgatni, hisz hiába érkezett Hegyaljára ilyen messziről, mégis annyi szép, világos és tiszta gondolat hangzik el tőle kóstolóin. - Ám ismerősei, barátai és családja köreiben nyilván még szebb, meghittebb volt az esti együttlét. S hogy milyenek voltak a borok...?

Stílusról persze sokat lehet/kell vitatkozni, az elmúlt évek kóstolásai alapján viszont egy dologban egyre biztosabb vagyok: a kortárs tokaji színtéren Bodóék készítik a legszebben érlelhető száraz tokaji borokat. Tán még Homonna Attila borait tenném melléjük. Persze erről is lehet/kell vitatkozni megfelelő körökben, de száraz tokajiakkal kapcsolatban (és különösen árazásuk alapján) nekem a legnagyobb feladvány az érlelhetőség kérdésköre. A legnagyobbaknál is rendre csalódnom kell ezen a téren, a furmint eleve hajlamos (pláne, ha fenolosabb a kelleténél) elindulni egy viaszos, kesernyés, zavaró irányba, amiből gyorsan fogyatkoznak a gyümölcsök, miközben felerősödnek a tercier illatok és ízek, nem sok élvezhető ízjegyet hagyva a borban (melyet sok éve drága pénzért vettünk meg). Nos ez az, amiben a Bott Pince messze kiemelkedik a borvidéki átlagból.